Történjen bármi a ma délutáni versenyen, azt hiszem, Jorge Lorenzo ezen a hétvégén olyan sportemberi magasságokba ért el, amiről még nagyon-nagyon sokáig fogunk beszélni. A "Kalapács" becenévre hallgató motoros csütörtökön az első, száraz pályán rendezett szabadedzést még megnyerte Assenben, de a második tréningen, esős körülmények között bukott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy kulcscsontját törte.
Mindez egy kiélezett bajnoki küzdelem kellős közepén történt vele, egy olyan pályán, ahol minden esélye meglett volna, hogy tovább csökkentse hátrányát az összetettben Dani Pedrosával (Honda) szemben. Lorenzónak ezek után minden oka meglett volna, hogy lélekben is összetörjön, azt hiszem, senki nem tehetett volna semmilyen szemrehányást neki. Hibázott, elbukott, van ilyen, ő is emberből van.
A bukás előtti pillanat"
Lorenzo viszont egészen másképp gondolta! Ahelyett, hogy belemerült volna az önsajnálatba, és saját sebeit nyalogatta volna, egyből a megoldáson kezdett el járni az agya, és hamar megszületetett benne az elhatározás - nem hagyja annyiban a dolgot, és tesz egy kísérletet a lehetetlenre. Merthogy lehetetlen nem létezik!
Nyomban hazautazott Spanyolországba, Barcelonába, ahhoz a sebészorvoshoz, akiben a legjobban bízik, és péntek reggel túlesett a sikeres vállműtéten. Ezt követően egyből kitett facebookra egy képet, amelyen széles, őszinte vigyorral pózol, és közölte a nagyvilággal: "Megyek vissza Assenbe!"
Na, ekkor már kezdhetett aggódni Pedrosa és a többi rivális, akik már mindenkinél jobban ismerik Lorenzo küzdőszellemét. Ők valószínűleg már ekkor sejtették, hogy a világbajnok nemcsak nézelődni érkezik a helyszínre, hanem van olyan őrült, hogy másfél nappal kulcscsonttörése után képes és újra felül a motorra, hogy versenyezzen.
És megcsinálta! A szombat reggeli warm up-on Jorge Lorenzo felült a motorra, kihajtott a pályára, és nem gurult - pedig már az is megsüvegelendő sportemberi teljesítmény lett volna tőle -, hanem gyors is volt. A 8. lett, legyőzve a saját fájdalmát, önmagát, mindent. Ezek után jöjjön szembe vele olyan ellenfél, vagy akadály, akit ne győzne le bármikor - gondolhatják szurkolói, és ami fontosabb, gondolhatják riválisai is. Pedrosa nem sokáig érezhette azt, hogy ellenfél nélkül maradt a vb-címért folyó csatában, és lélektani szempontból most ez a legfontosabb. Lorenzo elpusztíthatatlan. Lehet, hogy legyőzhető, de elpusztíthatatlan, ő mindig ott lesz ellenfélnek - ezt most végérvényesen megmutatta.
Merthogy ott lesz a futamon is. Costa doktortól megkapta a rajtengedélyt, és délután nem is az utolsó helyről fog rajtolni, hanem a 12.-ről, köszönhetően első szabadedzésen nyújtott remek teljesítményének, amivel egyenes ágon a Q2-be kvalifikálta magát. És nehogy azt higgyék, hogy Lorenzo az elismerésekre, vagy az emberek csodálatára hajt! A frászt! Nem ezért áll rajthoz. Őt csak a bajnoki pontok érdeklik. Van egy célja, meg akarja védeni világbajnoki címét, és ebben nem akadályozhatja meg semmilyen külső körülmény - még egy kulcscsonttörés, és a legnagyobb fájdalom sem.
"Nos, végül itt vagyunk, és készen állunk a versenyzésre" - idézi a MotoGP hivatalos oldala Lorenzo szavait. "A warm up első köreiben hatalmas fájdalmat éreztem, főleg a kigyorsításoknál, amikor erősen kellett tartanom a motort. Még az is megfordult a fejemben, hogy feladom, de szerencsére folytattam, túljutottam a holtponton, és a fájdalom csökkent, ahogy egyre több és több kört tettem meg a motoron. Felnőttem a feladathoz, és hozzászoktam, hogy olyan testhelyzetet vegyek fel a motoron, ami a legkevesebb fájdalmat okozza. A probléma a versenyen jön majd elő, amikor a féktávokon kell majd előznöm, mert nagyon nem tudom terhelni a vállamat. Ha nem kell előznöm, akkor magamtól nagyon jó ritmusra vagyok képes, és már sokkal jobban érzem magam a kanyarokban, bár nyilván nem olyan jól, mint csütörtökön. Ãgy vagy úgy, de úgy döntöttem, rajthoz állok a versenyen" - jelentette ki a spanyol, majd sietve hozzátette:
"Ha már befejezem a versenyt, az már egy kisebb győzelemmel ér majd fel számomra, de szeretnék legalább öt pontot szerezni vagy többet, mert annyiért már megérné ennyit szenvedni. A verseny végén meglátjuk, megérte-e. De az biztos, hogy büszke lehetek az elmúlt két napban tett erőfeszítéseimre és a csapatomra is, akik mindenben támogatnak" - mondta el végül Lorenzo, véget vetve ezzel azoknak a találgatásoknak, amik azon morfondíroztak, vajon hány futamot kell kihagyni sérülése miatt a spanyolnak. Hát jelen állás szerint egyet sem!
www.p1race.hu
