Gábor, örömmel látjuk, hogy jól halad a gyógyulásod. Adódik a banális kérdés, hogy "mi járatban itt Brnóban"?
- Igen, egész jól érzem már magam. Egyébként részben azért is jöttem, hogy megmutassam Dr. Costának a lábamat. Az, hogy ők is folyamatosan figyelik a versenyzők gyógyulási folyamatát, benne van a szerződésünkben. A vizsgálat alapján azt mondták, hogy nagyon jól halad a rehabilitációm, szépen gyógyul a sérülés, innentől kezdve csak rajtam múlik, hogy mikor tudok ismét versenybe szállni.
Mondtak valami konkrét időpontot arra vonatkozóan, hogy mikorra várható szerintük reálisan a visszatérésed?
- Nem volt szó ilyesmiről. Folyamatosan járok kezelésre, különleges terápiákra, és erősítek a lábamra. Amire most mindenki vár, hogy az eltávolított izomrész körül lévő izmok mennyire tudják helyettesíteni a kivágott izomrész mozgás funkcióját. Ez genetikai adottságokon is múlik. Ezért azt, hogy például nálam mennyi időt vesz igénybe, senki nem tudja előre megmondani.
A terhelés, például a bringázás is a terápia része?
- Igen mindenképpen, sőt ha gyaloglás után tekerek, kifejezetten jót tesz a lábamnak.
De a motorozás még nem jött szóba?
- Természetesen fel tudnék már ülni motorra, de a problémát a váltás jelenti. Sajnos a váltókar mozgatásához szükséges billentő-mozgás még egyáltalán nem megy. Ha 100%-nak vesszük az egészséges állapotban mérhető mozgási képességet, akkor ebben a tekintetben a lábam kb. 5%-osnak tekinthető.
Ez nem hangzik valami jól. Reálisan tekintve a dolgot, látsz még esélyt idén a versenyzésre?
- Nézd, motorom van, tehát ha úgy alakul, tudnék mivel menni, akár holnap. A gyógyulásom viszont akár 2-3 hónapig is eltarthat, így nem valószínű, hogy felelősen gondolkodva reális tervnek mondható az idei versenyzésem. De korai lenne még végleges választ adnom.
Látom, a baráti kapcsolatok továbbra is megvannak a MotoGP paddockjában. (Gábor épp Nicky Haydennel beszélgetett, amikor belefutottunk - szerk.)
- Persze, ez nem múlt el, ismer mindenki, és jóban is vagyok mindenkivel. Most is épp vacsorázni megyek az Aspar-csapathoz, akikkel egyébként az egész mai napot együtt töltöttem a boxban. Zarcóval is nagyon jóban vagyok, vele is találkoztam.
Ezek szerint Asparékkal is jóban vagy még, a múltbeli történések ellenére?
- Persze, barátként viszonyulunk egymáshoz mindenkivel. A múltbeli problémák nem közöttem és a csapat között voltak. Semmi feszültség nincs közöttünk.
Jövő évre vonatkozóan marad a Supersport600 kategória, vagy esetleg más, komolyabb terveid vannak?
- Ezt most még tervezem és gondolkodom, a legfontosabb cél most a 100%-os felépülésem. Attól függ minden.
A Prorace csapat egyébként hogyan viszonyul a betegállományodhoz?
- Egyértelműen várják, hogy visszatérjek. Már azon is törték a fejüket, hogy a jobb oldalra szerelik át valamilyen megoldással a váltókart, hogy tudjak menni. Ebből is látszik a pozitív hozzáállásuk.
A látogatásod során Bódis Ricsi mentoraként is jelen vagy itt a paddockban?
- Természetesen igyekszem feltérképezni a lehetőségeket, keressük számára is a továbbfejlődés útját. A hétvége további részében ő is itt lesz velem, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Jelenleg ez az egyik legfontosabb feladatom a gyógyulás mellett, amit kitűztem magam elé, mivel ő készen áll bármire, én viszont sajnos még nem. Ha próbálom viccesen felfogni kicsit is, akkor azt kell mondanom, hogy az én versenyzésemen kívül jelenleg minden a lehető legjobban alakul.
Sok sikert a továbbiakhoz Neked és Ricsinek is, és mielőbbi felépülést kívánunk!
