Félig üres vagy félig tele Fenyvesi Gábor pohara az elmúlt hétvégi, Hungaroringen rendezett IMRC és Magyar Bajnokság utolsó előtti fordulóját követően? Nos, erre még maga az érintett sem tud egyértelmű választ adni…
A Tomracing Motorsport doyenje a pannoniaringi súlyos bukását követően most tért vissza a mezőnybe, és a Superstock 1000 tavalyelőtti IMRC bajnoka a rekkenő hőségben a szombati nullázást követően vasárnap a negyedik helyen ért célba, azaz bebizonyította, képes még ebben a mezőnyben remek teljesítményre. Noha eredetileg a bajnoki cím reményében kezdte meg az idei szezont, a bukás és az azt követő kényszerszünet – négy futamot kellett kihagynia – miatt álma megvalósításáról már le kellett mondania. Fenyő most abban bízik, hogy a szeptemberi, szlovákiai utolsó fordulóban egy szép eredménnyel búcsúzhat majd az IMRC és a Magyar Bajnokság idei küzdelmeitől. Hogy véglegesen, azt még nem döntötte el, de úgy véli, lassan annak is eljön az ideje.
„A szombati napon maximum az időmérőn elért kilencedik helyemmel lehettem elégedett, ugyanis utána semmi sem sikerült. A rajtomat elrontottam, így sokan beszúrtak nekem az első féktávon. Persze akkor úgy gondoltam, menjenek csak, nem az első kanyarban kell a másik előtt lenni. Ám hamar kiderült, számomra ezen a napon nem adatott meg, hogy meglássam a kockás zászlót, ugyanis pont előttem történt egy bukás, és a csúszó motor oldalról eltalált. A Kawasakim annyira megsérült, hogy fel kellett adnom a futamot, pedig a bajnokság szempontjából fontos lett volna, hogy végig menjek, és pontokat szerezzek. A vasárnapi versenyt viszont nagyon élveztem: a rajtom kifejezetten jóra sikerült, több pozíciót is tudtam javítani. Sőt, jókat csatáztam, és egészen a hetedik körig olyan köröket tudtam futni, mint a szombati kvalifikáción. A végére viszont már olyannyira elfáradtam, hogy a célegyenes végén a kétujjas fékezésből is már ötujjas lett, ám így is sikerült kis híján a dobogóra felállnom. Persze, ennek a negyedik helynek is nagyon örülök a hosszú kihagyást követően. Bevallom, többször felmerült bennem, hogy nem bírom tovább, csomagolok, és hazamegyek. Ám sosem futamodtam meg semmi elöl, így a rekkenő hőség ellenére úgy döntöttem, maradok és megcsinálom."
"És, hogy miért? Mert talán ez volt az utolsó nagy kihívás az életemben motoron. Negyven fok közeli hőmérsékletben valószínűleg már nem lesz alkalmam az idén motorozni, de őszintén mondom, nem is szeretnék többet. Ráadásul úgy érzem, elértem azt a kort, amikor már dönthetek úgy, hogy nem folytatom tovább ezen a szinten a versenyzést, és a jövőben inkább csak az élményért szeretnék motorozni” – jelentette ki Fenyvesi Gábor.
A Tomracing Motorsport csapatkoordinátora úgy véli, ha versenyzőjüknek egy kis szerencséje lett volna, most dobogósként emlékezhetne vissza erre a hétvégére.
„Nehezen indult a hétvége, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy rázódtunk bele. Szombaton Kis Viktória sajnos pont Gábor előtt esett el, és Viki sodródó motorja eltalálta Fenyő versenygépét, amiről letörött a sebességváltókar, így az első verseny hamar be is fejeződött a számunkra. A kórházba került Vikinek ezúton is szeretnénk mihamarabbi felépülést kívánni. A második futam már sokkal jobban sikerült, Gábor leküzdötte a nagy meleget, és majdnem a dobogóra is felállhatott. Sajnos azonban ezt a sikeresnek nevezhető hétvégét minden motoros számára beárnyékolja a szlovén Berto Camlek tragédiája. Megrázott, ami történt. Több mint tíz éve ismertük egymást, köszönő viszonyban voltunk, egy remek embert és egy kiváló motorost veszítettünk el. A Tomracing Motorsport részvétét fejezi ki, és mélyen együtt érez a versenyző családjával, rokonaival, barátaival és csapatával” – fogalmazott Biel Richárd.
