Kesjár Csaba-emlékérem a nap magyarjának: Bujka Barbara és Keszthelyi Rita
Komoly elismerést kapott az olimpiai negyedik helyet szerző magyar női vízilabda-válogatott két tagja, hiszen beválasztották őket a torna álomcsapatába. Bár az utolsó utáni pillanatban kicsúszott a kezükből a bronzérem, azt mindenképp ki kell emelni, hogy a végső győztes, verhetetlen amerikai csapattal egyedül a magyar csapat tudta – valamennyire – felvenni a kesztyűt. A Dream Teambe csak az USA válogatottja adott egynél több játékost a magyarok mellett.
Juan Manuel Fangio-trófea a nap legjobbjának: Usain Bolt (Jamaica)
Ki más? Ki mást lehetne a nap emberének nevezni az után az éjszaka után, melyen minden idők egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb sportolója megszerezte kilencedik olimpiai aranyérmét, mellyel nem csupán a legsikeresebb futója lett a bajnoki címeket tekintve (holtversenyben a finn Paavo Nurmival), de egyúttal azt a talán soha meg nem dönthető csúcsot is felállította, hogy százon, kétszázon és a váltó tagjaként három olimpián is triplázni tudott. Ha váratlan fordulat nem történik, Bolt ezzel a futással, 2008 óta veretlenül búcsúzott az olimpiától, a nagy finálé pedig jövőre, a londoni atlétikai vb-n következhet, ahol egy nagy feladat még vár rá saját bevallása szerint: 19 másodperc alá szorítani a 200 méteres sprint világrekordját.
Louis Chiron-medál a nap veteránjának: Nick Skelton (Nagy-Britannia)
Hetedik olimpiáján megszerezte első egyéni aranyérmét az 58 esztendős díjugrató, Nick Skelton, aki pontosan 43 évvel idősebb Rio legfiatalabb bajnokánál. A britek 1908 óta legidősebb érmesének csípőprotézise van, több súlyos sérülése volt, többek közt nyaktörése is, egyedül már fel sem tud szállni a lóra. Ugratni viszont jobban tud, mint bárki más a világon.
Fekete zászló – a nap gyászhíre:
87 esztendős korában elhunyt Nyina Ponomarjova, aki 1952-ben a Szovjetunió történetének első aranyérmét szerezte női diszkoszvetésben, melyet a téli játékokkal együtt 472 másik követett.
Michael Andretti kesztyűje a nap csalódásának:
Képzeljétek csak el: mennyire csalódottak voltak az amerikai 4x100-as váltó tagjai, akik ebben a pillanatban még büszkén fotózkodtak a csillagos-sávos lobogóval, miközben a háttérben a kivetítőn már megjelent, hogy túlváltás miatt kizárták őket a harmadik helyről. Az amerikaiak fellebbeztek.
Neil Horan-emléktábla a nap hülyéjének: Mihail Mamiasvili (Oroszország)
Az egész olimpia talán legfelháborítóbb jelenete mind közül: az orosz birkózószövetség elnöke, 1988 olimpiai bajnoka kétszer arcon ütötte Inna Trazsukovát, miután elveszítette a bronzmeccset. Mamiasvili szerint teljesen jogos volt a tette, mivel Trazsukova nem küzdött eléggé, a megalázott versenyző viszont természetesen nem hagyja annyiban, s bíróság elé akarja citálni a magából kikelt sportvezetőt.
Schumacher-különdíj a nap jótékonykodójának: Piotr Małachowski (Lengyelország)
Most jöjjön egy pozitívabb történet: a lengyel diszkoszvető-fenomén úgy döntött, hogy egy ismeretlen, a rákkal küzdő kisfiú javára elárverezi ezüstérmét, hogy az abból befolyt pénzzel megsegítse a családot, akik egy New York-i kezelésre gyűjtenek, mely megmentheti Olek szemét.
Juan-Pablo Montoya-aranymikrofon a nap nyilatkozatáért: Usain Bolt (Jamaica)
„Ugye, megmondtam, hogy én vagyok a legnagyobb? Ahogy megkaptam a botot, tudtam, hogy győzni fogunk” – mondta Usain Bolt kilencedik aranyérme után. Lehet, hogy nem ő a legszerényebb ember a világon, de nem is túlzott semmit. Tényleg ő a legnagyobb.
