Weboldalunk, havonta megjelenő nyomtatott magazinunk, tv-műsorunk, podcast-adásunk és minden szezon végén kiadott évösszefoglaló kiadványaink mellett folyamatosan gondolkodunk azon, hogy hogyan bővíthetnénk tovább a palettánkat és mit tehetnénk még annak érdekében, hogy minél sokrétűbben számoljunk be a technikai sportokról. Néhány évvel ezelőtt belevágtunk a TOP50 magyar autóversenyző listájának éves összeállításába és nagyszabású gáláink keretein belül díjaztuk is azokat, akik felkerültek erre a rangsorra. Ennek kapcsán új tervet kovácsoltunk, és egy újabb olyan ötletet szeretnénk megvalósítani, amivel már korábban is kacérkodtunk: mi lenne, ha létrehoznánk minden idők legjobb magyar autó- és motorsport-versenyzőinek csoportját, egyfajta Hírességek Csarnokát, vagy Halhatatlanok Csarnokát?
Szerencsére a hazai autó- és motorsport gazdag történelme során bőven voltak olyanok, akik kérdés nélkül megérdemlik, hogy benne legyenek ebben a csoportban. Ilyen például motoros világbajnokunk, Talmácsi Gábor, aki egy országgal szerettette meg ezt a szakágat és ültette le rendszeresen a tv-képernyők elé rajongók millióit, hogy neki szurkoljanak. Ilyen az örökös bajnok Ferjáncz Attila, aki több mint húsz magyar bajnoki címmel büszkélkedhet és nemzetközi szinten is öregbítette Magyarország hírnevét – évtizedeken keresztül volt ő fogalom a hazai ralisportban. Nem hagyhatjuk le egy ilyen listáról Ranga Lászlót, aki szintén sokszoros magyar bajnokként, egy korszak uraként (és Ferjáncz legyőzőjeként) vonult be a történelembe, de ugyanígy itt van a helye annak az ifj. Tóth Jánosnak, aki éppen Ranga örökébe lépett és jelentett mércét több generációnak is bő húsz éven keresztül.
Hogy hagyhatnánk ki nemzetünk eddigi egyetlen Formula-1-es versenyzőjét, Baumgartner Zsoltot, a szintén az F1 felé száguldó Kesjár Csabát, a hazai salakmotorozás legendáját, Adorján Zoltánt, a hetvenes években világbajnokságon szereplő Drapál Jánost, a közel száz évvel ezelőtt Grand Prix-versenyzőként remeklő Hartmann Lászlót, vagy éppen minden autóversenyzőnk „nagyapját”, Szisz Ferencet?
Az ő helyük megkérdőjelezhetetlen, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jó pár legendát kell számba vennünk, amikor egy ilyen elit társaság további tagjait keressük. A határt valahol kénytelenek vagyunk meghúzni, így első körben két fontos kritérium alapján döntünk: az illetőnek legalább öt éve vissza kellett vonulnia az aktív, rendszeres versenyzéstől (az egy-két futamos visszatérés nem számít), valamint nyernie kellett legalább egy abszolút magyar bajnoki címet, vagy ezt a szintet minimum megütő nemzetközi eredményt kellett szállítania.
Ezek alapján minden bizonnyal helyet bérelt magának a csoportban például Szabó II László (sokszoros magyar bajnok több motoros szakágban, hazánk első világbajnoki pontszerzője és nagydíj-dobogósa), vagy Maruzsi László (a magyar ralikrossz bajnokság egyik alapítója és ötszörös bajnoka, az első magyar Eb-pontszerző ralikrosszban, aki raliban abszolút dobogós helyezéseket ért el magyar futamokon), de fiatal kora ellenére például Benik Balázs (háromszoros abszolút magyar ralibajnok, világbajnoki futamok résztvevője) helye is biztos.
Bőven akadnak persze olyanok, akik az egyik kritériumot könnyedén teljesítik, de a másikat még nem, így első körben nem lesznek ott a „csarnokban” – ilyen például Kotán Péter, vagy éppen Herczig Norbert.
Azonban akik most kimaradnak, még nem biztos, hogy végleg lemaradnak: terveink szerint ezt a csoportot évente, jelölés és szavazás útján folyamatosan bővíteni fogjuk.
Nem kis feladatot adtunk magunknak, de nem félünk a kihívásoktól: külső szakértők bevonásával igyekszünk kidolgozni listánkat és amint elkészülünk vele, természetesen a lehető legméltóbb módon szeretnénk azt bemutatni.
Addig is várjuk az észrevételeket, meglátásokat a projekttel kapcsolatban!
