Amikor 2014-re bevezették az új motorszabályokat, a gyártók tiszta lappal, különféle utakon indultak el a hajtás elemeinek elhelyezését illetően. A legnagyobb mozgástér a turbó esetében nyílt, és a Mercedes úgy döntött, hogy két részre bontja a sajátját: a kompresszort a motor egyik oldalára, a turbinát pedig a másikra helyezték, ami ugyan súlynövekedést eredményezett, de a csapatnál mégis úgy érezték, hogy ez lesz a hatékonyabb megoldás. A Ferrari és a Renault konzervatívabb utat választott, a 2015-től érkező Honda pedig a Mercedesszel ellentétes irányban indult el az úgynevezett „size zero” elgondolás mentén: ennek értelmében a japánok igyekeztek a lehető legkisebb helyre összesűríteni a részegységeket, ami így aerodinamikai előnyökkel kecsegtet a McLaren számára.
A tavalyi évet látva egyértelmű, hogy a Mercedes és a Honda melyik végein állnak az erősorrendnek, noha a német csapat motorrészlegének vezetője, Andy Cowell nem lepődött meg azon, hogy a riválisok még nem utánozták le őket a kettéosztott turbó terén. Szerinte ugyanis azt különösen nehéz megvalósítani.
„Nem hiszem, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk volna neki” - beszélt az egyedi turbóelrendezés előnyeiről a Motorsportnak. „Azt sem mondanám, hogy ez döntötte a mi oldalunkra a mérleg nyelvét, az viszont igaz, hogy rengeteg pozitívuma van ennek a megoldásnak. Tehát nem egy nagy, hanem számos közepes méretű ok miatt döntöttünk úgy, hogy ebbe az irányba indulunk.”
„Egyetlen dolog szól ellene, mégpedig az, hogy szörnyen nehéz! Olyan volt, mint egy ezerkilós gorilla. Viszont attól még, hogy senki nem választotta ezt az utat, még semmi sem utalt arra, hogy nem is lehet kivitelezni.”
Cowell szerint egyébként az sem biztos, hogy más gyártóknál is hasonlóan jól működne az általuk választott megoldás, hiszen annak sikerében szerepet játszik például az autó energiamenedzselése is. „Mind ugyanabban a versenyben vagyunk, de mindenki egy kicsit eltérő hatékonyságokkal, nézőpontokkal és beszállítókkal rendelkezik.”
