Monacói Nagydíj, 1961. május 14
Lotus-Climax 18
Nagyon nehéz volt választani az 1955-ös Mille Miglia és az 1961-es Monacói Nagydíj között, hogy melyik is volt az életem versenye, de végül Monacót kellett választanom.
Ez egy 100 körös futam volt, két és fél órán át tartott és jó sok nagyon gyors pilóta volt ott: Jim Clark, Dan Gurney, a két Hill (Phil és Graham). Én az első helyért folyó csatától távol kezdtem, a második kör végén már a második helyen álltam, majd a 14. körben a vezetést is átvettem, de ettől kezdve a célig a köztem és a Ferrari duója (Phil Hill és Richie Ginther) közötti távolság sohasem volt több néhány másodpercnél. (Végül Ginther végzett a második helyen 3.7 másodperces hátrányban, míg a harmadik helyre Hill érkezett be 37.7 másodperces hátrányban.) De ha enyém lett volna a pole pozíció, akkor a 100 kör alatt több mint 40 másodperccel lettem volna gyorsabb a teljes mezőnynél.
Az egész futamon hatalmas nyomás volt rajtam, minden kanyarban azt mondtam magamnak, hogy "megpróbálom megfutni a leggyorsabb kört", de természetesen nem tudtam, hat hüvelykkel is rámentem a kerékvetőkre, és mindig azt mondogattam, hogy "ismét meg fogom csinálni"! Kegyetlen volt, és amikor nagy a nyomás, akkor nagyon nehéz fenntartani a koncentrációt. Közben minden alkalommal, amikor belenéztem a visszapillantó tükrömben, ott volt benne az egyik vörös autó.
A futam után igazán ujjongtam, meg voltam győződve arról, hogy a Ferrarik csak játszanak velem, és azt gondoltam, hogy az utolsó körben csak elszáguldanak majd mellettem, mert tudtam, hogy ők vagy 50 lóerővel erősebbek. Ãgy csak akkor hittem el, hogy nyertem, amikor átléptem a célvonalat. A futam során folyamatosan figyeltem az olajnyomást is, de végül nem volt problémám, az autó (Rob Walker privát Lotus-Climax versenyautója) tökéletesen működött.
Ez volt az a verseny, ahol végig közel 100%-ot nyújtottam, padlógázzal vezettem, és ez hatalmas koncentrációt igényelt, mindezt egy hosszú versenyen, ami majdnem két és fél órán át tartott. Most visszanézve a több mint 500 futamra, amit a karrierem során teljesítettem, és amiből nagyjából 400-at be is fejeztem, 212-t ráadásul győzelemmel, nagyon nehéz választanom, de biztosan ez volt az egyik legjobb.
Stirling Moss
Mr. Autóverseny Stirling Mosst annak ellenére mindenki elismeri az egyik legjobb autóversenyzőnek, hogy sohasem sikerült világbajnoki címet nyernie. Az 1951 és 1961 között teljesített 66 Formula-1-es nagydíjon szerzett 16 futamgyőzelme, a négy egymást követő bajnoki 2. helye (1955-1958) és a sportkocsi versenyek területén aratott sikerei azonban méltán megalapozták ezt a hírnevet.
Nagydíjak: 66
Futamgyőzelmek: 16
Pole pozíciók: 16
Leggyorsabb körök: 19
Dobogók: 24
Pontok: 186.64
