Damon Hill és a Williams nagyszerűen kezdték az 1996-os szezont, hiszen az első öt versenyből négyet a brit pilóta nyert meg, de a nürburgringi Európa Nagydíjon is Jacques Villeneuve ért célba elsőként, aki ekkor győzött életében először F1-es versenyen, így az első öt futamon a Williams pilótái látták meg elsőként a kockás zászlót.
Ehhez a tendenciához tartva magukat, ki is sajátították az első sort a kvalifikáción, ahol Hill mindössze 20 ezreddel volt gyorsabb hazai pályán induló csapattársával szemben, de Michael Schumacher is csak bő egy tizeddel volt lemaradva a brit versenyzőtől. A ferraris csapattársa, Eddie Irvine az 5. helyről várhatta a vasárnapi rajtot, kettejük közé Jean Alesi Benetton-Renault-ja ékelődött be.
Vasárnap aztán gyorsan kiderült, hogy 1996. június 16-a nem a Ferrari napja lesz. Történt ugyanis, hogy Schumacher autójában nem indult be a motor a felvezető kör előtt, így mire sikerült munkára bírniuk a V10-est, addigra már az egész mezőny elment mellette, és csak az utolsó rajtkockából indulhatott. A második körben aztán még rosszabbra fordult a helyzet, ugyanis Irvine jobb első felfüggesztése adta meg magát, így számára nagyon hamar véget ért a verseny. Később Schumacher Ferrarijának a váltója hullott látványosan darabokra egy bokszkiállás során, így az olaszok egyik autója sem tudta befejezni a futamot.
Az élen a két Williams-Renault vitézkedett, bár igazi versenyt nem láthatott a közönség, Damon Hill magabiztosan vezette a futamot Villeneuve előtt. Közben mögöttük balesetek és műszaki hibák sokasága tizedelte a mezőnyt. A legnagyobb ütközést Katayama és a brazil Rosset hozták össze. Az utolsó sikánnál túl rámenős volt a japán, a bal hátsó kereke összeért Rosset jobb elsőjével, mindkettejük futóműve kitört, így a kavicságyban fejezték be az 1996-os Kanadai Nagydíjat. Ezenkívül többek motorja felmondta a szolgálatot futam közben, Barrichello Jordan-Peugeot-jában a kuplung romlott el, Berger pedig egyszerűen kicsúszott.
Villeneuve csak néhány kör erejéig érezhette át, milyen hazai közönség előtt első helyen állni, amíg ő is ki nem jött a bokszba, visszaadva ezzel Hillnek a vezetést. Igazából semmi sem fenyegette a brit győzelmét, Villeneuve pedig bebiztosította a harmadik Williams egy-kettőt a szezon során. A dobogó harmadik fokára Jean Alesi állhatott fel, utánuk a két McLaren következett, Coulthard-Hakkinen sorrendben, rajtuk kívül pedig mindössze Martin Brundle, Johnny Herbert és Giancarlo Fisichella fejezte be a versenyt.
Ezzel a győzelemmel Hill 21 pontosra növelte előnyét, melyből 19-et sikerült megőriznie a szezon végéig, így ő lett az első olyan pilóta, aki édesapja után szintén világbajnoki címet tudott nyerni.
