A rajtszámok 1973 közepéig össze-vissza kerültek kiosztásra, futamról futamra változhattak. Ãgy például Ronnie Peterson az 1970-es Brit Nagydíjon versenyzett a huszonhetessel, akár csak két évvel később ugyanott Carlos Reutemann, az év más futamain azonban más számot viseltek. Az első szezon az 1974-es volt, amikor a versenyzők az idény elejétől a végéig ugyanazt a számot viselték - legalábbis abban az esetben, ha végigversenyezhették az évet: 1974-ben például három pilóta is beülhetett a 27-es számú Embassy Lolába, Graham Hill csapatának második számú autójába: Guy Edwards, Peter Gethin és Rolf Stommelen.
A következő évben a Parnelli Jones Racing száma lett a 27-es, a későbbi bajnok Mario Andretti volt az első pilóta, aki egy teljes szezonon át versenyzett e számmal, s az 1976-ost is ezzel kezdte meg, ám a csapat két futam után megszűnt. 1977-ben Patrick Neve March-Fordjára került a 27-es, melyet a Williams nevezett be, a szezon utolsó versenyén pedig, melyen a belga nem vett részt, a Ligier-vel induló Jean Pierre Jarier kapta a 27-es számot.
Alan Jones volt az első versenyző, aki hosszabb ideig viselte a 27-est, Williamsén 1978-tól kezdve három éven át ez a szám szerepelt, s ezzel nyerte meg az 1980-as világbajnoki címet is. Jones így a következő évre megkapta az 1-est, a 27-es pedig az előző évi címvédő csapathoz, a Ferrarihoz került. A kanadai Gilles Villeneuve autójára festették fel a számot, innen kezdődik a 27-es legendává válásának története, hiszen Villeneuve a kor egyik legnépszerűbb versenyzője volt. A kanadai mindössze másfél éven át versenyzett a számmal, melyet azóta is hozzá köt mindenki: az 1982-es Belga Nagydíj edzésén halálos balesetet szenvedett.
A Ferrari egészen az évtized végéig megtartotta a számot: másfél éven át, 1983 végéig a Villeneuve helyére érkező Patrick Tambay versenyzett vele, majd 1984-től kezdve öt éven keresztül a bajnoki ezüstéremig jutó Michele Alboreto viselte autóján a 27-est - egyetlen másik pilóta sem tarthatta meg ilyen sokáig a legendás számot. Amikor 1989-ben Nigel Mansell megérkezett a Ferrarihoz, ő kapta a 27-est, ám egy évvel később a McLarenhez került, mivel Alain Prost bajnoki címvédőként az 1-est és a 2-est magával hozta a Scuderiához.
A McLarennél Ayrton Senna kapta a számot, s noha csupán egy évig tartotta meg, kétségkívül szép emlék maradhatott az az év a számára, hiszen a 27-essel megnyerte az 1990-es világbajnoki címet. Ãgy a szám ismét a Ferrarihoz került, ahol Prost viselte majd egy éven át, ám az 1991-es szezon vége előtt lapátra került, így helyettesének, Gianni Morbidellinek is megadatott, hogy beüljön egy 27-es számú autóba.
A Scuderia a következő évre leszerződtette Jean Alesit, így jutott el a 27-es szám utolsó tulajdonosához: a francia nem kevesebb, mint négy éven át viselte a 27-est, mielőtt távozott a Ferraritól, méghozzá épp akkor, amikor a Formula-1-ben újfajta számozási rendszert vezettek be. Ãgy az 1995-ös Ausztrál Nagydíj óta senki nem indult 27-essel, ám ez most megváltozik, hiszen legalább egy pilótáról már tudni lehet, hogy ezt a számot kérte magának: Jean-Eric Vergne szeretne franciaajkú elődei, Gilles Villeneuve és Jean Alesi örökébe lépni, de nem lehet kizárni, hogy más is vágyik a legendás számra...
