Lando Norris a Formula-1-es versenyzők közül elsőként irányította a figyelmet az online bántalmazásokra és a mentális egészség fontosságára. Híres sportolóként a McLaren pilótája természetesen rengeteg arctalan kritikának van kitéve, amelyhez ő maga már gyakorlatilag hozzá is szokott, ám amióta néhány hónapja felvállalták kapcsolatukat a 22 éves Luisinha Oliveirával, a portugál modell is rengeteg támadást kap a közösségi oldalakon.
„Természetesen” – felelte Norris arra a kérdésre a The Sun interjújában, hogy kapott-e már halálos fenyegetéseket is. „Nagyon sokféle dolog lehet. Legyen szó a magánéletemről, rólam és a barátnőmről – különösen sok gyűlölködő oldalt szentelnek most Luisinhának. Eléggé ijesztő. Főként Instagramon és Twitteren találhatók.”
„Nem egyszerű, mert ha egy másik életből érkezel meg a Formula-1-be, ez jelenti a legnagyobb kontrasztot. Az átlagos élet helyett hirtelen rengeteg követőd lesz, óvatosabbnak kell lennie, mit mond és mit csinál. A versenyzés világában lassabban jutunk át ezen és megtanulunk alkalmazkodni hozzá a Formula-4 és a Formula-2 között. Az F1 egy óriási lépés számára, előtte soha nem nézett egyetlen versenyt sem. Hirtelen a reflektorfénybe kerülni nagyon kemény, rengeteg hozzászólást kap – én pedig meg akarom védeni őt.”
Norris persze saját maga is rengeteg gyűlölködő hozzászólást kap online: „Rengeteg olyan kommentet kapok, amely a vezetésemmel kapcsolatos vagy azokkal a vádokkal, hogy bizonyos pilótákat másként kezelnek. Csak azért, mert brit vagyok és brit csapatnál versenyzem, mindenki azt hiszi, elfogultság van az irányomba. Aztán vannak a rádióüzeneteim, amelyekben úgy hangzik, mintha mindig panaszkodnék, amit rettenetesen utálok. Egy normál kérdést teszek fel, de amiatt, mert kicsit gyorsabban veszem a levegőt, úgy hangzik, mintha panaszkodnék.”
Az F1-es pilóta egyúttal üzent az online utálkozóknak: „Amit bizonyos szempontból viccesnek találok, hogy ezek az emberek azzal töltik a földi életüket, hogy egy számítógép mögött ülnek és valaki mást bántalmaznak. Amikor hamis oldalakat és üzeneteket csinálnak, akkor az fogalmazódik meg bennem, hogy ’ti tényleg ezzel töltitek az időtöket?’. Elpazarolják az életüket. Jelentem, amit látok, de annyi van belőlük, nincs időm végigmenni az összesen. Versenyezni szeretnék, beutazni a világot, új embereket megismerni és élményeket szerezni, ők pedig ülnek a számítógépük mögött a hálószobájukban. Egyszerűen csak mulatságosnak találom, mit kezdenek az életükkel.”
