Talmácsi Gábor bal lába még június elején, a portimaói verseny során tört el, azonban koránt sem hétköznapi körülmények között. A 2007-es 125-ös világbajnok motorjának felrobbanó erőforrása, illetve az abból kirepülő alkatrészek, szilánkosra törték a 32 éves pilóta lábát, aki a történtek óta három műtéten is átesett, két hétig kórházban feküdt, azonban most már elindult a teljes gyógyulás felé vezető úton.
- A baleset pillanatában mit éreztél pontosan? Gondoltad, hogy ennyire súlyos a helyzet?
Talmácsi Gábor: - Úgy éreztem, mintha leszakadt volna az egész lábam. Utána lenéztem és láttam, hogy a motorblokkból kiszakadt az egész generátor és olajos alkatrészek, ezek pedig eltalálták a sípcsontomat. Egyből tudtam, hogy a sípcsontom eltört, így már a motorról is jobbra szálltam le, mert éreztem, hogy nem tart a csont. A helyi klinikán aztán rögzítették a lábam, valamint felvételeket is készítettek róla. A kórházban azt mondták, hogy nem kell operálni és gyakorlatilag az egész lábam begipszelték. Aznap estére már megvolt a repülőjegyem, a reptérre ki is mentünk, de sajnos nem engedtek felszállni gépre. Hiába volt a kórháztól engedélyem, hogy repülhetek, nem volt ott a légitársaság orvosa, aki ezt jóváhagyta volna. Mindent megtettünk az ügy érdekében, még nagyobb széket és új jegyet is készek lettünk volna venni, de nem sikerült. Sajnos kicsit merev volt a légitársaság. Másnapig Lisszabonban ragadtam, ahonnan aztán a biztosítócég hozott haza. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy mivel van ismeretségünk itthon a baleseti kórházban, ezért oda mentem el. A vizsgálatok során megállapították, hogy olyan szilánkos törésem van, amit azonnal operálni kell. Ez kissé meglepett, mert Portugáliában ugye azt mondták, hogy nem szükséges a műtét.
Még aznap, vagyis a futamot követő kedden került sor a beavatkozásra, amely során anatómiailag helyrerakták a lábam és tíz csavarral, valamint egy lemezzel rögzítették. Az orvosom egyébként úgy magyarázta a történeteket, hogy a lábamat olyan külső hatás érte, mintha közvetlen közelről egy pisztollyal lőttek volna rá, akkora erővel robbant szét a motorblokk. A beavatkozást követően azt hittük minden rendben, azonban kialakult egy ún. rekesz szindróma*, ami miatt egy újabb operáció következett és fel kellett nyitni a lábszáramat, hogy a nyomás csökkenjen benne. Egy hétig így volt a lábam, majd elkezdték összezárni, amely során az orvosok egy elhalt izomrészt is találtak. Mint kiderült ez okozta azt, hogy mindig lázas voltam, valamint, hogy rosszak voltak a laboreredményeim. A harmadik műtétem után így arra ébredtem, hogy az elülső izomrész 70-80%-át eltávolították, mivel az elhalt. Ez azért következhetett be, mert az izmot egyszerűen túl nagy ütés érte a becsapódó alkatrész miatt. Ez az izom felelős egyébként azért, hogy a lábfejem felfelé tudjam mozgatni, szóval erre most nem is vagyok képes.
- Nem is leszel már képes erre többé?
- Ilyenről nincsen szó, mivel a többi izom átveheti ezt a funkciót és át is fogja. Folyamatosan gyógytornára, mágnes terápiára, ingeráram kezelésre járok, mindamellett a türelem is nagyon fontos. Két hét kórházban töltött idő után most már csak azzal foglalkozok, hogy teljes mértékben rehabilitálódjon a lábam. Azt viszont tudni kell, hogy nem egy sima törésről beszélünk, ami pár napon belül meggyógyul, aztán egyből motorozhatok.
