A Formula-1 mindig is az innovációk melegágya volt. Amelyik mérnök egy lépéssel a többiek előtt járt merész ötletekben, győztes versenyautót tervezhetett. Az elmúlt évtizedekben a maga idejében újításnak számított a szárnyas autó, a hatkerekű Tyrrell, a Renault turbómotorja, a Ferrari félautomata sebességváltója, a Brawn neccesen dupla diffúzora, vagy éppen a Red Bull befújt diffúzora, a Brabham „porszívója” és még sorolhatnánk.
Ezek közül van, ami sokáig fennmaradt és van, amit igen gyorsan be is tiltottak. Ilyen innovatív volt Ken Tyrrell istállójának megdöbbentő újítása, hogy elől két pár, de kisebb kormányzott kerékkel rendelkezett. Ennek lényege az volt, hogy a plusz két kerék miatt erőteljesen megnőtt az autó tapadása a kanyarokban, ráadásul a kisebb méretű abroncsok kisebb légellenállással is jártak. A Tyrrell kettős győzelmet szerzett a Svéd Nagydíjon ezzel a modellel, de a GoodYear gumiszállító nem szerette, hogy egyedi abroncsot kell gyártania, ráadásul fékgondok is adódtak a kevés hűtés miatt, így végül az istálló lassan felhagyott az újítással.
Ma a Formula-1 szabályzata nem is teszi lehetővé, hogy négy keréknél több legyen egy versenyautón, így a most megkonstruált modern Tyrrell egészen biztosan csak teoretikus. A látvány azonban egészen csodás az új aerodinamikával. Egy meg nem nevezett japán modelltervező munkáját dicséri egyébként a versenyautó, amit a Twitteren bocsátott a publikum számára elérhetővé. A szárnyak és az aerodinamika a 2009 és 2013 közötti szabályoknak megfelelő.