Kai Ebel meghozta a nap hírét:
Bejelentette visszavonulását a rúdugrás 28-szoros világrekordere, a háromszoros világ- és kétszeres olimpiai bajnok orosz Jelena Iszinbajeva. A riói olimpiától a kollektív eltiltás miatt távol maradó 34 éves sportoló egy nappal azt követően közölte döntését, hogy beválasztották a NOB sportolói bizottságába – ahol komoly feladatai lesznek...
Crashgate – a nap botránya:
Ezúttal kilenc ausztrál sportoló került bajba Rióban, bár akkora balhét szerencsére nem okoztak, mint Ryan Lochte és társai néhány nappal ezelőtt – ők csupán az akkreditációval trükköztek, hogy bejussanak egy olyan mérkőzésre, melyre egyébként nem tehették volna. Őrizetbe vették őket, de megúszták pénzbüntetéssel.
Colin Chapman-kisplasztika a nap innovátorainak: Mussa Chamaune és Joaquim Lobo (Mozambik)
Bár tökutolsóként végzett az 1000 méteres kenuzásban az afrikai páros, olyan dolgot tettek, amit korábban nagy versenyen valószínűleg soha senki: minden logikával szembemenve nem ellentétes, hanem azonos oldalon evezték végig a távot.
Sebastian Vettel mutatóujja a nap mozdulatáért: Marozsán Dzsenifer (Németország)
A német női futballválogatott magyar származású támadója egy szépségdíjas mozdulattal szerezte meg a vezetést csapatának, mely végül meg is nyerte az olimpiát – Németország két világ- és nyolc Európa-bajnoki cím után végre az olimpián is csúcsra ért.
Lewis Hamilton okostelefonja a nap közösségi médiás üzenetének:
Íme, az amerikai csodatornász, Simone Biles győztes talajgyakorlata lapozgatós füzeten. Zseniális.
Simone Biles Flip (book)
Mark Webber cipője a nap legkitartóbb versenyzőjének: Yohann Diniz (Franciaország)
Az 50 kilométeres gyaloglás világcsúcstartójával egy egészen rémes dolog történt a verseny kétharmadánál: borzalmas gyomorproblémák törtek rá, melyeknek látható jele is adódott... Sok médiummal ellentétben azonban nem erre szeretnénk koncentrálni, hanem arra az emberfeletti kitartásra, amivel több rosszulléte és a nyilvános megszégyenülés ellenére végigcsinálta a versenyt, és bejött a hetedik helyre – több mint egy órát gyalogolva még a problémák kezdetét követően.
Rubens Barrichello balaklavája a nap könnyeiért: Lutalo Muhammad (Nagy-Britannia)
Utoljára talán a jó Rubenset láttuk ennyire zokogni a hockenheimi dobogó tetején, mint tegnap a brit tekvandóst. Az ok azonban koránt sem volt annyira kellemes, mint a brazil esetében, Muhammad ugyanis az elbukott döntő után tört ki könnyekben:
„Hova tűnt Damon Hill”-emlékposzter a nap meglepetésének: Vivien Cheruiyot (Kenya)
Persze nem azért beszélhetünk most meglepetésről, mert a négyszeres világbajnok kenyai győzelmére senki nem számított volna az olimpia előtt, hanem azért, mert az 5000 méter címvédője, az etióp Almaz Ayana olyan döbbenetes világcsúcsot futott 10 ezren, hogy elképzelhetetlen volt, hogy más nyerje a számot – volt olyan fogadóiroda, ahol csak arra lehetett fogadni, hogy lesz-e világcsúcs vagy sem. Nem lett, olimpiai rekord viszont igen, csakhogy ezt Cheruiyot futotta, s nem a saját taktikáját, az eszeveszett iramot a végére nem bíró etióp, akinek maradt a harmadik hely.
Jacques Villeneuve-platinalemez a nap megmondóemberének: Zhan Belenjuk (Ukrajna)
„Nem adták ide az aranyérmet, ezért fogtam magam, és vettem egyet. Ennyi” – írta az Instagramra az ukrán birkózó, akit vitatható bírói döntések fosztottak meg a győzelemtől. Az ukránok egyébként az örményekkel közösen, a magyarokhoz hasonlóan a fals ítéletek kivizsgálását kérik a szövetségtől.
