A Lamborghininél hagyomány, hogy autóik híres bikákról kapják nevüket. Veneno 1914-ben végzett a kor tán legjobb matadorával, José Sanchez Rodriguézzel. A véres küzdelem után mindkettejük neve fennmaradt: José szobrot kapott, Veneno nevét pedig ez a Lambo őrzi, amely épp annyira kompromisszumok nélküli, mint amilyen egy megvadult bika az arénában.
Ha lehet, a Veneno formavilága tető nélkül még őrültebb, mint amilyen kupéjé volt. A korábbi változathoz hasonlóan az Aventadorra épült modellről most sem spórolták le a karbont, és az 1490 kilogrammos sportautó a számtalan apró karbonelemmel ha lehet még inkább versenypályára termettnek tűnik, mint alapja. Mégis, hangzon bármennyire is értelmetlennek: ezt közútra, forgalomba szánják.
Noha az alapénál jobb vezetési élményt ígér a Lamborghini, a roadster valamelyest szelídült, még ha alig észrevehetően is: 354 kilométer/órát hoz ki maximum a 7,5 literes V12-esből, amivel egy km/órával lassabb a sima Venenonál, nulláról százas sprintje pedig egy tizeddel tovább tart: 2,9 másodperc.
Amíg a Veneno kupéból mindössze három darab készült, addig a roadsterből kilencet gyárt a Lambrghini. Az árfolyamtól függően körülbelül 840 millió forintért árult tetős változat árához azonban hozzáírtak még 150 milliót, így az annál háromszor gyakoribb változat ára már közel egymilliárd forint.
