Náluk a hazai motorsportélet nemzeti ügy, sokkal inkább az, mint bármely másik nemzet esetében. Ami négy keréken a Ferrari nekik, az két keréken a Ducati, ugyanaz a szenvedély, ugyanaz a végtelenül olasz, szenvedélyes életérzés. Aztán ott van még az Aprilia, a Gilera, a Cagiva és még hosszasan sorolhatnánk a világhírű márkákat. És a versenyzőket is: Valentino Rossi, Max Biaggi, Marco Melandri, Andrea Dovizioso, Marco Simoncelli stb. De itt lassan kifogyunk a felsorolásból, és inkább a dicső múltat jelzi a fenti névsor, mintsem a fényes jelent vagy jövőt.
Bármilyen különös is ezt elsőre kimondani, de az olasz motorsport bizony nagyon komoly utánpótlás-problémákkal küzd napjainkban. Miközben a magyar versenyzők erőn felül próbálják meg kis országunkat méltó módon képviselni a világ legjobb motorversenyzői ellen, addig bizony nem árt körülnézni kicsit, és megállapítani, hogy még az olaszoknak sem egyszerű az élet ebben, a náluk hihetetlen hagyománnyal bíró sportban, sőt!
Simoncelli 2011-es tragikus halálával egyik legnagyobb reménységét is eltemette az olasz motorsport
A MotoGP-ben jelenleg három spanyol pilóta harcol a vb-címért, Rossi a 4., Dovi még tartja magát a Ducatival valahogy, de utánuk a nagy űr! A Moto2-ben és a Moto3-ban még tragikusabb a helyzet, a legjobb olasz Simone Corsi (Moto2), illetve Romano Fenati (Moto3) nevét csak a 6., 9. helyen találjuk a vb-rangsorban, amit szintén spanyol pilóták vezetnek.
A Superbike vb-n sem túl rózsás a taljánok helyzete, Biaggi visszavonulása után lényegében Marco Melandri egyedül próbálja menteni az olasz motorsport becsületét, de utánpótlás terén itt sincs túl jól eleresztve a dél-európai ország.
Mindez egy olyan kérdés, ami komolyan, lényük mélyébe hatóan izgatja és foglalkoztatja az olaszokat. Különösen Carlo Pernatot, aki körülbelül annyit jelent az olasz motorsport számára, mint mondjuk Zengő Zoltán a magyar túraautósport számára. A 65. életévét nemrég betöltő szakember korábban dolgozott a Gilera, a Cagiva és az Aprilia gyár kötelékében is, együtt ért el világbajnoki címeket Biaggival és Rossival, Capirossit és Simoncellit menedzserként segítette, Andrea Iannone útját pedig a mai napig egyengeti. Ha valaki számára különösképpen személyes ügy az olasz motorsport állapota, akkor az ő. Nem is rejti véka alá véleményét.
"Úgy hiszem, a probléma gyökere, amely a motorkerékpársportban megmutatkozó visszaesésünket okozza, az a tény, hogy nincsenek többé olyan gyáraink, amelyek a sportág jövőjéről gondoskodó, alacsonyabb géposztályokban szerepelnek" - kezdi a GPOne.com olasz nyelvű szakportálon vezetett blogjában Pernat.
"Nincs többé olyan hazai gyártónk a sportágban, mint a 2001-ben győztes Gilera, vagy mint a Cagiva a csodálatos 125-ös Mitójával, ami annyira gyönyörű volt, hogy szinte 500-as motornak is beillett volna. De legfőképpen nincs többé Apriliánk, amely éveken át kisajátította magának a 125-ös és a 250-es géposztályt, sorra nyerve a bajnoki címeket. És itt sajnos meg kell állapítanom, hogy ez a noalei gyár vezetőségének és menedzsmentjének a hibájából következett be, akik túl sok lízinget fizettek saját motorjaikra, és ezáltal nyílt konfliktusba kerültek a Dornával, amely visszautasította a költségek ezen drámai mértékű megnövekedését az emelkedő félben levő MotoGP érdekeit szem előtt tartva" - bolygatta meg a részleteket az olasz szakember.
"Csak egy kis szerénység kellett volna az olasz gyár részéről, és a negyedliteres kategória soha nem veszítette volna el rendezőképességét, és megmaradt volna a premier géposztály fő utánpótlás-nevelő bázisának. Ugyanez történt a 125-ös géposztállyal is, és higgyék el nekem, soha nem került volna sor ezekre a szabályváltoztatásokra, ha az Aprilia egy picit több professzionalizmussal kezeli ezt az egész helyzetet."
"Mostanra ez a hajó már elúszott, és a spanyolokat kell másolnunk, akik hazai motorgyártó nélkül is olyan bázist tudtak kialakítani, ami újabb és újabb kiváló versenyzőket nevel ki. Nem tudom, mennyire okos dolog létrehozni egy olasz nemzeti csapatot (Team Italy), és a vb-n futtatni azt. De az én véleményem szerint ezt a pénzt inkább a kisebb géposztályok támogatására kéne fordítani a minibike-tól kezdve a világbajnokság utánpótlás-sorozataiig, korábbi versenyzők szakértő szemei által felügyelve. Végső soron a spanyoloknak sincs nemzeti csapatuk a vb-n, csak már meglevő csapatokba szállítják az újabb és újabb gyémántokat, és talán éppen ez sikereik egyik titka" - tette hozzá végül Carlo Pernat.
