A többszörös magyar bajnok pilóta korábban három éven át versenyzett az IDM-ben, ahol 2009-ben az év végi 4. helyen végzett. 2010 óta viszont a három héttel ezelőtti, hockeheimi futamig bezárólag egy versenyen sem állt rajthoz a rangos, a németek mellett számos amerikai és ausztrál tehetséget is felvonultató nyílt nemzeti bajnokságban, ahová tehát hosszú kihagyás után tért vissza.
Hockenheimben a sok-sok balszerencse és technikai probléma sem akadályozta meg abban, hogy a második futamon már a Superstock 5. helyén szelje át a célvonalat, dacára annak, hogy a végén kifogyott motorjából a benzin, a lausitzringi szezonzárón viszont szeretett volna ennél is jobban szerepelni. Rizi célja a hétvége előtt az volt, hogy közel kerüljön a Superstock kategória dobogójához.
A végeredmény ismeretében kijelenthetjük, hogy sikeres versenyt zárt az idehaza a H-Moto Team csapatát erősítő magyar pilóta, hiszen mindkét futam végén olyan közel került a dobogóhoz, hogy ott állt rajta!
Rizmayer Gábor #75
"összességében jó versenyhétvégét zártunk, habár a kívánságom nem teljesült, mert a futamok előtt túl sok időt nem volt alkalmunk száraz pályán motorozni. Pénteken végig esett, ezért a négy szabadedzésből csak egyre mentem ki. Ott a motor egyből nagyon jónak tűnt, és nem láttam értelmét tovább kockáztatni ilyen körülmények között, hiszen elég sok bukás volt a nedves aszfalton. Úgy voltam vele, hogy majd az időmérőt úgyis megnyomom, ha esni fog, ha nem, addig viszont értelmetlen lenne megkockáztatni egy bukást. A számításaim beváltak, mert az első időmérőt, amit még mindig esőben rendeztek, a Superstock kategóriában megnyertem, úgy, hogy majd másfél másodpercet sikerült adnom a 2.-nak, és a Superbike-motorok közül is csak hárman előztek meg. Utána viszont jött a feketeleves, mert a második időmérőre teljesen felszáradt a pálya, mi pedig hirtelen ott álltunk megfelelő beállítások és szárazpályás tapasztalat nélkül, szemben a többiekkel, akiknek év elején már volt két versenyük a Lausitzringen, így egyértelmű előnyben voltak velünk szemben a beállítások kapcsán. Ez volt a kisebbik gond, a nagyobbikat az jelentette, hogy a benzinpumpánk is rakoncátlankodott, így elég hektikussá vált a motor viselkedése, és nagyon rossz volt így vezetni. Vissza is estem az abszolút 18., kategória 6. helyre, és az első futam rajtját innen várhattam. Vasárnap reggel, a warm up-on aztán megint esett, így sanszunk sem volt javítani a szárazpályás beállításokon, az első futamra pedig természetesen megint csontra felszáradt a pálya. Jó, így is sikerült megszereznem a Superstock-ban a 3. helyet, de a tempóm közel sem volt olyan, mint szerettem volna. A második versenyre ezért állítottunk a motoron, és hátsó rugót is cseréltünk, aminek köszönhetően picit közelebb kerültünk az élmezőnyhöz, de még mindig nem elég közel. örülünk a két 3. helynek, de teljesen elégedettek nem lehetünk, mert tudjuk, hogy lehetett volna ez jobb is. Egy pici még hiányzik, és a 3. hely nem rossz ugyan, de úgy kéne 3.-nak lennünk, hogy harcban vagyunk a győzelemért is, mert úgy érzem, ez sincs elérhetetlen távolságban. A csapat már Hockenheimben is nagyon elégedett volt velem, és most is dicsértek. Azt tudni kell, hogy azért is mehettem idén az utolsó két futamon náluk, mert ez eredetileg egy egyversenyzős csapat volt. A bajnokság első hét versenyhétvégéjén egy fiatal ausztrál srác, Alex Phillis (2011-ben 4. lett a 125 köbcentis ausztrál bajnokságban, 2012 óta versenyez az IDM-ben) egyedül indult a színeikben, és mellé kerestek egy rutinos csapattársat, aki mellett fejlődhet. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból is jól sült el, hogy csatlakoztam hozzájuk, hiszen azóta nagyjából másfél másodperccel közelebb került a srác az élmezőnyhöz, ami nem csak az adatmegosztásnak köszönhető, de annak is, hogy egész egyszerűen van egy másik pilóta a csapatban, aki húzza őt, és még nagyobb tempóra, még nagyobb erőbedobásra sarkallja. Most is az első versenyen még nagyon le volt maradva tőlem, és csak 5. lett a Superstock-ban, a második verseny elején viszont kihasználta, hogy picit szenvedtem, és csak két körrel a vége előtt tudtam őt megelőzni. A végén 63 ezreddel szeltem át előtte a célvonalat, szóval kézzel tapintható volt a fejlődése. Ezért a csapat is örül, a gyerek is örül, és én is örülök. Bízom benne, hogy a közös folytatás is szóba kerül majd, de ez egyelőre még a jövő zenéje."
