Mindez akkor vert mellbe igazán, amikor a hét elején közölték a szervezők, hogy egy csupán kétnaposnál nem régebbi, negatív koronavírus-gyorsteszt eredmény birtokában tehetem be a lábam a goodwoodi Sebességfesztivál helyszínére. Talán ezért, a lakosság óvatossága, vagy éppen az idei esős nyár miatt, de messze nem volt annyi látogató Lord March birtokán, mint mondjuk két éve.
Tavaly a világjárvány miatt (annyi más eseményhez hasonlóan) sajnos elmaradt a Goodwoodban 1993 óta addig minden évben megrendezett világhírű sebességfesztivál. Mivel közel két évig semmilyen motorsport eseményen nem vehettem részt, a helyszínre való belépés olyan érzéssel töltött el, mint amikor hosszú hányódtatás után végre egy ismerős, nyugodt környezet nyújt menedéket. Mennyire hiányzott az égett gumiabroncs és benzingőz illata és a fülbemászó motorzaj...
Lelkesedésemet az sem tompította, hogy a könnyebb reggeli opciók felhozatala eléggé korlátozott volt (valahogy nem éreztem helyénvalónak, hogy reggel 8 órakor hamburgert fogyasszak) és egy presszókávé meg egy sütemény hozzávetőlegesen 3500 forinttal könnyítette a pénztárcámat.
Sokkal kevesebb kiállító és résztvevő jött el az idei eseményre, mint 2019-ben és sajnos két motorsport legenda is eltávozott azóta az élők sorából. Mindkettő imádta a goodwoodi Sebességfesztivált és sokat is tettek érte az elmúlt évek során. A „Repülő Finn”, Hannu Mikkola, nemcsak részt vett, hanem ő is tervezte a goodwoodi erdőben kialakított rali szakaszt. A fenevad Audi Quattro és Ford Escort Mk1 raligépek a finn legenda tiszteletére száguldoztak nemcsak az aszfalton, hanem az erdei trükkös szakaszokon is.
Sir Stirling Moss pedig szerves része volt a fesztiválnak, mindig olyan versenygépben száguldott fel a dombra, amelyben csak tehette. A birtok cricket pályáján a magányosan kiállított 1955-ös Mille Miglia győztes „722”-es Mercedes igazán megható gesztus volt „Mr. Goodwood” emlékére.
