DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak JOHNNYBET
2023. január 28. szombat
Retro

Retro – A 12+1-szeres világbajnok

Gyerekkorában kétkerekűeket kötött el és igazolványt hamisított Angel Nieto, aki az élvonalban kizárólag kis motorokkal szerzett 13 világbajnoki címet, nagyobbra fel sem akart ülni.

Angel Nieto a kezdetektől fogva mindent alárendelt annak, hogy sikeres versenyző legyen: bevallása szerint nem bánt túl ügyesen a szerszámokkal, mégis egy műhelybe szegődött inasként, mikor 12 évesen otthagyta az iskolát, hogy közel kerüljön a motorkerékpárokhoz. Amikor főnöke nem volt ott, elkötötte a javításra bevitt példányokat, és Madrid utcáin száguldozott velük. Nieto 1947-ben született, ezen a napon, január 25-én, de meghamisította igazolványát, hogy részt vehessen első versenyein.

Nem sokkal később átköltözött Barcelonába, mivel ez volt a motorgyártás központja Spanyolországban: a Bultacónál, a Ducati importőrénél, majd a Derbinél is dolgozott. Eközben folyamatosan próbálkozott főnökeinél: engedjék meg neki, hogy versenyezhessen a gyár motorjaival. Kísérleteit a Derbinél koronázta siker, akiktől 50 köbcentiméteres motort kapott – ez 1962-től 1984-ig világbajnoki kategória volt. Utóbbi színtéren azonban Nieto nem indult sok eséllyel, a japán gyártók ugyanis uralták a legkisebb géposztályt az olyan egzotikus kialakításokkal, mint például háromhengeres 50-es motor.



Nieto ideje akkor jött el, mikor a nemzetközi szövetség döntése alapján az 50-es kategória egyhengeres, a 125-ös kéthengeres motorokra korlátozódott. A japánok kiszorultak a kicsik közül, Nieto pedig 1969-ben a Keletnémet Nagydíjon megszerezte első győzelmét, a szezon végén pedig a világbajnoki címet.

Ez pedig csak a kezdet volt: Angel Nieto olyan mesterévé vált a legkisebb kategóriáknak, mint Giacomo Agostini a nagyoknak. Összesen 13 világbajnoki címet szerzett – közismert babonássága miatt ő ezt mindig 12 plusz egynek számolta –, ötöt az 50-esek, hetet a 125-ösök között. A Derbi mellett – amely nemrég még érintett volt a 125-ösök között, Marc Marquez is ezzel a gyártóval szerzett világbajnoki címet – olyan, ma már szokatlannak ható márkaneveket vitt győzelemre, mint a német Kriedler, spanyol Bultaco, valamint olasz Minarelli és Garelli, melyek egy része már nem is létezik.

Bár a kor szellemének megfelelően gyakran mindkét bajnokságban párhuzamosan versenyzett, az 1972-es volt az egyedüli év, amikor kettő címet szerzett. Így eredményes pályafutása egészen hosszú időszakot ölelt fel, első és utolsó győzelme között 16 év telt el. Ezalatt 90 nagydíjat nyert: az örökranglistán csak Agostini (122) és Valentino Rossi (115) múlja felül, bajnoki címek számában pedig egyedül a 15-szörös világbajnok Agostini, aki nagyjából vele egyidejűleg érte el elképesztő sikereit.

Nietót azonban mégis kevesebbszer emlegetik a két olasszal együtt. Ennek oka, hogy világbajnoki címeit mind az alacsonyabb kategóriákban szerezte: ezekre ma (Moto3 és Moto2) utánpótlásnevelőként tekintenek, pedig annak idején nem volt annyira magától értetődő hierarchia közöttük, mint ma. Léteztek specialisták az alacsonyabb kategóriákban, akik nem is akartak feljebb lépni – mindenekelőtt Angel Nieto. Nemcsak sikerei nem születettek a nagyobb géposztályokban, de még csak meg sem próbálkozott elérni őket: mindössze öt versenyen indult a 250-ben, valamint egyetlenszer az 500-asok között. Célba érni egyszer tudott csak ezeken a versenyeken. Hozzá kell tenni, hogy Spanyolországban 500-as és 750-es címeket is szerzett.

Három oka van, hogy Nieto hosszú pályafutása a két legkisebb hengerűrtartalmú divízióra összpontosult: az egyik kis termete, ami fizikailag megnehezítette az erőtől duzzadó nagymotorok megzabolázását. Másrészt a Derbi, amellyel ötödik vb-címéig maradt, kizárólag kis motorokat gyártott.

A harmadik ok, hogy ő maga elkényelmesedett az 50-es és 125-ös kategóriában: tökélyre fejlesztette bevált vezetési stílusát, amely a kanyarsebességre összpontosított, és megszokta a könnyű sikereket, ezért nem is érzett késztetést újabb teljesítendő kihívásra. Saját számítása szerint 500-szor bukott motorral élete folyamán, és azt is megtapasztalta saját bőrén, hogy nagyobb motorral esni is nagyobbat lehet. Később, pályafutására visszatekintve bevallotta, egyedül azt bánja, hogy nem tette próbára magát a nagy kategóriákban.

Egyébként a két kis bajnoksághoz sem egyformán viszonyult – jobban szerette a 125-öt, mivel elmondása szerint „gyorsabb, könnyebben kezelhető volt, élvezetesebb motorozni. Megengedte a keményebb fékezést, nem úgy, mint az 50, ahol mikor elkövettél egy apró hibát, két-három másodpercet veszítettél.” A Man-szigeti TT – ekkoriban a vb versenye – sem volt élmény 50-essel. „Reggel elkezdted a kört, és este értél a végére” – jellemezte Nieto.

1986-ban lezárt pályafutása után is a MotoGP aktív részese maradt csapattulajdonosként és televíziósként. A Nieto család pedig valódi versenyzőklánná vált: két fia, Angel Jr. és Pablo Nieto is szerepelt a világbajnokságon, a legeredményesebb azonban unokaöccse, Fonsi Nieto volt.

A 2017-es fekete év volt a motorversenyzők elitje számára. Nicky Hayden közúti balesetben életét veszítette, Max Biaggi életveszélyes állapotból épült fel, Valentino Rossi kétszer is megsérült a versenypályán kívül. Angel Nieto nyáron Ibizán quadozott, mikor egy autó elütötte. Súlyos, de nem kritikus fejsérüléssel szállították kórházba, ahol mesterséges kómában tartották. Miután ebből felébresztették, állapota rosszabbodni kezdett, és még aznap, 70 évesen elhunyt.

Jorge Martinez csapata – a szintén kis kategóriákban kiváló spanyol első éveiben együtt versenyzett Nietóval –, az Aspar nevét a szezonok során megismerte a motorsport világa, 2018-ra mégis átkeresztelték ideiglenesen a csapatot: a 12+1-szeres világbajnok emlékét őrizve Angel Nieto Teamre.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: