- Mikor és hogyan kezdtél el az időméréssel foglalkozni? Hogyan talált rád ez a hivatás?
- Jó 15 éve kezdődött minden, az endurókrosszal. Én is versenyeztem, és ott voltak olyan versenyek, ahol százan mentünk egyszerre a pályán, és kézzel próbálták meg felírni az eredményeket. Ez nem igazán működött, és innen jött az ötlet, illetve az igény, hogy ezt lehetne jobban, korszerűbben is csinálni. Írtam erre egy szoftvert, és így indult az egész. Ez magyarázza a névválasztásunkat is, hiszen a motorokkal kezdődött minden. Aztán elkezdtünk más versenyekre is járni, egyre többen tartottak igényt a munkánkra, és szépen lassan eljutottunk ide, hogy mi vagyunk a ralikrossz vb hivatalos időmérői.
- Rengeteg szakágban tevékenykedtek, és akad olyan hétvége, amikor 6-7 külön helyszínen dolgoztok egyszerre. Hogyan lehet ezt kivitelezni? Mekkora stáb kell ehhez?
- Minden az összehangolt csapatmunkán és a megfelelő kommunikáción múlik. A Chronomotónál 18-an vagyunk összesen, és csak magyarokkal dolgozunk. Illetve itt a vb-n csatlakozik hozzánk egy külföldi grafikus srác, ő felel azért, hogy mi jelenik meg a képernyőn a közvetítésekben. Nagyon fontos az összehangolt munka, hiszen élőben megjelenik minden időeredmény a képernyőn, amint áthaladnak a versenyzők a célvonalon. Ugyanez igaz a live timing szolgáltatásunkra, amit az összes szurkoló el tud érni az interneten. Emellett a vb-csapatok a depóban ugyancsak élőben látják a közvetítést és az időeredményeket, ezért is mi felelünk.
- A ralikrossz vb-n hány fővel dolgoztok? Rotálódik az itteni csapat összetétele, vagy állandó teammel operáltok?
- Ötfős csapattal dolgozunk, kicsit mindig más felállásban, de most például heten vagyunk itt, mert a rajtoltató rendszeren is két mérnökkollégám dolgozik. Papp Dávid az adatbázis programozója, Boros Lajos és Nagy Arnold a két operátor a csapatban, akik le sem veszik a szemüket a célvonalról, illetve fontos láncszem Kövér Zoltán, aki a 60-70 eszközt összekötő hálózatért felel. A manuális másodmérést és az adminisztrációt felváltva végzik az itthoni csapatból érkező rutinos kollégák. A kiutazásunkat és a szállásunkat természetesen a promóter állja, de szerencsére mindent mi szervezhetünk magunknak. Ez az én kérésem volt, mert így sokkal kényelmesebb minden, nem kell senkihez alkalmazkodni, és a magunk urai vagyunk, csak a megadott keretbe kell beleférnünk.
- Hogyan, milyen rendszerek segítségével méritek az időt a ralikrossz vb-n?
- Transponderrel, azaz jeladóval és másodmérésként fotocellával is dolgozunk. Nagyon fontos a megbízható speciális időmérő hardver is, de a ralikrossz különleges szabályai és az előbb említett teljesen valós idejű követés miatt a szoftveres felkészültség a legfontosabb. A jeladók ugyanattól a cégtől érkeznek, mint az F1-be, és a programok között is van olyan, amit az F1-es teszteken használnak.
- Volt már bármilyen panasz a munkátokra? Érkezett be hozzátok bármilyen reklamáció akár a csapatok, akár a helyi rendezők vagy a promóter részéről?
- Nem, panasz vagy reklamáció a munkánkkal kapcsolatban eddig nem volt, dicséret szerencsére annál több. Időmérőként az FIA tisztségviselői alá tartozunk, de a csapatoknak nyújtott szolgáltatás már egy másik szegmensünk, itt sokat számít a megfelelő kommunikáció. Az összes gyári csapattal és sztárpilótával nagyon jó kapcsolatot ápolunk, Hansenéktől kezdve Ekströméken át Solbergékig, és egyébként is az egész vb-t nagyon jó, baráti légkör jellemzi. A pályán nyilván riválisok és mindannyian nyerni szeretnének, de a legfontosabb mindannyijuk számára az, hogy maga a ralikrossz növekedjen és töretlenül tartson felfelé, az egekbe…
- A németországi vb-futam döntőjében 5 ezredmásodperc döntött a leintésnél Petter Solberg és Mattias Ekström között a győzelem sorsáról. Ez nyilván egy különleges pillanat volt a Chronomoto életében. Hogyan emlékszel rá vissza?
- Felelősségteljes és fontos munkát végzünk, ahol nincs helye hibáknak, de ennyire előtérbe azért ritkán kerülünk, mint akkor. A leintésnél hallottam, ahogy bemondják a rádióba, hogy Solberg nyert 5 tizeddel. Én beleüvöltöttem válaszként, hogy „Nem 5 tized! 5 ezred!” Ebből azóta szállóige lett, és nagyon sokan odajöttek hozzám, tréfásan felidézve azt a pillanatot, mondván: „5 ezred a befutónál! Az időmérők álma!”
- Ennél az esetnél sem volt reklamáció? Elvégre szabad szemmel lehetetlen volt megállapítani, hogy ki nyert. Ekströmék nem vonták kétségbe a végeredményt?
