- Alapvetően azért döntöttem így, mert se a hangulat, se a versenyek minősége, se a versenyzők száma nem volt igazán megfelelő ahhoz, hogy érdemben érdemes legyen versenyezni. A másik ok, hogy nyertem magyar bajnokságot, nem is egyet, nyertem szlovákot is és mindig is szerettem külföldre járni. A külföldi versenyek mindig nagyobb élményt okoztak, hiszen új pályákon, új körülmények között, új helyzetekben, új versenyzők ellen lehetett küzdeni. Egy kicsit átalakultak bennem a dolgok, a végén már olyan szinten, hogy a magyar versenyek már nem jelentettek se kihívást sem akkora örömöt. Végrehajtandó feladatként éltem meg a magyar a versenyeket, ami ha az ember hobbijáról beszélünk, akkor elég rosszul hangzik. Ãgy jött a döntés, hogy külföldön kell menni.
A CEZ-ben tavaly rögtön sikerült bajnoki címet szeretni. Mennyire volt cél és mennyire volt nehéz?
- Alapvetően cél volt, szerettünk volna a Porduction Cup-ba valahol elől végezni. Azt kell tudni a CEZ-ről, hogy mindegyik versenyt értékelik amin indulsz. Viszonylag könnyebb megoldás, mert ha sok versenyen tudsz menni, akkor könnyebben tudsz jó eredményt elérni. Mi úgy döntöttünk, hogy a kétharmadát végigcsináljuk a bajnoki szezonnak, ami alapvetően csak 2-3 embernek sikerült a Production Cup-ból, tehát volt esély arra, hogy jól végezzünk. Ehhez persze be kell fejezni a versenyeket. De azért mi sem csak a CEZ-t néztük. Minden versenyen szerettünk volna valahol az abszolút értékelésben is pontszerző helyen végezni, szerettünk volna mindenhol nagyot mutatni, ami egyébként több ízben sikerült is, például az utolsó versenyünkön, Szerbiában az abszolút második helyünk nagyon értékes, hiszen olyan versenyzőket tudtunk magunk mögé utasítani akiknek több tízéves pályafutása van meg mondjuk S2000-es autója. Beszélhetünk itt a török abszolút bajnok Yagiz Avci-ról, vagy a bulgár, azt hiszem hatszoros bajnok Dimitar Ilijevről, akik top S2000-es kocsival mentek, mi pedig a 2006-os Subaruval megcsapkodtuk őket. Alapvetően sosem az volt, hogy csak azért megyek lassan, hogy bajnoki címet szerezzünk. De ebben az évben szinte mindent megtehettünk, amit akartunk, gyakorlatilag minden verseny előtt versennyel tudtunk tesztelni, a Hadik Rally Team-mel régi jó kapcsolatot ápoltunk és egy nagyon jó autót kaptunk tőlük. Nagyon nagy élmény volt, nagyon imádtam a 2012-t!
Azt gondolnám, hogy ilyenkor az ember megpróbálja folytatni valahogy a megkezdett utat, ezzel szemben körülötted Julin kívül gyakorlatilag minden megváltozott, autó, hajtás, csapat, bajnokság és a versenyek is? Nem tűnt túl nagy ugrásnak az ismeretlenbe?
- Valóban, bennem is bennem volt, hogy talán négykerekessel kellene folytatni, hiszen 2012-ben az volt az igazi nagy élmény, hogy mindig elöl voltunk az abszolútban és mindig a mi időnkhöz próbáltak a többiek hasonlítani, vagy elsőnek menni a pályán ezek nagyon nagy dolgok, amik megérintik egy raliversenyző lelkét. De meg kellett hozni ezt a döntést ahhoz, hogy följebb tudjunk lépni, hiszen azt azért mindenki tudja, hogy az Európa Bajnoki sorozatban akár csak 6-7 versenyt is csinálni, óriási költségvetés. Valamint jött egy olyan támogató mellénk, aki fél gyári csapatot faragott belőlünk, mondhatjuk hogy ez a Honda Racing. Nekik pedig csak és kizárólag ez a Civic Type R R3-as kocsijuk van, tehát csakis a 2WD bajnokság kerülhetett szóba. Ãgy igazából a támogatói kör határozta meg azt, hogy merre tudunk mozdulni és egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, hiszen az eredmény azt mutatja, hogy jól választottunk. De valóban, picit fájt a szívem azért, hogy ott kell hagyni az élmezőnyt és megint csak azokat kell nézni, akik olyan autóval jöttek mint te.
