Monacói Nagydíj, 1998. május 24
McLaren MP4/13
Számomra határozottan Monaco volt a legjobb 1998-ban. Fizikailag és pszichológiailag is az egész verseny arról szólt, hogy a millimétereken, az apró részleteken dolgozunk, vigyázunk az autóra és nem követünk el hibát. A pályán minden kör más volt: volt sárga zászlónk, csúszós pályára figyelmeztető zászló"mindig volt valami, így hihetetlen koncentrációt igényelt végig.
David (Coulthard, Hakkinen csapattársa a McLarennél) és én harcoltam az időmérő edzésen a pole pozícióért. Amikor az időmérőn kimentem az utolsó körömre tudtam, hogy egy igazán tökéletes körre van szükségem, ha meg akarom szerezni az első rajtkockát. A tapasztalataimból pedig azt is jól tudtam, hogy ha nem én leszek a pole-ban, akkor ezt a nagydíjat sohasem fogom megnyerni. Ãgy minden energiámat, minden" tehetségemet összeszedtem, hogy egy tökéletes kört rakjak össze és sikerült.
Végül David lassabb volt, nagyjából három, vagy négy tizeddel, és ez nagy különbség (Hakkinen legjobb ideje végül 1:19.798 másodperc volt, míg Coulthard 1:20.137 másodpercet futott). A csapatnak pedig egy újabb köszönet járt, mert nagyszerű munkát végeztek, ugyanis mint ahogyan azt tudod itt Monacóban a szalagkorlátokat" néha megérintjük, a szabadedzések, az időmérő edzés és a futam alatt is"és ha te ezt nem akarod az néha akkor is megtörténik. A csapat azonban mechanikai változtatásokat végzett az autó hátsó felfüggesztésén erre a futamra és én nagyon elégedett voltam ezekkel, mert vasárnap már talán csak 5 kör volt hátra, amikor a Rascasse-nál hozzáértem a szalagkorláthoz, elég nagy csattanás volt, de én azt gondoltam, hogy ennyi és menni kell tovább. Ãgy amit a csapat a futam előtt tett megmentette a versenyemet. Briliáns munkát végeztek azzal, hogy a futam előtt kicserélték a lengőkarokat ismerve Monacót, és azt, hogy ott az ilyen dolgok bizony megtörténnek, így az autó egészen a futam végéig megbízhatóan működött.
Remélem azonban most nem árultam el titkokat a McLaren csapat taktikájáról!
Nagyszerű volt a dobogón állni a futam után Rainier herceggel, miközben arra gondoltam, hogy megnyertem a Monacói Nagydíjat, ami a miatt is jó volt, hogy a csapatom fontos partnerei is jelen voltak, így ez egy nagyszerű ajándék volt nekik. A győzelem pedig a McLaren istállónak is nagy önbizalmat adott. Nagyon boldogok voltak. A Monacói Sport Klubban volt egy győzelmi vacsoránk, ahol nagy ünnepség volt, ahol már az egyik olyan pilóta lehettem, aki megnyerte a Monacói Nagydíjat, ez pedig olyan valami, amire mindig emlékezni fogsz, és ez komoly önbizalmat ad a számodra.
Mika Hakkinen
Mika Pauli Hakkinen Formula-1-es pályafutásáról szinte mindent elmondanak a számok: kétszeres világbajnok (1998, 1999), 20-szoros futamgyőztes, 26-szor indulhatott a pole pozícióból azon a 161 nagydíjból, amit 1991 és 2001 között a Formula-1-ben teljesített.
Ezt azonban az Angol Formula-3-as bajnokság 1990-es győztesének korántsem volt olyan könnyű elérnie. Hakkinen a Formula-1-es pályafutását 1991-ben a már a csőd szélén táncoló Team Lotus istállónál kezdhette meg, ahonnan 1993-ben a McLaren kispadjára, majd Michael Andretti menesztését követően a wokingi gárda egyik pilótaülésébe csöppent. Az újabb repülő finn azonban a McLaren egyik legnehezebb időszakában csatlakozott a korábbi sikercsapathoz, Hakkinen pályafutását pedig 1995-ben az Ausztrál Nagydíjon egy hatalmas baleset majdnem derékba törte, de felépült és szívós kitartásának köszönhetően Hakkinen végül Michael Schumacher legnagyobb ellenfeleként világbajnoki címekkel a zsebében fejezhette be a Formula-1-es pályafutását.
Nagydíjak: 161
Futamgyőzelmek: 20
Pole pozíciók: 26
Leggyorsabb körök: 25
Dobogók: 51
Pontok: 420
Világbajnoki címek: 2 (1998, 1999)
