A verseny életre hívásának apropóját a Forma-1-ből tavaly év végén visszavonult hétszeres világbajnok Michael Schumacher és Európa első számú ajtó- és kapugyártója, a Hörmann között nemrég létrejött hosszú távú együttműködés szolgáltatta, melynek értelmében a német világsztár a jövőben a Hörmann-csoport hivatalos márkanagykövete lesz.
"örömünkre szolgál, hogy Michael Schumachert, egy világszerte ismert és elismert személyiséget sikerült megnyernünk a Hörmann márkanagykövetének. Michael Schumacher évek óta képviseli a sikert, az ambíciót, a technika iránti lelkesedést, és a családi értékeket. Ezért tökéletesen illik egy olyan családi kézben levő vállalathoz, mint a Hörmann, amely Európa piacvezetőjévé vált a magas minőségű kapuk, ajtók, tokok és garázskapu-meghajtások területén" - idézi Martin Hörmann, a Hörmann-csoport cégvezetőjének szavait a cég által kiadott hivatalos sajtóközlemény.
De miért éppen Schumacher? "A Hörmann-márkanagykövet keresése során rögtön a kezdetektől csak egy nemzetközileg ismert, hiteles, és a cégünk értékeihez illő személy jöhetett szóba - és mindehhez Michael Schumachert találtuk a legmegfelelőbb személynek. Ő megtestesíti mindazt, ami a Hörmannt erőssé teszi: aktivitás, megbízhatóság, folyamatos fejlődés és minőség, kompromisszumok nélkül" - válaszolta meg a kérdést Hörmann úr, aki cégvezetőként nagyapja és édesapja örökségét vitte tovább fiaival együtt.
Ez a családközpontú szemlélet egyébként Schumacherre is abszolút jellemző, hiszen köztudott, hogy őt és öccsét, a szintén a Forma-1-es nagydíjgyőzelmekig jutó Ralfot is édesapjuk indította el a versenyzői pályán saját kerpeni gokartringjükön. Minden ott kezdődött, az egész Schumacher sikersztori onnan, a kis kerpeni pályáról indult ki, ahol Michael és Ralf éjt nappallá téve nyüstölték egymást és a gokartokat.
Michael azóta sem szakadt el gyökereitől, hiszen Kerpenben ma is egy rendkívül csodálatos - a világ talán egyik legjobb bérgokart-pályájának számító - gokart centrumot üzemeltet, ami most már az ő nevét viseli (Michael Schumacher Kart Center), emellett pedig az olasz Tony Kart gokartgyár hivatalos tesztpilótája, és a pletykák szerint résztulajdonosa is egyben. Továbbá saját fia trénere, aki a gokartozásban - a felhajtás elkerülése végett álnéven - gőzerővel bontogatja szárnyait, és a hírek szerint hasonlóan tehetséges, mint édesapja.
Erre szokták mondani, hogy családban marad! Schumacheréknél a gokartozás és az autósportok szeretete, Hörmannéknál pedig az ajtó- és kapugyártás szakmai örökségének továbbadása. Mindezt a két területet pedig a színvonal és a minőség kapcsolja össze - ami Schumacher az autósportokban, az a Hörmann az ajtó- és kapugyártásban.
Minderről Schumacher a következőket mondta el: "A Hörmann márka számomra a motorsport-karrierem kezdetétől fogva egy fogalom. Már a kerpeni gokartpályánkon lévő ipari szekcionált kapuk is Hörmann gyártmányok voltak, és a termékekkel ma is sok Forma-1-es helyszínen találkozom, mint például Spában, a Nürburgringen vagy Sanghajban. Mindig is vonzódtam az innovatív és megbízható technikához, amelynél az átgondolt részletek adják a különbséget. A sport során testközelből tapasztalhatom meg, milyen fontos is ez a minőség. A Hörmann márkanagykövet feladatát ellátni izgalmas munka lesz, úgy várom, mint korábban egy Forma-1-es versenyhétvégét" - idézi a sajtóközlemény a Forma-1-es legenda szavait.
A mostani gokartversenyt megelőző sajtótájékoztatón Szujó Lászlótól, a Hörmann Hungária Kft. ügyvezetőjétől azt is megtudtuk, a Hörmann az egész világot sújtó gazdasági válságra is példamutató módon reagált, tudniillik, a legnagyobb bajban sem hátráltak meg, nem folyamodtak csoportos leépítésekhez, épp ellenkezőleg: növelték alkalmazottaik létszámát és új területek felé nyitottak. Egyszóval nyomtak egy padlógázt, előremenekültek, és maguk mögött hagyták a nehézségeket!
