A japán hikari szó annyit tesz, fény. Nem véletlenül adta ezt a nevet koncepciójárművének a Lexus egyik formatervezője. Az elegáns jármű hatalmas üvegfelületek és rugalmasan mozgatható, árnyékolóként szolgáló borítólemezeket kapott, a dupla kanapéként kialakított, puritán belső térnek így a természetes fény – vagy éppen annak hiánya – a legfőbb dísze.
A kínai származású, de kisgyerekkora óta Ausztráliában élő Hanzhengyi Pan (barátainak Leo) 2017 óta dolgozik a Toyota helyi formatervezési részlegénél. Tehetségéről mi sem árulkodik jobban, mint hogy különleges ajánlatot kapott a Toyotától: az autógyártó támogatásával valósíthatta meg független dizájnprojektjét. A tervező a kint és a bent, a természet és a technológia, a fény és az árnyék együttélését kívánta megvalósítani, tisztelegve a modern japán építészet egyik emblematikus alkotása, a tokiói White U lakóház előtt.
A koncepció leginnovatívabb részlete az alakváltó karosszéria, amely az egyszerű, geometrikus síkok mozgatásával változtatja meg az autó karakterét, formáját és funkcióját. A szokatlan megoldást az a rugalmas, mégis szilárd anyag, az e-gumi tette lehetővé, amelyet a Toyota Motor Company egyik fő beszállítója, a Toyoda Gosei fejlesztett ki.
Az új generációs anyag két panelje az utasok kedve és a használati körülmények függvényében védelmező falként fogja közre a körbe üvegezett, ovális utascellát, vagy klasszikus karosszéria körvonalait ölti magára – mintha egy papírrepülőgépet hajtogattunk volna egy kristálytojás köré. Ilyenkor elöl kirajzolódik a Lexus védjegyének számító, orsó alakú motívum, amely azonban itt nem tudatos formatervezői elképzelésből fakadóan, hanem a sajátos szerkezetből adódóan, magától értetődően valósul meg.
A Hikarinak egyébként ajtaja sincs: beszálláshoz felhajlik az e-gumi panel egyik hátsó csücske. Bent egy lankás domboldalra emlékeztető tér várja az utasokat, akik ülve vagy fekve is helyet foglalhatnak – a Hikari teljes mértékben autonóm jármű, így nem rendelkezik a szó szoros értelmében vett kezelőszervekkel.
A helykínálatot egyéb funkcionális elemek sem korlátozzák: a villanymotor elöl, a hidrogéntartály az utasok mögött helyezkedik el, a hidrogént elektromos árammá átalakító üzemanyagcellák pedig a padlóba süllyesztve kaptak helyet.
Minden műszaki részletében előre mutató járműről van tehát szó, a fiatal tervezőt elsődlegesen mégsem a Hikari előremutató technológiai aspektusai izgatták. Sokkal inkább olyan teret kívánt alkotni, amely menedéket kínál a mindennapok zavaros, kaotikus zsivaja elöl, ahová elvonulhatunk, ha megnyugvásra és elmélyedésre vágyunk – ám amely ugyanúgy alkalmas arra, hogy minél teljesen mértékben kapcsolatot teremtsünk környezetünkkel, ha erre van kedvünk.