Nem kellett sokáig várni az első sikerekre, a harmadik, spanyol futam után már élre álltál a bajnokságban, majd nem sokkal később, megérkezett az első győzelem is. Számítottál ilyen kezdésre?
- Nagyon korán jött minden siker! Azt gondolom, hogy a Jaenner Rally-n elért harmadik helyünk is már egy kicsit korai volt, aztán jött a második hely Kanárin, amivel átvettük a vezetést és utána győzelem Azorin. A Hondával az Európa Bajnokságon az a volt a cél, hogy mindenhol célba érjünk és mindenhol pontot gyűjtsünk. Pontosan tudtuk, hogy a fél bajnokságon tudunk csak indulni és ezt a bajnokságot az fogja megnyerni aki a legmegbízhatóbb, nem a leggyorsabb . Többször be is bizonyosodott, hogy vannak nálunk gyorsabb pilóták, vannak jobb autók, vannak frissebb kocsik, de azt gondolom, hogy aki 7 versenyből hétszer célba ér és abból ötször dobogón áll, az bőven nevezheti magát Európa Bajnoknak. Főleg úgy hogy kétszer annyi ponttal vertük meg a második helyezettet, ami azt jelenti, hogy két második helyezett sem teszi ki a mi eredményünket. Ehhez persze nagyon sok szerencse és egy teljesen új szemlélet is kellett. Egy ilyen bajnokságot nem tudsz gyere cipó, hamm bekaplak módon űzni, hanem igenis nagyon sokszor magadat meghazudtolva és megerőszakolva kell akár lassan, akár ésszel, akár beosztással menni.
Mikor éreztétek először komolyan, hogy meglehet a bajnoki cím?
- Azzal, hogy túl korán átvettük a vezetést, megváltoztak a viszonyok. A Hondától sosem volt elvárás felénk, mi pedig nem támasztattunk magunkkal szemben elvárásokat. Szerettünk volna valahol a dobogó környékén végezni, de nem lett volna baj a negyedik-ötödik hely és az sem hogy év közben egyszer sem állunk dobogón csak célba érkezünk, mert egyszerűen nem tudtuk, hogy hova vagyunk jók. Azzal, hogy túl korán átvettük a vezetést és túl sok volt a dobogós helyezés, hirtelen már márciusban átalakult az igény szint, hiszen a Honda elkezdte mondani, hogy hát most már azért jó lenne megnyerni az Európa Bajnokságot. Mondtam: Tök jó, kettő futamon vagyunk túl és március van! Onnantól, amikor egy ilyen kaliberű támogató ezt a nyomást rád helyezi, akkor még nehezebb versenyezni és még nehezebb magadat adni, úgyhogy innentől nagyon komoly nyomás alatt versenyeztünk. De először igazán közel magunkhoz a bajnoki cím lehetőségét a Barum Rallyn éreztem.
A Hondánál mennyire kísérték figyelemmel az idei szereplésed?
- Borzalmasan komolyan figyelték! A Honda Racing Europe-tól folyamatos kommunikáció van felénk, rögtön jönnek az SMS-ek és a gratulációk amint lejössz az utolsó gyorsaságiról, versenyek között e-mail-ek sajtóanyagok satöbbi, de Japánból is kaptunk gratulációkat az év folyamán elég sokszor. Sőt amikor Budapesten volt a Túraautó Világbajnokság futama, akkor érkeztünk meg pont Azoriról. Kivittük nekik a csapatdíjat és ott adtuk át a Honda Racingnek, ami ki volt állítva a VIP szekcióban és mindenkinek azt mutogatták, hogy Zoliék most jöttek meg Azoriról és hát ők Európa Bajnoki futamot nyertek. Nagyon fontos a Hondának, hogy mi képviseltük a ralizásukat és pontosan tudják annak a súlyát, hogy egy 2007-es fejlesztésű autóval lettünk Európa Bajnokok 2013-ban. Ami azért is érdekes, mert ez az autó soha az életben nem volt még ilyen sikeres. Még akkor sem amikor a gyári pilóta, Guy Wilks vezette. Tavaly például, az utolsó IRC szezonban, Martin Kangurnak, aki egy nagyon gyors pilóta, konkrétan beletört a bicskája a bajnokságba, mert egyetlen egyszer tudott csak célba érni hat rajthoz állásából. Tehát ők is tisztában vannak vele, hogy amit csinálunk, az gyakorlatilag ezzel az autóval majdnem lehetetlen. Ehhez kell az ő segítségük is és kell az Eurosol Racing Team, mert ők idén tényleg 150 százalékon teljesítettek.
