Mint jól ismert, 2014-ben a Formula-1 2,4 literes V8-as szívómotorjairól 1,6 literes, hibrid V6 turbóerőforrásokra váltott, ami drasztikus visszaesést jelentett a köridőkben és kanyarsebességekben – ezt küszöbölte ki a 2017-es aerodinamikai csomag.
Eközben 2012-ben a Renault saját szervezésű száguldó cirkusza, a World Series by Renault fő attrakciója, a Formula Renault 3.5 új generációs versenygépekre váltott, melyek 3,4 literes, 530 lóerős V8-motorokat használtak, ehhez pedig a Dallara karosszéria rendkívül hatékony aerodinamikája társult. Az Autosport szaklap szerint a konstrukciót akár minden idők legjobb utánpótlás-formulaautójának lehet nevezni.
Ami pedig a mezőny színvonalát illeti, a 2012-2014 közötti évjáratokról elmondható, hogy a GP2 szintjén voltak, ha nem verték az akkoriban némileg gyengülő hivatalos utánpótlás-szériát. A 2010-es évek első felében a FR 3.5 olyan pilótákat nevelt ki, mint Daniel Ricciardo, Jean-Eric Vergne, Kevin Magnussen és Carlos Sainz, hogy csak azokat emeljük ki, akik közvetlenül az F1-be léptek. 2011-ben, mikor a Formula-1 a Pirelli gumijait kezdte használni, aztán pedig a 2014-ben a WSR eljutott arra a szintre, hogy ha köridőben nem is, de egyes pályaszakaszokon gyorsabb legyen az F1-nél.
„Az olyan kanyarok, mint a Copse (Silverstone) és Pouhon (Spa) gyorsabbak voltak, mint az F1-es autók, mikor Pirellire váltottak” – mondta az Autosportnak Antonio Felix da Costa, aki szintén megjárta a szériát 2012-13-ban, a Red Bull ugyanis növendékeit inkább partnere, a Renault sorozatába irányította a GP2 helyett. „Emlékszem, hogy a Copse-t szembeszélben padlón lehetett venni, ami a testem határaira juttatott. Beszéltem Jules Bianchival, aki néhány héttel azelőtt a Force Indiával indult egy szabadedzésen, és azt mondta, a 3.5-ös autó gyorsabb!”
Hasonlót tapasztalt saját bőrén Carlos Sainz is, aki 2014-ben lett bajnok, abban az erős évben, amikor Pierre Gasly, Szergej Szirotkin, Roberto Merhi és Will Stevens egyaránt a mezőnyben volt – mindannyian F1-es pilótákká váltak a következő években.
„Az autó egyszerűen a földhöz tapadt, itt tanultam meg, hogyan működik a rendes leszorítóerő” – idézte fel Sainz, aki azt az évet a DAMS színeiben futotta. „Még a 2015-ös F1-es autónál is több leszorítóerővel rendelkezett, melyet a következő évben vezettem! Bele is szerettem. Bár az ereje nem volt ilyen látványos, az is elegendő volt. A leszorítóerő viszont komolyan lenyűgözött. Emlékszem, a nedves spái pályán magas leszorítóerőre állítottuk a szárnyakat, és padlón vettem a Pouhont. Ez tényleg elképesztő volt.”