Felipe Massa zoknija a nap csapatjátékosának: Maggie Steffens (USA)
A női vízilabda történetében először megvédte olimpiai bajnoki címét az amerikai női pólócsapat, s ebben nem kis részt vállalt Maggie Steffens, aki igazi vezéregyénisége volt a verhetetlen válogatottnak, akikhez a legközelebb a magyarok tudtak kerülni a tornán – az elődöntőben ugyanis „csak” néggyel kaptunk ki. Steffens ellenünk is brillírozott mindkét meccsen, megérdemelten választották a torna legjobb játékosának.
Michelisz Norbert sisakja a nap további magyarjainak:
Nem úgy sikerült az öttusa a két magyar hölgynek, mint azt remélték, illetve remélhettük: Kovács Sarolta a 17., Földházi Zsófia pedig a 27. helyen zárta a versenyt. A sérülésektől hátráltatott Pars Krisztián hetedik lett kalapácsvetésben, Venyercsán Bence a három magyar induló közül egyedüli célba érőként a 44. helyen zárta az 50 kilométeres gyaloglást, míg a kajak-kenu előfutamaiból a női kajaknégyes és a Vasbányai-Mike kenukettes az A-, míg Molnár Péter és a férfi kajaknégyes a B-döntőbe kvalifikálta magát. A nők 20 kilométeres gyaloglásában Madarász Viktória a 25., Kovács Barbara az 58., míg Récsei Rita az 59. helyen zárt.
Brawn bácsi érkezik a nap statisztikájával:
A tádzsikisztáni Nazarov győztes dobása 78 méter 68 centire szállt a kalapácsvetés döntőjében. Ez a dobás négy éve a negyedik, nyolc éve az ötödik, Athénben a hatodik, Sydneyben az ötödik, míg Atlantában a hetedik helyre lett volna elegendő. Utoljára az 1984-es Los Angeles-i csonka olimpián volt elég ekkora dobás az aranyéremhez.
A bajnoki pontverseny állása:
Magyarország továbbra is a 12. helyet foglalja el az éremtáblázaton, egy kilencedik, meglepetésarannyal (amire esetleg férfi öttusában számíthatunk) viszont még a legjobb tízbe is be lehetne törni – nem mintha a 12. hely nem lenne csodálatos eredmény. Kilencedik és tizedik országként Elefántcsontpart és Tádzsikisztán is megszerezte története első aranyát – emberemlékezet óta nem volt példa ennyi „debütálóra”. Külön kiemelendő a brit csapat részeként induló Wales teljesítménye, mely története legjobb olimpiáját teljesíti: négy arannyal és hét ezüsttel 19. helyre lennének jók a nemzetek versenyében. A britek még mindig Kína előtt járnak, meglehet az elmúlt 108 év legjobb szereplése számukra, ami négy éve, otthon nem sikerült.
Hall of Fame:
1. SZÁSZ EMESE (párbajtőr)
1. HOSSZÚ KATINKA (400 vegyes)
1. HOSSZÚ KATINKA (100 hát)
1. HOSSZÚ KATINKA (200 vegyes)
1. SZILÁGYI ÁRON (kard)
1. SZABÓ GABRIELLA ÉS KOZÁK DANUTA (kajak, 500 m)
1. KOZÁK DANUTA (kajak, 500 m)
2. Imre Géza (párbajtőr)
2. Hosszú Katinka (200 hát)
2. Cseh László (100 pillangó)
3. Kenderesi Tamás (200 pillangó)
3. Kapás Boglárka (800 gyors)
3. Márton Anita (súlylökés)
3. Férfi párbajtőrcsapat
4. Kapás Boglárka (400 gyors)
4. Tótka Sándor, Molnár Péter (kajak, 200 m)
4. Női vízilabda-válogatott
5. Sidi Péter (légpuska)
5. Ungvári Miklós (judo, 73 kg)
5. Bácsi Péter (kötöttfogású birkózás, 75 kg)
5. Lőrincz Viktor (kötöttfogású birkózás, 85 kg)
6. Női 4x200-as gyorsváltó