összesen 863 bukás volt idén a gyorsasági-motoros világbajnokságon, derül ki a GPOne.com kiváló összesítéséből. Ez nem rekord, hiszen tavaly 905, míg azelőtt 894 bukást könyvelhettünk el a három kategóriában összesen.
A MotoGP-ben viszont rekord született: a premier géposztály versenyhétvégéin összesen 205 bukást láthattak idén a nézők, ami 19-cel felülmúlta a tavalyi rekordot. Ezekből a bukásokból az év szenzációja, az újoncként vb-címet nyerő Marc Marquez is alaposan kivette a részét, hiszen a repsolos spanyol 15 bukása azt jelenti, hogy a MotoGP versenyzői közül csak egyvalaki, Yonny Hernandez múlta őt felül az esések számában, ő hússzor perecelt.
Marquez viszont olyan volt egész évben, mint egy macska: mindig "talpra esett", és sosem sérült meg igazán komolyan, pedig volt egy-két egészen hajmeresztő mutatványa. Kontrasztként álljon itt, hogy Marquez fő bajnoki riválisa, Jorge Lorenzo idén mindössze háromszor fogott talajt, és ezzel Andrea Doviziosóval és Colin Edwardsszel karöltve ő szenvedte el a legkevesebb bukást a MotoGP mezőnyéből. A háromból két esése viszont komoly következményekkel és sérülésekkel járt (Assen és Sachsenring), így hiába a kevesebb hiba, a végén mégis Marquez örülhetett. Konfuciusz megmondta: "A legnagyobb dicsőségünk nem abban áll, hogy sosem esünk el, hanem abban, hogy mindig fel tudunk állni egy esés után." Nincs mese, volt idő, hogy Kínában is értették a MotoGP lényegét"
Lorenzo mellett egyébként csapattársa, Valentino Rossi is feltűnően keveset bukott idén, rajta is csupán négyszer fogott ki a gravitáció. Ez arra enged következtetni, hogy valószínűleg a Yamaha volt idén a legstabilabb motor a mezőnyben, még ha nem is a leggyorsabb. A Hondát valószínűleg picit nehezebb volt megülni, de ha utasa sikeresen rajta maradt, akkor jó eséllyel nyert vele.
A bukások számában mindemellett az is szerepet játszhat, hogy ki mennyit kockáztatott a versenyek és az edzések során. Marquez bukásainak nagy részét a szabadedzéseken szenvedte el, amikor semmi hátránya nem származott ebből, és általában egyszerű ártalmatlan kicsúszásokról volt szó csupán. Ő tényleg a határokat feszegette, és az ember Isten igazából csak egyféleképpen tudhatja meg, hogy hol a határ: ha átlépi azt. Akkor legközelebb már tudni fogja, hogy ott már sok volt, de az eggyel kevesebb, az még pont belefér! Ezzel szemben, aki óvatosabb duhaj, az lehet, hogy megáll két lépéssel korábban, és sosem fogja elérni azt a tempót, ami papíron még éppen beleférne, és amit Marquez rendre ki is hozott a motorjából a versenyeken - akkor, amikor a legjobban kellett. A szabadedzéseken sokszor még esett-kelt, de hát kit érdekel ez addig, amíg úgy esik, hogy sosem sérül meg?!
Ami a többi kategóriát illeti, a Moto2-ben és a Moto3-ban egyaránt kevesebb volt a bukás, mint az előző években. Ebből különösebb következtetéseket nehéz lenne levonni, de a Marquezzel kevésbé szimpatizálók megjegyezhetik, hogy látszik, hogy a spanyol már nem a Moto2-ben megy, egyből kevesebb lett ott a bukás, és több a MotoGP-ben. Ez elsőre botorságnak hangzik, de jobban belegondolva, nem is biztos, hogy az, hiszen az, hogy van egy folyton a határokat feszegető, győztes pilóta a mezőnyben, az értelemszerűen a többieket is még több kockázatvállalásra sarkallja, és így logikus módon hozza magával a több bukást is.
Maradva a számoknál, a Moto2-ben idén 344, a Moto3-ban 314 "perecet adtak el", előbbi kategóriában Rafid Topan Sucipto (26), míg utóbbiban Eric Granado (19) volt a fő bukóember. Érdekesség, hogy a legtöbb esés mindhárom kategóriában a versenyeken volt, de míg a két kisebbik géposztályban az időmérőkön többet estek, mint a szabadedzéseken, addig a MotoGP-ben ez fordítva volt. Ez nagyrészt valószínűleg a rutinnak, illetve a rutintalanságnak is betudható: a MotoGP-ben mennek a legtapasztaltabb versenyzők, ők minél nagyobb a tét, annál kevesebbet hibáznak, és tudják, hogyan kell felépíteni egy ideális versenyhétvégét. Ezzel szemben a Moto2-t és a Moto3-at még sok esetben a "fiatalság, bolondság" eszméje uralja, vagyis az időmérőn többször túl sokat kockáztatnak a fiatal pilóták, és egymást hergelve bele a még és még nagyobb rizikóvállalásba, sokszor komoly bukásokkal végződnek számukra a kvalifikációk.
A pályák tekintetében a le mans-i aszfalt súrlódási együtthatóit tesztelte a legtöbbször a mezőny (68), de Misanóban sem aludt az ördög, ott a három nap alatt összesen 66-szor fogtak padlót a pilóták. A kanyarok tekintetében a barcelonai 10-es kanyar, a La Caixa szedte a legtöbb "áldozatát", ott egy hétvégén belül 28-an dobták el a vasat.