- Nyilván akkor még nem tudod, hogy mikor ülhetsz ismét motorra.
- Ezt most még túl korai lenne megmondani, jelen pillanatban arra koncentrálok, hogy teljesen egészséges legyek 32 évesen. Amennyiben ezen túl vagyok és rendbe jöttem, akkor bármi jöhet, mert azt jelenti, hogy jó formában vagyok, és kiváló lehetőségeim vannak. Ez már azonban inkább a jövő zenéje. Mint ismeretes a Prorace csapatával éves szerződésem van, így a lehetőség adott, de egyelőre a teljes gyógyulás a legfontosabb dolog.
- Az orvosok mit mondanak?
- Két-három hónap után derül majd csak ki, mennyire regenerálódnak az izmaim és hogyan tudok mozogni. A sebem most már kisebb, mert össze van húzódva és hegesedik, szóval jó irányba haladnak a dolgok. Azt a szponzoraimnak ezúton is külön köszönöm, hogy a történtek és a jelenlegi helyzet ellenére változatlanul kitartanak mellettem, az együttműködések folytatódnak és tervezzük a közös programokat, aktivitásokat.
- A csapatod hogyan áll a dologhoz?
- Imolában Valentin Debise helyettesített, akinek ugyanúgy szétrobbant a motorblokkja és meg is állítottak miatta a Supersport futamát. Nem tudom, hogy pontosan mi történt, illetve, hogy mi lehet a csapatommal, mivel tavaly nem voltak technikai problémáink. Mindezeken felül igen peches az idei év, mivel ahhoz képest, hogy mennyire rákészültem a szezonra, egészen hihetetlen dolgok hátráltattak. Elkenődve nem vagyok, hanem inkább azon töröm magam, hogy hogyan lehetnék minél jobb helyzetben. Az orvosoktól minden segítséget megkapok.
- A vb-s versenyzők körében sérülés esetén igen népszerű kórház a barcelonai Dexeus egyetemi klinika. Te milyen szempontok alapján döntöttél úgy, hogy itthon vizsgáltatod meg magad?
- Először is a repülőjegyem már megvolt, másodszor pedig abban a tudatban voltam, hogy nem kell operálni a lábam. Fel sem merült bennem, hogy ennyire komplikált dologról van szó. Ãgy utólag visszanézve azonban örülök, hogy hazajöttem, mivel úgy érzem, hogy a legjobb orvosok kezébe kerültem, akik különösen odafigyeltek rám. Sajnos az az igazág, hogy a lábamat könnyen el is veszíthettem volna. Azt gondolom, hogy a legjobb választás volt, hogy hazajöttem.
- Beszélnél egy kicsit a sérülésed előtti időszakról is? Hogyan alakultak a dolgok a csapatod és a motorod háza táján?
- Télen rengeteget készültem és edzettem. Az ausztráliai teszteken és az év elején véleményem szerint leginkább a jó formámnak volt köszönhető, hogy egy kvázi tavalyi motorral gyorsak voltunk. Azt tudni kell, hogy a Honda csak apróbb dolgokban változtatott a versenygépén. A bukásom és az állkapocssérülésem utáni másfél hónap a rehabilitációval telt, majd a második versenyen egyből kilöktek. Amennyiben összegészében nézzük a dolgokat, akkor eddig azért sikerült olyan eredményeket elérni, amilyeneket, mert pechesek voltunk, sérülések sújtottak engem, ami miatt veszítettem a formámból, illetve van körülbelül tíz-tizenkét olyan motor, amelyeket igen nehéz megverni. Nyolc gyári Kawasaki, két Ten Kate Honda és két Yamaha. A jelenlegi technikánkkal, ha minden jól megy és összeáll, akkor a 10. és 15. hely közé tudjuk belőni magunkat. Ez most a realitás. Ez Doningtonban össze is jött, illetve Portimaoban is lehetett volna pontot szerezni, de ennél többet ez a technika nem tud. Debise is például felült a Hondámra - pedig ő nem egy rossz pilóta - és négy másodpercet kapott a mezőny elejétől, míg én általában egy másodperc körül voltam. A véleményem az, hogy nagyon nagy erőket kell mozgósítani ahhoz, hogy ezzel a motorral igazán jól lehessen szerepelni. A csapatunk a többi alakulathoz képest kissé lemaradt, úgyhogy ez ebből a szempontból egy mélypont.
