Allen Berg és az 1000 lóerős F1-es turbó

Allen Berg 1961. augusztus 1-én született a kanadai Vancouverben, 17 évesen kezdett gokartozni és 20 évesen már a Formula Atlantic sorozatban versenyzett, majd 1983-ban Európába jött, hogy a Formula-3-ban tegye próbára a tudását. Az időzítés azonban nem volt valami szerencsés, hiszen az Angol Formula-3-as bajnokságban Ayrton Senna és Martin Brundle ellen kellett bizonyítania, Berg azonban az év végén a bajnokság 5. helyén végzett, majd a következő szezonban Johnny Dumfries mögött a 2. lett az összetettben. 1985-ban Berg hazatért Kanadába, hogy megpróbáljon támogatókat szerezni a Formula-1-re, majd végül 1986-ban a kis olasz Osella istálló lehetőséget adott neki az indulásra.

Marc Surer, aki az Arrows pilótája volt az 1986-os szezonban, megsérült egy rali balesetben, helyét pedig az Arrowsnál az akkor még az Osellánál versenyző Christian Danner vehette át, így az Osellánál felszabadult az egyik ülés. Berg menedzsere, Michel Koenig pedig ekkor már kapcsolatban állt a csapatot vezető Enzo Osellával.

"A csapattal voltam a Kanadai Nagydíj alatt, ahol alá is írtuk a szerződést egy benzineshordó tetején, az egyik F1-es bokszban a futamot követő hétfő reggel. A szerződés tulajdonképpen Christian régi szerződésének a másolata volt, aminek a tetejére felírtuk az én nevemet!" - emlékszik vissza Berg. "A legkisebb csapatban találtam magam a leggyengébb motorral, tesztről szó sem lehetett és a kaszti is régi technológiájú darab volt. A csapat soha nem tesztelt. Az első futamom pedig egy héttel később az Amerikai Nagydíj volt, Detroit belvárosában, ahol a pályát mindenhol falak szegélyezték."

Berg tehát sem a pályát, sem az autót nem ismerte, miközben az a leggyengébb F1-es Osella is igencsak erős volt. "Az Osella olyan 950 lóerős volt és 1200 lb (1600 Nm) nyomatékkal rendelkezett, a futamon pedig olyan 850 lóerőt tudott. A gyorsulás hihetetlen volt, az autó 5. sebességfokozatban 200 km/h-s sebesség mellett is képes volt kipörgetni a hátsó abroncsait, ha azok még hidegek voltak. A gyorsulás mellett a fékezési teljesítmény is lélegzetelállító volt, a nagy szárnyakkal elől és hátul, ha csak felengedtem a gázpedált úgy lassult, mint amikor egy utcai autó vészfékezik. A csapat által használt Alfa Romeo turbómotor jellemzője volt, hogy 7500-as fordulatszám alatt vérszegény volt, 8000-nél megjött az erő, 8500-as fordulatszám mellett pedig már 900 lóerő volt a jobb lábad alatt, a gázpedál így gyakorlatilag olyan volt, mint egy kapcsoló!"

A hihetetlenül erős F1-es versenyautók vezetése azokban az időkben pedig fizikailag is hatalmas kihívás elé állította a pilótákat, nem voltak szervókormányok, kézi váltót használtak és az autók alatt gyakorlatilag felfüggesztés sem volt. "Én 4-4,5 kilót vesztettem a súlyomból a futam alatt és általában úgy fejeztem be a versenyeket, hogy hólyagok voltak a tenyeremen és a talpamon. Emlékszem az Ausztrál Nagydíjon a Bosch kanyarban a kanyar közepén kellett 4-esből 5-be váltanom, de miközben váltottam, az összes erőmre szükség volt, hogy befordítsam az autót a kanyarba" - meséli Berg.

Berg 9 futamon indult az 1986-os szezonban a legjobb eredménye pedig egy 12. hely volt a Német Nagydíjon. "Sok csapattal tárgyaltam, a tárgyalásokban pedig kezdetben a Labatt sörgyár is támogatott, de miután a Kanadai Nagydíj kikerült az 1987-es versenynaptárból, minden esélyem megszűnt, hogy támogatókra tegyek szert Kanadából."

A kanadai pilóta Formula-1-es álmai így egy csapásra szertefoszlottak, de ezt követően 2001-ig még különböző kategóriákban versenyzett, így 1993-ban megnyerte a Mexikói Formula-2-es bajnokságot, 2001-ben pedig az Indy Lights Panamericana bajnoki címét szerezte meg. Berg ma a kaliforniai Auto Club Speedway-en és az Albertai Calgaryban található Varsity Chrysler SpeedParkban működő Allen Berg Racing Schools versenyző iskola tulajdonosa.