Jean Rondeau élete teljesen összefonódott Le Mans-nal: itt született 1946-ban, itt nőtt fel, végül pedig életét is ezen a helyen veszítette. Háromévesen személyesen látta az első háború utáni egynapos versenyt, 23 évvel később pedig maga is rajthoz állt a futamon. 1976-ban kezdett versenyautók építésébe, melyek szintén Le Mans-ban épültek.
Ekkor a hosszútávú versenyek mezőnye két részre osztott, a Group 5-be tartoztak a prototípusok, míg a Group 6 a GT-autók számára szólt. A tapétagyártó főszponzor – mai szemmel elképesztő, de a módosnak aligha mondható Rondeau hétköznapokon otthonok kifestéséből élt – után Inaltera LM nevet viselő Rondeau-féle prototípus bemutatkozása jól sikerült, az F1-ből ismert Jean-Pierre Beltoise és már háromszoros Le Mans-győztes Henri Pescarolo abszolút nyolcadik, a GTP kategória első helyét érték el.
A másik egység, melyet maga Rondeau vezetett, kalandosabb 24 órát tudhatott maga mögött, először a fényszórók mentek tönkre az éjszaka közepén, majd az ajtó is kis híján leesett – az egyik pilóta, Christine Beckers kénytelen volt fél kézzel kormányozni, másik kezével pedig az ajtót tartotta.
A következő évben a Ford háromliteres V8-asa által hajtott autó – immár az, amelyik volánja mögött Rondeau ült – negyedik helyet ért el. Két kevésbé sikeres 24 órás következett még az 1980-as kiadás előtt, ahol az immár csapatalapító nevét viselő Rondeau M379 méltó ellenfelévé nőtt magát az akkoriban domináns Porsche 908-asnak. Jacky Ickx és Reinhold Joest gyorsabbak voltak, de egy váltóhiba miatt három körrel Rondeau és Jean-Pierre Jaussaud (aki Didier Pironi oldalán a Renault-nak nyert két évvel korábban) mögé estek vissza.
Az utolsó félórában visszatérő eső miatt Ickxék Porschéjára nedves gumi került, a franciák azonban maradtak a slick abroncsnál. Jaussaud megpördült utolsó körén, de szerencsére nem talált el semmit, így Rondeau-val karöltve megnyerte a versenyt. Mindmáig ez az egyetlen alkalom, hogy valaki saját építésű prototípussal nyert a 24 óráson. Egy másik M379 harmadik lett a Porsche mögött, a harmadik, Pescarolo által vezetett, pole-ból induló autó kiesett.
A következő évben nem kevesebb, mint öt Rondeau-autó állt rajthoz. A címvédők nem értek célba, viszont csapattársaik szerezték meg a második és harmadik helyeket, a versenyt azonban beárnyékolta Jean-Louis Lafosse halálos balesete az első körökben a csapat egyik autójával.
1982-ben a sportautó-világbajnokság konstruktőri címéről alig néhány ponttal maradtak le, csupán amiatt, mert a Porsche egy kiharcolt döntés következtében megkapta egy privát egység pontjait. Le Mans-ban viszont a győztes utakra a Rondeau már nem talált vissza, a csapat 1983 végén feloszlott. Furcsa az 1984-es verseny eredménye, ahol indultak még Rondeau-k, de a francia pilóta nem saját autóval, hanem egy amerikai színekben indított Porschéval lett második.
Az 1985-ös volt utolsó versenye Le Mans-ban, ebben az évben érte utol a tragédia – a versenypálya helyett azonban egy értelmetlen közúti balesetben. December 27-én, egy nappal karácsony után egy vasúti kereszteződésbe szorult, amelyet két egymás után érkező vonat között nyitottak meg, hogy néhány autót átengedjenek. A sorompó azonban lezárult a 39 éves versenyző előtt, aki nem tudott menekülni az érkező vonat elől. A baleset alig egy mérföldre gyárától történt, Le Mans közvetlen közelében. Jean Rondeau nevét ma is emlegetik a 24 órás kapcsán: a róla elnevezett díjat a legjobb újonc versenyző kaphatja meg minden évben.