És a Hondánál mit gondolnak a magyarokról? Michelisz Norbival elég komoly feltűnést keltettek idén...
- Az egész Honda csodálkozik azon, hogy egy ilyen picike országból érkezett a két vezető támogatottjuk. Ők mindig azt mondják, hogy minket egy szinten kezelnek, hiába az egy világbajnoki sorozat, a mienk pedig csak Európa bajnoki. Ugyanaz a támogatási szint és gyakorlatilag ugyanaz a kiszolgálás jellemzi mindkét csapatot. Egyáltalán nem érzik annak a negatív hatását, hogy mi csak magyarok vagyunk. Hogy nem egy japán, nem egy francia vagy német pilóta se Norbi se én, hanem egy szerencsétlen kis kelet-európai országból jöttek. Mindkettő beszél úgy-ahogy angolul, mindkettőnek van valami arca amit el lehet adni, úgyhogy alapvetően mindenki nagyon örül neki és azt gondolom, hogy elfogadták és feldolgozták, hogy ez így fog működni és nekik két magyar támogatottjuk van.
A madarak csiripelnek egy R5-ös Honda érkezéséről, ami kézenfekvő is lenne, hiszen a Hondának szinte mindene meg is lenne hozzá. Mekkora a realitása egy ilyen autónak?
- Hivatalosan nem mondhatunk erről semmit, külön meg is kértek rá! :) De aki egy kicsit is ért a ralihoz, az pontosan tudja, hogy lépni kell! A fejlődés pedig mindenféleképpen az R5 felé mutat. Tudni kell még, hogy Ausztráliában van egy Honda Jazz, amibe jelen pillanatban ugyanaz a motor és váltó van, mint az én autómban, de az már egy szélesített futóművel megáldott egyedi építésű csak oda homológ autó. Amiből igen könnyen lehet R5-ös autót építeni, mindössze egy négykerék-hajtást és az új 1.6 turbómotort kell berakni. Eddig ez a motor volt kérdéses, de a múlt héten egészen pontosan bejelentették, hogy az új Type R turbómotoros lesz és lesz 1.6 turbó motorja a Hondának itt Európában. Ha ezeket szépen egymás mellé rakjuk és sokáig könyörgünk akkor talán megszületik majd az a döntés, hogy építenek R5-ös autót. És ha építenek, akkor nagyon bízom benne, hogy miután mi vagyunk a raliban a tűznek a legközepén Honda szempontjából, van esélyünk kapni egy ilyen autót, vagy legalább a lehetőséget hogy vezethessem.
Hogy tetszett a megreformált Európa Bajnokság? Megkaptad azt, amit vártál tőle?
- Maximálisan nyújtotta azokat az előnyöket amikre számítottunk. Hiszen az EuroSport-nak köszönhetően ott van mögötte mind a kommunikáció, mind a televíziós közvetítés, ami borzasztóan sokat számít. Nagyon jó versenyek voltak és nagyon jól szervezett versenyek voltak, pici hibáktól eltekintve jó volt a naptár is. Itt olyan hibákra gondolok, hogy szeptemberben három verseny volt, ami szerintem még a gyári csapatoknak is nagyon nehezen logisztikázható, de ez következménye volt annak, hogy a horvát versenyt nem a megfelelő időben rendezték, hanem berakták két futam közé szeptemberre. De maximálisan élveztük, jól éreztük magunkat és azok a versenyzők, akik 1-2 vagy akár több futamra kilátogattak, magyar barátaink, mindenki pozitívan nyilatkozik róla. És nagyon boldog vagyok, hogy minden magyar barátom, aki ott volt és akik szerintem jó pilóták, azok igen is értek el eredményt. Visszatérve korábbi kérdésedre, nem szabad meglepődni azon, hogy magyarok bárhol külföldön eredményt érnek el.
Kedvenc verseny?
- Nagyon nehéz! A legnehezebbet sem tudom meghatározni és a kedvencet se. A Kanári szigetek azért kiemelkedett, mindenből. Mind az időjárása, mind a pályák minősége, mind a hangulata miatt. Életembe soha rali versenyen nem láttam még annyi embert, mint ennek a futamnak csak a shakedown-ján, ami igazából semmiről nem szól. Képzelj el egy hegyoldalt, ahol nagyjából 400 000 ember lógott az út melletti hegyeken egy 2 kilométeres szakaszért. De ugyanez a jellemző egy rajtdobogóra, egy szervizparkra. A szervizben mielőtt beérkeztünk négy biztonság ember futott az autók előtt, hogy széttolják a nézőket, mert annyian voltak. Az egy nagyon profi és nagyon jó verseny volt, sajnálom, hogy 2014-ben nem része a naptárnak. De nagyon sok jó verseny volt, szerintem mindegyik borzalmasan nehéz és mindegyiknek megvan a szépsége és mindegyiken nagyon nehéz teljesíteni, hiszen gyakorlatilag azt sem tudod hogy hol jársz és mindezt nagyon hosszú ideig nem tudod, hiszen ezek 240 kilométeres versenyek, ami nagyon más mint amihez mi szoktunk.