Ez tökéletes zárszónak bizonyult a sajtótájékoztatón, egyúttal remek átvezetésként szolgált a mindenki által tűkön ülve várt gokart gálaversenyre, a Hörmann Schumacher Gokart Kupára, melyen a sajtó meghívott munkatársai mellett többek között maga Szujó László is rajthoz állt, miközben a szpíker szerepét nem más, mint a cégvezető névrokona és földije, a Forma-1-es közvetítésekből jól ismert Szujó Zoltán látta el.
Az eseménynek a Hungaroring közvetlen szomszédságában elterülő Hungarokart adott otthont, ahol a versenyben résztvevő 20 alkalmi pilótának először egy 5 perces szabadedzés állt a rendelkezésére a pálya vonalvezetésének elsajátítása céljából, majd a szintén 5 perces időmérő edzésen már komoly tétre ment az alapjában véve persze tét nélküli játék, hiszen ott már a döntőbejutásért folyt a küzdelem.
Az időmérőn elért időeredmények alapján aztán kialakult a D-, a C-, a B-, illetve az A-döntő rajtrácsa, mindegyik döntő futamba 5-5 pilóta kapott besorolást. A rögtönzött népszavazás döntése értelmében a döntőkben is az egy körön elért legjobb időeredmény határozott a győztes kilétéről és nem a befutó sorrendje, de ennek ellenére azért felállították a rajtrácsra a pilótákat, hogy a verseny feeling meglegyen"
Láthattunk is néhány egészen kiváló csatát a pályán, az újságírókat ugyanis időnként elkapta a versenyláz, és megfeledkezve arról, hogy a végső helyezésekről csak az időeredmények fognak dönteni, komoly párharcokba bonyolódtak egymással. A C-döntő parázs küzdelmeiből például éppen Szujó László került ki győztesen, de Szujó Zoltán is gokartba pattant, igaz, ő csak a szabadedzésen indult, a döntőkben már teljesen átadta magát a szpíkeri feladatkörnek.
Ami engem illet, autósportos újságíróként legszívesebben csak a verseny történéseiről írnék ebben a cikkben, ám alapvetően nem erről szólt most ez a rendezvény, hanem Schumacher és a Hörmann együttműködéséről. Viszont ami Schumacherről szól, az picit a versenyzésről, az egész autósport szellemiségéről is szól mindig, úgyhogy bizony engem is elkapott a hév, és mindent elkövettem, hogy a végén dobogóra állhassak az egyébként rendkívül erős mezőnyben.
Az időmérőn a 4. legjobb köridőt sikerült elérnem, így az A-döntő 4. helyére kvalifikáltam magam, de a kollégák sem tréfáltak, a top3-tól majdnem egy másodperc választott el egyetlen körön az időmérőn, úgyhogy alaposan fel kellett kötnöm azt a bizonyos alsóneműt, hogy a döntőben javítsak.
Noha a döntőben is egy gyorskör fog dönteni a győztes kilétéről, tudtam, ennek ellenére kulcs lehet, hogy ki hányadik pozícióban halad a pályán, ezért elhatároztam, az első három kanyarban megpróbálok egyet előzni, és feljönni a 3. helyre. Ezt több dolog miatt is fontosnak éreztem. Egyrészről, el akartam kerülni, hogy az időmérőn leggyorsabb első három versenyzőtársam együtt elhúzzon az élen, mert ez valószínűleg garantálta volna, hogy a végén is ők álljanak a dobogón. Másrészről a komoly időkülönbség miatt tanulni akartam tőlük, lesni az íveket, és tapadni rájuk, amíg lehet. Ha ez sikerül, tudtam, gyors leszek, ha nem, akkor pedig tudni fogom, hogy hol hagytak le, hol kell még javítanom.
Ez a terv bevált, a harmadik kanyarban külső ívről sikerült bedriftelnem az egyik versenyzőtársam elé, így feljöttem a 3. helyre. És ahogy gondoltam, valóban a köridőket tekintve is ugyanaz lett a végső sorrend, ami a befutó sorrendje is volt, így sikerült megcsípnem végül a 3. helyet (igaz, a legutolsó körömben ugrottam fel 3.-nak, a leintésnél egy kis plusz trükköt is bevetve), és elhoztam a dobogós helyezésért járó gyönyörű szép serleget. Anno Schumacher kerpeni gokartszentélyét is megjárva, úgy gondolom, illett is helytállnom, még ha akadtak is nálam gyorsabb kollégák a pályán. Gratulálok nekik, egyértelműen jobbak voltak, megérdemelték az első két helyet.
Ami pedig a cikk címét illeti, azt kérem, mindenki értse most képletesen. Nem a versenyen voltam a győzelem kapujában (az sajnos messze volt), hanem a Hörmannál voltam - a győzelem kapujában! Ezúton is köszönöm nekik a szíves meghívást, és gratulálok a márkanagykövet-választáshoz, jobban nem is dönthettek volna! Schumacher örök"
