1959-ben ezen a napon született Roberto Moreno, a 42 Formula-1-es futamon elrajtoló brazil pilóta. Egy ilyen részvételi szám azonban olykor rögtön más megvilágításba kerül, amint mellé teszünk egy másikat: Moreno 76-szor próbálkozott kvalifikálni, de több mint harminc alkalommal a rajtrácsig sem jutott el, köszönhetően annak, hogy a királykategóriában töltött idejének nagy részét versenyképtelen csapatoknál töltötte.
Épp egy ilyen sikertelen kvalifikálás akadályozta meg abban, hogy már 23 évesen, 1982-ben debütáljon. Colin Chapman egyik utolsó felfedezettjeként ugyanis abban az évben Zandvoortban beülhetett az egyik Lotusba, ám azzal nem tudott elég jó időt futni ahhoz, hogy eljusson a rajtrácsra.
Tovább próbálta más sorozatokban letenni a névjegyét, és végül 1987-ben Suzukában jutott csak vissza az F1-be az AGS csapattal. Bár következő versenyén, az azévi szezonzáró Ausztrál Nagydíjon a 6. hellyel begyűjtötte első pontját, ezt követően ínséges időszak várt rá. Noha a Ferrari is megkereste, de ők csak tesztszerződést adtak neki, valamit versenytapasztalat szerzése érdekében beprotezsálták sereghajtó olasz istállókhoz, mint a Coloni és az Euroburn. Pontok nélkül, számtalan sikertelen kvalifikálással szenvedte át ezt a majdnem kétéves időszakot, ekkor azonban Alessandro Nannini helikopterbalesete meghozta a fordulatot karrierjében.
A jobb alkarját elvesztő Nannini helyére pilótát keresett a Benetton, és másik versenyzőjük, Nelson Piquet közbenjárására is végül Moreno kapta meg az ülést a szezon utolsó két versenyére. Az új jövevény pedig ennél jobban aligha ragadhatta volna meg a lehetőséget, hiszen a csapattal teljesített első futamán, a Senna-Prost ütközéssel fémjelzett 1990-es Japán Nagydíjon második helyen futott be a győztes Piquet mögött, ezzel hozzásegítve a Benettont első kettős győzelméhez, önmagát pedig egyetlen F1-es dobogójához.
1991-re is a csapatnál maradt, de leginkább csak időmérőkön tudott közel maradni háromszoros bajnok honfitársához. Spában egy negyedik hellyel szezonjának egyik fénypontját érte el, ám ennek ellenére is ez volt az utolsó versenye a Benettonnal, a csapat ugyanis félreállította őt, miután Flavio Briatore sebtében megszerezte a Jordantől a frissen debütált Michael Schumachert.
_3.jpg)
A Schumacher-sztori kevéssé emlegetett részlete, hogy valójában helycsere történt a két pilóta között, így Monzában és Estorilban már Moreno vezette az üresen hagyott Jordant. Sorsa azonban már nem ívelt felfelé az F1-ben: a következő évben az Andrea Modával küszködött, 1995-ben pedig a Fortival fejezte be méltatlanul pályafutását a sorozatban.
Az autósportok világából azonban ekkor még koránt sem távozott végleg, hiszen az Egyesült Államokban még várt rá egy hasonlóan terjedelmes karrier, ami két ChampCar-győzelemben, és a 2000-es szezon összesített harmadik helyében csúcsosodott ki. Még 2008-ban is rajthoz állt egy IndyCar-futamon Long Beachben, és ekkor 50. évéhez közeledve akasztotta csak szögre sisakját.
