Az 1943-ban ezen a napon Mönchengladbachban született Heyer elsősorban hazájában, Németországban ért el sikereket az autóversenyzésben, és valószínűleg nem is sokan ismernék ma a nevét, ha nincs az az elhíresült esete az 1977-es Német Nagydíjon.
Heyer a ’70-es években robbant be a köztudatba, hiszen a túraautózás világában villogott és szerzett bajnoki címeket nemzeti és európai szinten is, emellett a hosszútávú versenyzéssel is egyre sűrűbben kacérkodott. Egész karrierje a zárt karosszériás autókhoz kötődött, noha volt egy-két váratlan kiruccanása számára idegen terepen is: 1976-ban a hockenheimi Formula-2-es versenyen vendégszerepelt, a következő évben pedig különleges lehetőséget kapott a Formula-1-es debütálásra is, szintén a hosszú egyeneseiről elhíresült hazai pályáján.
Abban a szezonban volt a mezőnynek egy újonc német csapata az ATS képében, amely első szezonjában még a sportból egy évvel korábban kivonult Penske autóit használta, nem túl nagy sikerrel. Az autókban több pilóta is megfordult az év során, a Német Nagydíjon pedig Heyernek adatott meg a lehetőség, noha a technikáját és saját formulaautós tapasztalatát ismerve nem túl nagy meglepetésre nem sikerült kvalifikálnia a futamra - a 30 próbálkozóból 27. lett, ám csak 24 pilótát engedtek rajthoz állni.
Heyer a futam előtt autójával a bokszban várakozott, amit a szabályok lehetővé is tettek, hiszen az időmérő kiesői akkoriban beugró pilótákként funkcionáltak arra az esetre, ha valaki nem tud elrajtolni. Ezúttal senkinek nem volt gondja, de a német úgy gondolta, mégsem akarja elszalasztani a talán soha vissza nem térő lehetőséget, hogy elinduljon egy F1-es versenyen. Segítségére voltak ebben a helyi sportbírók, akikkel jó ismeretséget ápolt, így azok szándékosan „nem vették észre”, amikor a narancssárga ATS kihajtott a bokszból és felállt a rajtrács végére.
Az illegális pilóta jelenléte jó darabig a versenyirányítás előtt is észrevétlen maradt, így Heyer el is tudott rajtolni, és már két riválisa előtt járt, amikor autója a 10. körben váltógondok miatt megállt. Utólag persze megkapta a fekete zászlót, így noha értékelhetetlen eredménnyel, de mégis ott szerepel a verseny résztvevői között. Ezen különös kiruccanása maradt egyetlen F1-es próbálkozása, amely során noha nem sikerült kvalifikálnia a futamra, mégis kiesett, ráadásul ki is zárták.
A német persze ekkor még koránt sem végzett karrierjével, és megbízhatósági versenyeken még észrevetette magát a világgal, hiszen megnyerte a spái 24 órás és a sebringi 12 órás viadalt is. A legtöbbször azonban Le Mans-ban próbálkozott, ahol viszont olyannyira nem volt szerencséje, hogy azzal talán örökre megdönthetetlen negatív rekordot sajátított ki magának: 1972 és 1986 között 13-szor rajtolt el a legendás versenyen, ám autója egyetlen egyszer sem jutott el a kockás zászlóig.
