Apja sorsára jut Kevin Magnussen?

Amikor 1997-ben az újonc Stewart Grand Prix leszerződtette egy teljes szezonra Jan Magnussent a tapasztalt Rubens Barrichello mellé az igencsak ésszerű döntésnek tűnt. Magnussen ajánlóleve ugyanis olyan jó volt, amilyet egy fiatal pilóta csak akarhat. A háromszoros gokartvilágbajnok Jan például nem csak megnyerte a rangos Angol Formula-3-as bajnokságot a Paul Stewart Racing számára 1994-ben, de a 18 futamon aratott 14 győzelmével, amivel Ayrton Senna 11 évvel korábbi, 13 győzelmes rekordját is megdöntötte, garantáltan magára irányította a figyelmet. Ezek után nem csoda, hogy a háromszoros Formula-1-es világbajnok, Jackie Stewart úgy jellemezte védencét, hogy "Janban több tehetség van, mint amit én autóversenyzőben valaha is láttam, és olyan jó feje van, mint senki másnak, akit ebben a sportban eddig láttam."

Ráadásul a 24 éves Jan már nem is volt teljesen tapasztalatlan, hiszen 1995-ben, mint a McLaren tesztpilótája, egy futam erejéig a Csendes-óceáni Nagydíjon helyettesíthette a vakbélműtéten átesett Mika Hakkinent a csapatnál, és bizony nem is ment rosszul. A versenyképtelen McLarennel végül a csapattársát, Mark Blundellt árnyékként követve a 10. helyen ért célba, a beszámolók szerint pedig még gyorsabb is lehetett volna az angolnál, de egyszerűen nem akarta megkockáztatni a bemutatkozó futamán azt, hogy a kavicságyban végezze.

Két évvel később azonban már nem úgy tűnt, hogy Jan Magnussen képes megbirkózni a Formula-1-gyel. A kérdés csak az, hogy ez vajon az ő hibája volt-e, vagy valójában a Stewart Racing volt az, aki nem volt képes megbirkózni azzal a feladattal, amit az F1-be való érkezés jelentett? Vagy egyáltalán az újonc istálló képes volt-e két olyan autót is a pályára küldeni, ami megfelelt az F1 követelményeinek?

Mindenesetre Magnussen nagyon rossz rajtot vett 1997-ben. Az első szezon előtti komolyabb teszten ugyanis eltört autójának bal hátsó felfüggesztése. A törést, amely a célegyenest követő két gyors jobbos kanyarban történt, az egyik kereszt-lengőkar hibás hegesztése okozta. Semmi bukótér, így a szalagkorlátnak csapódott, majd az útra visszavágódó autó a másik oldalon a jobb elejével is nekicsapódott a szalagkorlátnak, az újabb ütközés eredményeképpen pedig az egyik jobb első lengőkar az autó monocoque-ját is átszakította és csak a karosszéria bal oldala állította végül meg. Attól tartva, hogy mindkét lába súlyosan megsérült, Magnussen végül megkönnyebbült, hogy nem érzett fájdalmat, de zavarba jött, amikor nem tudta mozgatni a bal lábát, így képtelen volt kiszállni az autóból.

A marshalok és az orvosi személyzet is teljesen tanácstalan volt, végül egyikük úgy döntött, hogy megpróbálja szétvágni az autó karosszériáját, de ekkor megérkezett a csapat vezetőszerelője, Dave Redding és a mérnök Andy le Fleming, akik megállították. Természetesen érthető, hogy a Stewart Racing emberei nem örültek az ötletnek, hogy a vadonatúj autót teljesen leírják, mielőtt alaposabban át nem gondolják a helyzetet. Végül Redding nagy nehezen bekukkantott a pedáltérbe, ahol azt látta, hogy a lengőkar Magnussen vádlija alatt átment a pilóta tűzálló overálján, majd némi nehézségek árán a bicskájával sikerült elvágnia a háromrétegű tűzálló anyagot, így Jan végre kiszabadult.

Magnussen tehát sérülés nélkül megúszta a kalandot, de biztosan nem jó érzésekkel hagyta el Estorilt. A dolgok pedig később sem fordultak jóra. Nem teljesen világos, hogy miért, de szezonja egyszerűen egy katasztrófa volt. És bizony tény, hogy Magnussennek fájdalmas gyakorisággal kellett különböző műszaki problémákat elviselnie, sokkal többször, mint a csapattársának, Barrichellónak. Ráadásul a dán pilóta és a Stewart-Ford csapat közötti kapcsolat sem igen akart elmélyülni, így Magnussen egyre inkább magába fordult. Ezután nem csoda, hogy Ron Dennis ekkor úgy jellemezte Magnussent, mint a legösszeszedetlenebb autóversenyző, akit valaha is látott. És valóban, Magnussen nem csak a paddockban tűnt esetlennek, de a Stewart Racing hivatalos rendezvényein öltönybe és a csapat kézzel készített cipőibe bújtatva is nagyon nyugtalannak tűnt.

A dán pilóta szenvedései végül az 1998-as szezon közepéig tartottak, amikor ironikusan a Kanadai Nagydíjon végre megszerezett az első és végül egyetlen világbajnoki pontját (6. hely) követően a csapat ejtette őt, hogy a tapasztalt holland Jos Verstappent ültesse az autóba (aki azonban a szezon hátralévő részében Rubens Barrichellóval egyetemben nem tudott újabb pontot szerezni a Stewart Racingnek). Szomorú vég volt ez egy olyan kedves fickó karrierjének, akiről a Formula-3-as időszaka óta mindenki tudta, hogy hatalmas, természet adta tehetség.

Sokak szerint Kevin Magnussen pontosan ugyanolyan, mint az apja, roppant tehetséges, de"