Mai szemmel a történet legmeglepőbb pontja talán az, hogy 2002. január 8-án a mezőny már javában tesztelt a következő szezonra, a csapatok ráadásul azt a luxust is megengedték maguknak, hogy az új autó elkészültének híján még az előző évi modellt járassák meg Barcelonában.
Hogy mennyire más idők jártak akkoriban, azt jelzi az is, hogy nem is csak a tehetősebb csapatok, mint a McLaren, a Ferrari vagy a debütálásra készülő Toyota lépett pályára, hanem a középmezőny tagjai is, mint a Sauber, a Jaguar vagy a BAR - és magától értetődő volt, hogy mindenki két autóval.
Ebben a népes mezőnyben ott volt egy csendes finn is, aki nagy ugrásra készült: egy évvel korábbi, sauberes debütálása után ugyanis először vezethette a McLaren autóját, amely csapat hamar bizalmat szavazott neki, miután beültette őt a szabadságra vonuló Mika Hakkinen helyére.
A tesztnap jórészt esős időben zajlott, csak reggel volt egy rövid időre száraz a pálya, amit a másik McLarent vezető David Coulthard ki is használt arra, hogy megfussa a nap legjobb idejét 1:20,816-tal. Raikkönen csak egyetlen kört tett meg száraz pályán, így 34 köre során legjobb ideje több mint 7 másodperccel elmaradt csapattársáétól, amivel végül a tabella 6. helyén végzett. A teszten nem csak a finn volt új az istállónál, hanem a Michelin abroncsok is, amelyekre a McLaren erre az évre átváltott a Bridgestone-ról, és amelyeket itt, a 2001-es autóra felszerelve próbáltak ki először.
„Igazán élveztem az első menetemet a McLarennel” - mondta az akkor 22 éves Raikkönen. „Ez volt az a pillanat, amire már hónapok óta vártam. Most pedig azt várhatom, hogy az új MP-17-est is kipróbálhassam. Ma csak korlátozott programot teljesíthettem, így mindenképpen korai lenne részletes elemzéseket adnom az autóról.”
