Amikor néhány évvel ezelőtt egy blogon e sorok írója társaival egy szavazást indított útjára azt illetően, hogy ki volt a 2005 óta eltelt időszak legjellegtelenebb Formula-1-es pilótája, a második helyre futott be az az osztrák versenyző, aki bár teljesen ügyetlennek nem volt mondható, rövidke F1-es karrierje mégis annyira súlytalan volt, hogy több keményvonalas rajongó számára is problémát okozott, hogy legalább az arcát felidézze.
Patrick Friesacherről van szó, aki 1980. szeptember 26-án látta meg a napvilágot, s tíz évvel később kezdett gokartozni. 1994-ben karolta fel őt a Red Bull, s ezzel ő nyitotta meg az energiaitalosok által támogatott fiatal versenyzők hosszú sorát. Egy súlyos baleset három évvel később kis híján derékba törte ígéretesen induló karrierjét: hat hetet töltött kórházban, hogy meg tudják menteni a lábát az amputációtól, majd újabb két hónapon át kerekesszékben volt.
Álmát azonban nem volt hajlandó feladni, s időben felépült ahhoz, hogy az 1998-as szezont már a francia Formula Campusban, a mostani F4-es sorozat elődjében kezdhesse meg. Az első hétvégén még az autóba sem tudott beszállni, úgy kellett beemelni, de így is pole-lal kezdte formulaautós karrierjét. Végül ehhez még hármat hozzátett, két győzelmet is szerzett, bajnoki harmadik helye pedig előléptetést ért. A következő szezonban harmadik lett a francia F3-ban az újoncok között, majd a német F3-ban is győzelmeket szerzett a többek közt Lotterert, Tomczyket, Pantanót és Baumgartnert is felvonultató mezőnyben.
A következő négy szezont Friesacher a GP2 elődjében, a Formula-3000-ben töltötte, 2001 és 2003 között a Helmut Marko vezette Red Bull Junior Teammel. Az első dobogó a második, az első győzelem pedig a harmadikban született meg – s ekkor a bajnoki második hely is simán elérhető lett volna a számára, ha Barcelonában nem töri el a karját, ami több verseny kihagyásával is járt.
A Red Bull épp ekkor döntött úgy, hogy elengedi a kezét, s inkább Vitantonio Liuzzi F1-be juttatásán fáradozik majd. Így aztán támogatásra volt szüksége, amit egy szezonra sikerült is összeszednie, melynek végén újabb bajnoki ötödik helyet szerzett az F3000-ben egy újabb magyarországi győzelemmel. A szezon végén aztán válaszútra került, ahol végül Frank Tamás segített neki a helyes irányba indulni: a magyar szakember lett Friesacher új menedzsere, s intenzív tárgyalásokba kezdtek a Minardival, akik kétüléses autóját már korábban is vezette az osztrák.
Az olasz kiscsapat 2004 novemberében 13 pilóta részvételével egy átfogó tesztet rendezett Misanóban, melynek első napján Friesacher azonnal megfutotta a legjobb kört, s a teljes tesztprogramon is csak Christijan Albers tudott jobbat produkálni. Szerződését azonban nem ennek köszönhette, hanem annak, hogy a jelentősen nagyobb szponzori összegeket ígérő dán Nicolas Kiesa mögül nem sokkal a szezon kezdete előtt kihátráltak a pénzemberek.
Így kaphatta meg élete lehetőségét az osztrák, akinek többek közt a szélsőséges nézeteiről ismert néhai Jörg Haider is támogatást nyújtott, sőt még a bejelentéskor is a fényképészek „tűzvonalába” lépett. Friesacher 95 Formula-1-es autóval megtett körrel a háta mögött indult el Ausztráliába, ahol nagyon nehéz dolga volt a politikai csatározások eredményeként megszületett öszvér PS04B-vel, mely gyakorlatilag egyenesen sem tudott menni.
Friesacher ennek ellenére célba ért, bár komoly problémái voltak, sőt egy ízben Coulthard hátulról neki is koccant, amikor az osztrák lelassult az ötös kanyarban. A skót ezt szóvá tette neki, Friesacher viszont megvédte magát: „Nagyon kemény munka volt az autó vezetése, még csak az is nehéz volt, hogy egyáltalán a pályán maradjak vele. Elhihetik, hogy nem tudtam egyfolytában a tükröket nézni!”
A szponzorációs gondok miatt igen rövidre, mindössze 11 futamra szabott F1-es karrierjének legemlékezetesebb hétvégéje (az indianapolisi botrányfutamon elért pontszerzésen túl) a monacói volt, ahol a 13. helyre tudta magát kvalifikálni, s a versenyen is megállta a helyét csapattársával és a Jordanekkel szemben, míg egy csúnya bukás véget nem vetett a nagydíjnak számára.
Miután a Minardi lecserélte Doornbosra, Friesacher változatos helyeken tűnt fel: egy hétvégét futott az A1GP-ben, majd később e sorozat autóját tesztelve szenvedett csigolyatörést, a Risi színeiben fél szezont teljesített az ALMS-ben, részt vett egy gokartpálya tervezésében, majd 2011-ben visszatért a Red Bull-családba, s többek közt vezetési tanácsadó lett a Red Bull Ringen.
