A texasi vállalkozóról talán kevesen tudják, hogy maga is autóversenyző volt, mielőtt létrehozta volna közismert vállalatát. Igaz, már 29 éves volt, amikor megejtette a debütálását a versenypályákon, ám élete addigi szakaszának ismeretében már az is csoda, hogy egyáltalán eljutott idáig. A második világháború - ahol a légierőnél szolgált - keresztbehúzta tervezett mérnöki tanulmányait, de ennél is jobban visszavetették őt állandó szívproblémái, amelyek miatt gyerekkora nagy részét ágyban kellett töltenie.
1952-ben versenyzett először sportautókkal, és hazai sikerei után hamar az európai színtéren találta magát, ahol további remeklése Formula-1-es debütáláshoz vezetett 1958-ban, egy Maseratival. Legjobb eredményét az Olasz Nagydíjon érte el, ahol negyedik lett egy osztott autóban, miután kiesését követően átvette Masten Gregory Maseratiját. Attól az évtől azonban pontokat már nem osztottak a pilótacserével abszolvált célba érkezésért, így Shelby hivatalosan egyetlen pontot sem szerzett rövid F1-es karrierje alatt.
Nyolc rajtjából a második négyet 1959-ben ejtette meg, már a sportba rövid beugrást tevő Aston Martin színeiben, de a márkával nem itt, hanem a Le Mans-i 24 óráson érte el a legnagyobb sikerét, ahol megnyerte az azévi versenyt Roy Salvadori oldalán.
Miután felült a világ autósportjának egyik legelismertebb trónjára, egészsége pedig ismét romlani kezdett, Shelby a következő évben be is rekesztette versenyzői pályafutását, és inkább már eközben beindított vállalkozására fordította figyelmét. Az autóiparhoz már több szállal kötődött például vezetői iskolája és versenygumik eladása révén, és hamarosan saját konstruktőrré is vált, megalapítva a Shelby American fejlesztőcéget, amelynek fő profilja több nagy gyártóval együttműködve azok modelljeinek tuningolása volt, megalkotva a kor legnépszerűbb „izomautóit”. A Shelby Mustang és a Shelby Cobra például a ’60-as évek álomautóinak számítottak, nem csak az Egyesült Államokban.
Carroll Shelby sohasem tudott megszabadulni betegségeitől: 1990-ben szívátültetésen esett át, hat évvel később pedig új vesét is kapott, de mindezek ellenére hosszú életet élt. 2012-ben, 89 éves korában hunyt el.