- Nem reklamáltak Ekströmék, sőt, még a humorérzéküket is megőrizték ebben a kiélezett szituációban. Nekik nincs saját transponderük, tőlünk bérlik minden versenyen, és amikor a végén hozták vissza, tréfásan megjegyezték, hogy szerintük ez a transponder rossz, 6 ezredmásodpercet téved! De hát nevetve mondták ezt, barátilag, fel se merült bennük, hogy kétségbe vonják a végeredményt. Tisztelnek minket, látják, hogy milyen alázattal dolgozunk, és nekik ez elég ahhoz, hogy az ilyen ritka esetekben is szó nélkül elfogadják a végeredményt. Egyébként kiszámoltuk: azon a pályán, annál a sebességnél az 5 ezredmásodperc az nagyjából 13-15 centiméter különbségnek felel meg.
- Laikusként úgy gondolnám, hogy ekkora különbség a lassított visszajátszások alapján azért szabad szemmel is látható lenne, bármilyen apró is. Ebben az esetben viszont semmilyen különbséget nem lehetett felfedezni, és a mozgóképek alapján többszöri visszajátszás után is lehetetlen lett volna megállapítani, melyikük szelte át előbb a célvonalat. Az autó mely része számít a leintésnél?
- Ez valóban egy nagyon izgalmas kérdés. Természetesen a transponder számít, hiszen ez alapján rögzítjük az autók időeredményeit és azt, hogy ki mikor szelte át a célvonalat. Az eszköz elhelyezésével kapcsolatban viszont nincsenek teljesen pontosan meghatározott előírások. Elképzelhető, hogy Solberg és Ekström autóján nem teljesen ugyanott van a transponder, úgyhogy akár ez is jelenthette a különbséget, de azért azt hozzá kell tenni, hogy olyan nagy különbségek azért nincsenek ezen a téren. A 13-15 cm, amit az imént említettem, minden bizonnyal több annál, mint amennyivel egyik vagy másik autón előrébb van felszerelve a transponder. A másik dolog, hogy ez a csapatokra van bízva, csak egy „-tól-ig” határ van nekik megadva, és azon belül ők döntik el, hova szerelik fel pontosan a saját transponderüket. Utólagos reklamációnak tehát helye nincs, és nyilván ezentúl mindenki próbálja a lehető legelőrébb felszerelni a mérőműszert. Ennek az előfutamokban nincs jelentősége, de az elődöntőkben és a döntőben már igen. Csak hát ilyen szoros befutó jó, ha 10 évente egyszer előfordul, úgyhogy ez az, amire nem számított senki. Jó fél kör eltelt egyébként a leintés után, mire Solberg elkezdett ünnepelni, addig senki sem tudta, hogy ki nyert, csak a mi monitorunkról lehetett eligazodni.
- Idén nem volt magyar vb-futam, nincs állandó magyar versenyző a sorozatban. Hogyhogy mégis rátok bízták az időmérést? Hogyan nyertétek el ezt a lehetőséget?
- 2013 év elején egy nagyon komoly pályázatot írt ki az akkor még Európa-bajnoki sorozat élére frissen érkező promóter, az IMG. A sorozat hivatalos időmérő partnerét keresték, és a pályázóknak, köztük nekünk is, rengeteg dokumentumot kellett beküldenünk, illetve számos kritériumnak kellett megfelelnünk. Szerencsére eddigre mi már elég széleskörű referenciával rendelkeztünk, hiszen előtte Nyirádon az autókrossz Eb-n, rengeteg hazai versenyen, Szaúd-Arábiában és Ausztráliában is dolgoztunk, és mindenhol elégedettek voltak a munkánkkal. Nagyon jó ajánlást adtak a nyirádi rendezők és a hazai szövetség is, ezért is eshetett végül a több pályázó közül ránk a promóter választása.
- És honnan jött az ötlet, hogy egyáltalán pályáztok? Ez is a te fejedből pattant ki?
- Az ötlet és a döntés is közös volt, amit az egész csapattal hoztunk meg. Nem titok, hogy eredetileg nekünk az volt a célunk, hogy a magyar Eb-futam időmérését elnyerjük, de arra nem lehetett pályázni, csak az egész szezonra, így hát vettünk egy nagy levegőt és belevágtunk. Több mint 800 verseny volt a hátunk mögött, de ralikrossz Eb-futamot nem mértünk, csak a rokon sportágban, az autókrosszban dolgoztunk, így az első ralikrossz Eb mérésünk már a sorozat része, a tavalyi Lydden Hill-i futam volt.
- Látom, elég sok műszerrel dolgoztok, van vagy tíz monitorotok, rengeteg kábel, stb. Ezek szállítása és tárolása is komoly logisztikát igényelhet. Ezt ti intézitek vagy a promóter?
- A speciális szállító dobozok itthon készültek, és az első futamra mi szállítottuk el őket, de azóta a promóter viszi egyik helyszínről a másikra. Viszont mindent mi szerelünk össze a saját kezünkkel a versenyek előtt, mert azt már megtanultuk, hogy csak az a biztos, és csak azért vállalhatunk felelősséget, amit mi csinálunk meg személyesen. A helyi szervezőkkel általában jól kijövünk és próbálunk minél hatékonyabban együtt dolgozni velük, de sosem árt némi gyanakvás, ezért inkább mindent kétszer ellenőrzünk.
- A feleséged is csapattag, vele is együtt dolgoztok a versenyeken. Úgy hallottam, a ti kapcsolatotoknak is van köze az időméréshez…
- Van! (Nevet.) Andi is régóta ebben a szakmában mozog, ő a hazai versenyek mellett korábban egy angol időmérő csapatnál dolgozott a WTCC-ben néhány teljes szezont. Aztán az egyik hazai versenyre kértem magam mellé plusz embereket, hogy segítsenek, és őt küldték. Így ismerkedtünk meg. Az időmérés tehát számunkra közös szerelem, ez az életünk.
