Az idősebb Jacques Villeneuve – akit sokszor „Jacques bácsi”-ként emlegetnek, hogy megkülönböztessék unokaöccsétől, aki 1997-ben Formula-1-es világbajnoki címet szerzett –, két eredményesebb rokonához hasonlón maga is megfordult a királykategóriában, az utóbbi éveket pedig hómobil-versenyzéssel töltötte. Tavaly sajnálatos módon rákot diagnosztizáltak nála, egy két héttel ezelőtti balesete pedig, amelyen bokatörést szenvedett, arra késztette, hogy meghozza döntését a befejezésről.
„Az utolsó baleseteim komoly gondolkodásra késztettek. Nem tudom elképzelni magam, hogy a következő évben, 62 évesen versenyezzek, annak a kockázatával, hogy komolyan megsérülök, és hátralevő életem veszélyeztetem” – mondta Quebecben tartott sajtótájékoztatóján. „Eleget szenvedtem már, most pedig itt az ideje, hogy valami mást is csináljak az életemben.”
Az idősebb Jacques a Villeneuve-klán legkevésbé ismert versenyzőtagja, három évvel idősebb bátyja, a Ferrarinál hosszú éveket töltő, és 1982-ben halálos balesetet szenvedő Gilles Villeneuve a mai napig sokak számára az ideális versenyzőt testesíti meg, fiának, Jacques-nak pedig sikerült a bajnoki cím megszerzése a Williams színeiben, ami édesapjának nem.
A világbajnok nagybátyja is eljutott a Formula-1-ig, igaz, versenyen már nem indult: 1981-ben a kanadai és Las Vegas-i nagydíjakra kvalifikált sikertelenül, 1983-ban újra Kanadában ismétlődött meg ez. Más kategóriákban jóval nagyobb sikereknek örvendett: 1980-ban és 1981-ben a Formula Atlantic bajnoki címét nyerte meg (Gilles nyomdokaiban, aki 1976-ban és 77-ben bizonyult a bajnokság legjobbjának), 1983-ban pedig a Can-Am sorozatban nem tudta utolérni senki. Egy győzelmet az Indycarban is szerzett, első kanadaiként.