- Jelen pillanatban milyen pozitívumokat tudnál mondani?
- Most kizárólag az számít nekem, hogy a lábam legyen jó. A sok kín közepette egy dolog az, ami igazán boldogít, hogy Bódis Ricsivel elvégzett közös munka meghozta a gyümölcsét, és a European Junior Cup imolai fordulóján felállhatott a dobogóra. Legalább olyan érzés volt nekem mentorként, mintha én állhattam volna ott a pódiumon. Szebbé tette a napjaimat ezzel az eredménnyel. Nagyon büszke vagyok rá.
- A sorozat futamait csak utólag lehet figyelemmel követni, mivel nem igazán közvetítik, de azért mondjuk el, hogy egy-egy régi klasszikus 125-ös versenyt idéznek a European Junior Cup futamai.
- Igen, sőt talán még keményebbek is. Egyforma motorokról van szó, amik nem túl erősek ugyan, de pont ezért kell velük lendületesen menni. Első ránézésre nem tűnik annyira komolynak a CBR500-as, de igen nehéz vele jó eredményt elérni. Vannak a mezőnyben olyan versenyzők, akik a múltjuk alapján esélyesek lehetnének, mégsem tudnak labdába rúgni. Minden apró részletnek passzolnia kell és meg kell szervezni, hogy a hiányzó tizedek meglegyenek. A felkészülés, valamint a tanácsaim mellett Ricsi a szorgalmával és tehetségével is bebizonyította, hogy ennek az igen nívós bajnokságnak az elejében tud motorozni.
A P1race.hu szerkesztősége ezúton is mihamarabbi teljes gyógyulást és felépülést kíván Talmácsi Gábornak
*rekesz szindróma - A lábszár sérült izomzatában egy folyamatos nyomásemelkedés, szövetközi duzzanat alakul ki, mely egy idő után olyan mértékű, hogy a lábszár vérkeringését is veszélyezteti. Ilyenkor csak egy dolog tehető, a veszélyeztetett izomrekeszeket műtétileg meg kell nyitni, hogy a lábszár szöveteiben csökkentsük a kritikus nagyságú nyomást és ezzel biztosítsuk a lábszár szöveteinek véráramlását. Ellenkező esetben kezeletlenül az egész lábszár elhalhat.
Talmácsi Gábor műtétjével kapcsolatban - A darabos törés miatt kellett műteni a sípcsontot, ezért kerültek beültetésre a csavarok és lemez, mely stabilizálja azt. A műtét optimálisan sikerült, jelenleg anatómiai helyzetben gyógyul a spícsont, amit a beépített fémanyagok kiválóan összetartanak. Sajnos mindezek ellenére kialakult a lábszárban egy úgynevezett rekesz szindróma*. Ãtmenetileg a lábszáron futó egyik ideg lebénult, de szerencsére ennek működése néhány nap után beindult. Ugyanakkor a lábszár elülső részén található négy izom közül (melyek a lábfej és a lábujjak hátrafeszítéséért felelősek) az egyik izom sajnos elhalt, ezt kellett eltávolítani. (A nem élő, szervezetben maradó elhalt izomszövet súlyos fertőzéseket, akár életveszélyes állapotot is okozhat.) Lényegében ez az az izom, amelyet a becsapódó alkatrészek leginkább eltaláltak, valószínűleg akkor roncsolódott a vérellátása. Az izoláltan elhalt szöveteket eltávolították, az alkalmazott antibiotikumos kezelés és sebészeti terápia hatására fertőzés, vagy komolyabb gyulladás nem alakult ki.
