Képzeljünk el egy hölgyet az 1920-as évekből: többnyire vékonynak látjuk őt magunk előtt, kis kalappal a feje búbján, finom szoknyában, és akár egy szál cigarettát is a kezébe tehetünk, de úgy, hogy még ez is az elegancia benyomását keltse. Nos, az 1893-ban született Violette Morris csak egy valamiben egyezett a korszak előttünk megjelent szépségideáljával: a dohányzásban, de ő nagyon messze volt az elegáns megjelenéstől.
Hősnőnk, robosztus felépítésének köszönhetően többféle sportágban is kipróbálta magát, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az 1921-es női világjátékokon súlylökésben és gerelyhajításban is aranyérmet szerzett, majd futballozni kezdett, de repertoárjában szerepelt a súlyemelés, a kötöttfogású birkózás és az ökölvívás is. Nem éppen nőies sportágak, annyi szent. Annyira nem, hogy néhány boxmeccsre még férfiak ellen is kiállt (és nyert is!), életét pedig a következő mottó szerint élte: „Bármi, amire egy férfi képes, azt Violette is meg tudja csinálni.”
Az „üvöltő húszas években” egy cél lebegett Morris szeme előtt: az 1928-as, amszterdami olimpia. A Francia Női Atlétikai Szövetség azonban a dicső gall sportélet lejáratóját látta benne, megfosztotta licencétől, és eltiltotta az ötkarikás játékoktól is. Hogy miért tekintették őt fekete báránynak? Nos, nyíltan vállalta leszbikusságát, férfiaknak készült ruhákat viselt, láncdohányos volt, emellett még gyakran káromkodott is.
Miután az első világháború alatt (többek között a véres verduni csata közben, egy mentőautót kormányozva) megtanult vezetni, Morris óriási autósport-rajongó lett, miközben a francia nők legnagyobb százaléka éppen csak annyit tudott, hogy létezik egy automobil nevű találmány. Első megmérettetése az 1922-es, egynapos francia autóverseny, a Bol d’Or volt, ahol az őt benevező promóter jó mókának tartotta egy nőt ültetni a volán mögé - Morris egy negyedik hellyel, és a leggyorsabb körrel bizonyította, hogy megállja helyét a legjobbak között. Olyannyira, hogy 1927-ben már meg is nyerte a nagy presztízsű autóversenyt - ezért lázongott fél Franciaország, amikor az országos ismertségre szert tett nőnek megtiltották az amszterdami kiruccanást.
Hiába a férfias öltözék és alpári viselkedés, méretes keblei miatt az emberek továbbra sem látták benne azt az atlétát, amelynek ő szeretett volna tűnni. Annak érdekében viszont, hogy beleférjen a versenyautókba, olyan tettre szánta el magát, mely után nem lehetett kétségbe vonni a sport iránti elhivatottságát: dupla masztektómia, azaz melleltávolítás mellett döntött. Ezt követően, az olimpiai karriertől búcsúzva autóalkatrész-boltot nyitott Párizsban, keresetét pedig tenisz- és vezetésleckékkel egészítette ki.
A saját hazája által szégyenbe hozott Morris felkeltette az SS figyelmét, és egyik korábbi riválisa, Gertude Hannecker megkereste, hogy kémkedjen a honfitársairól a náciknak. A hölgy nem volt rest, és kihasználta a revans lehetőségét: fő feladatai közé tartozott, hogy a francia haditervekről és a brit hírszerzés birtokában lévő információkról értesítse a németeket. A második világháború alatt egyszerűen „a Gestapo hiénájaként” emlegették, a titkosrendőrségben betöltött ügynöki pozíciója miatt. Végzete azonban nem kerülhette el őt: a francia ellenállás tagjai (akiket korábban még ő hallgatott ki és börtönzött be) saját autójában lőtték szitává, nyolc nappal 51. születésnapja után.
