A Sky és a BBC televíziós csatorna összesen 5136 milliárd angol fontot fizet ki az angol labdarúgó-szövetségnek a 2016 és 2019 közötti Premier League mérkőzések közvetítési jogaiért. Egy futballmérkőzés 90 percből áll, és három teljes bajnoki idény meccsszámát figyelembe véve ez azt jelenti, hogy egy percnyi élő közvetítésért 120 ezer angol fontot fizet az említett két csatorna.
Az Autosport szakírója azt is kiszámolta, hogy ha az F1-ben is ekkora összeget kérnének el egyetlen perc élő közvetítésért, az egy nagydíjhétvégére vetítve 21,6 millió, míg egy teljes 20-futamos versenyévad tekintetében 500 millió angol font bevételt jelentene a sorozatnak, csak a TV-közvetítésekből. Ehhez képest a Formula One Management (FOM) évente nagyjából pontosan ekkora bevételt tud generálni az F1 számára az összes TV, rádiós és internetes közvetítési jogdíjat beleszámítva.
A tendenciák is egészen eltérő képet mutatnak. A Premier League TV-s közvetítésekből származó bevételei a 2013-16 közötti periódusban 70 százalékos növekedést mutatnak az előző hasonló időtartamú periódushoz képest. Ha az F1 azonos bevételei növekednének hasonló ütemben, akkor azok 2020-ra éves szinten meghaladhatnák a 800 millió angol fontot.
Rencken arra is felhívja a figyelmet érdekfeszítő írásában, hogy amíg a Premier League nézettsége a külföldi országokban is növekszik, és Albániától Zimbabwéig majd’ 200 országban közvetítik élőben a meccseiket minden hétvégén, addig az F1 vezetése olyan baklövéseket követ el, hogy például Oroszországgal még nincs az idei évre érvényes TV-s szerződése, miközben az Orosz Nagydíj létrehozására hatalmas összegeket áldoztak.
A közvetítések összesített nézettségi mutatói még durvább eltérést mutatnak. Amíg a Premier League egy- egy mérkőzését átlagosan 7 millió ember tekinti meg a TV-készülékeken keresztül, addig az F1-ben a tavalyi rekordot jelentő, mindent eldöntő Abu-Dhabi Nagydíjat nézték meg ennyien.
Tovább fokozódnak a problémák, ha megnézzük, hogy osztják el a TV-közvetítésből befolyó összegeket a csapatok között egyik, illetve másik bajnokságban. Nos, a Premier League csapatai a bevételek 90%-át kapják meg, méghozzá meglehetősen arányos elosztásban, hiszen a legnagyobb és a legkisebb kiosztott összeg közötti különbség csupán 30%. Ezzel szemben az F1-es istállók eleve csak a bevételek összesen 62,5%-ából részesülnek, ráadásul a legnagyobb csapatok mintegy 90%-kal több pénzt vághatnak zsebre, mint a kicsik. Tavaly a Ferrari vagy a Red Bull 100 millió angol fonttal gazdagodott a televíziós bevételek folytán, míg a Marussia 6,7 millióval. Csoda, hogy ellenük indult csődeljárás, nem a két nagy ellen?!
Amit fontosnak érzett még kiemelni a szerző, hogy amíg egy Premier League mérkőzéshez kis sarkítással nem kell más, mint 22 ember, akiknek van lába, addig az F1-ben a világ 22 leggyorsabb technikájának kell felsorakoznia. Nem kérdés, hogy a kettő közül melyik a költségesebb sport a csapatok szempontjából, ám a befolyó összegek ezzel éppen ellentétes arányban állnak. Mindezt ráadásul úgy, hogy az F1 egy világbajnoki sorozat, míg a Premier League egy 60 milliós lakosságú szigetállam nemzeti bajnoksága csupán, és bármilyen nagy rangnak is örvend, mégis csak egy a legnépszerűbb labdarúgó-bajnokságok közül (lásd: spanyol, olasz vagy német bajnokság).
Rencken végül egyértelmű okokkal is szolgák, amik ehhez a helyzethez vezettek. Mint írja, a Premier League-nek van komoly, hosszú távú marketingstratégiája, míg az F1 élén olyan üzletemberek állnak, akiknek a holnapban merül ki a hosszú távú előretervezés fogalma, és mindig csak az azonnali bevételeket hajszolják. Elgondolkodtató sorok.
