A Ferrari 11 év szünetet követően a 2012-es szezonban hozta vissza az F1-be az első felfüggesztésnél a vonórudas megoldást, amit a 2013-as F138-as kódjelű autóján is megtartott. A vonórudas megoldás által jelentett teljesítménybeli, elsősorban aerodinamikai előnyöket figyelembe véve ez nem is meglepő. Ez a megoldás ráadásul mechanikailag is nagyon praktikus, hiszen a torziós rudakat így könnyen a karosszéria alsó része felől lehet cserélni. Ugyanakkor ez azért némi kellemetlenséggel is jár, hiszen az F1-ben ma uralkodó aerodinamikai megoldások miatt ehhez a cseréhez a Ferrari szerelőinek előbb el kell távolítani az autók orrkúpja alatt lévő terelő elemeket, mielőtt hozzáférnének a torziós rudakhoz. A McLaren vonórudas első felfüggesztése azonban a maranellóiak megoldásánál sokkal felhasználóbarátabb.
A Ferrari példáját a vonórudas felfüggesztés tekintetében a McLaren is követte, így az MP4/28-as versenyautójukon a wokingiak is ezen megoldás mellett döntöttek. A Ferrari F138-asával ellentétben a McLaren MP4/28-as első felfüggesztésének a beállításain azonban sokkal könnyebb dolgozni. Például a torziós rudakat (1-es) a karosszéria első része felül is cserélni lehet, míg a Ferrarinál erre csak alulról van lehetőség. A felfüggesztés egyéb elemeinek a cseréjénél is a McLarennél van az előny, hiszen például a fékfolyadék hengereit egyetlen mozdulattal el tudják távolítani a wokingi szerelők az útból (piros nyíl). Ãgy pedig a McLaren szerelői jobban hozzáférhetnek a két darabból álló kanyar stabilizátorhoz (2-es), vagy a harmadik lengéscsillapítóhoz (3-as). De ahogyan az a képen látható a McLaren szerelői számára a kormánymű (4-es) és az első felfüggesztés bekötőelemei is (5-ös) jobban kézre esnek.