Egyébként felfogtad már hogy Európa Bajnok vagy?
- Egyáltalán nem. Még mindig újdonságnak hat, amikor valaki gratulál, nagyon örülök neki, de igazából a hétköznapjaink nem változtak meg, se Julinak, se nekem, se a csapatnak. Óriási dolog, de igazából még nem jutott el a tudatunkig. Jövő héten megyünk Párizsba a díjkiosztóra, biztos hogy az is majd egy nagy lépés lesz amikor a lakásban ott lesz egy kupa, amire az lesz ráírva hogy Európa Bajnok, de még nem jutott el a tudatunkig.
Egyre közeleg a 2014-es szezon, nálatok körvonalazódnak már a jövő évi tervek?
- Nagyon sok tervünk volt, szerettünk volna továbblépni, de mindenképpen a Hondával, de azt gondolom, hogy egyelőre maradni fog az Európa Bajnokság és a kétkerekes kupa, aminek még kíváncsiak vagyunk a feltételeire, hiszen nagyon sok hír van a levegőben: lesz junior bajnokság, sokkal több versenyző lesz, új futamok, lesz egy téli kupa ami az első három havas versenyt fogja össze, tehát nagyon sok újdonság lesz. Meg kell próbálnunk ha nem is megvédeni a bajnoki címet, de újra helyt állni a 2WD kupában. Úgy érzem ha valahol a dobogón tudnánk végezni az év végén én már elégedett lennék, tehát szó nincs arról, hogy ha nem leszek megint Európa Bajnok akkor összetöröm a licencemet és többet nem ülök autóba. Tudni kell, hogy itt óriási verseny van és nagyon sok új név, új támogató, új autó és új csapat fog érkezni. Úgy érzem, ha tudunk menni megint 6-7 futamot és ott tudunk lenni valahol az első háromban, akkor boldogabb leszek, mint valaha. És ahogy már korábban elhangzott várunk, hogy mit lép a mi fő támogatónk, a Honda és merre folytatja ralis pályafutását és azáltal nekünk milyen lehetőségünk lesz.
Te mindig is szerettél kikacsingatni abból, amiben épp nyakig benne vagy, jövőre is készülsz valamire?
- Igen, tervbe van 2014-re is. Ha valaki figyelte az idei évemet, akkor tudja, hogy mentem egy hatórás hossztávú versenyt egy BMW-vel, Walter Csabival és Walterné Dancsó Adriennel kedves feleségével, aki gyorsasági magyar bajnok versenyző többek között. Ez a projekt folytatódik jövőre is, magunk mellé vesszük Vida János kollégámat a TV műsorból, aki szintén egy párszoros bajnok gyorsasági versenyző és lehet hogy megemeljük a hat órát egy picivel több órára a jövő évben. Nagyon vágyom erre a versenyre egyébként. Ha belefér a Rali EB programba, akkor egy 24 órás futamon szeretnék részt venni.
Hogy tetszett az S2000-es autó?
- Az S2000-es autóról nem akarok nyilatkozni, mert borzasztóan jó élmény és bármikor visszagondolok rá és megnézem a róla készült filmet akkor kicsit elszomorodok, hogy nincs lehetőségem ilyennel menni. Nagyon más világ. Iszonyatosan kezes, gyakorlatilag mindenre képes a kocsi. Nagyon sok mindent megold helyetted, ugyanakkor borzalmasan gyorsan közlekedsz vele. Ha jövőre valahogy úgy adódna, hogy legalább egy magyar bajnokit tudnék menni egy ilyen autóval, mondjuk Puskádi Jani autójával az nagyon jó lenne. Egy versenyből nem lehet úgy menni ahogy a magyar pilóták mennek, nagyon sok teszt kellene elé, de ha legalább a lehetőségem meglenne, hogy egy olyan magyar futamon amit szeretek megmutathatnám, hogy fejlődtem valamit mióta az elmúlt 2 évben mióta nem jártam Magyarországon, az biztos jó lenne. Ez is egy terv, az a baj, hogy privilégiumot élvez az EB. Minden más csak azután ha az rendben van, csak akkor ha egyáltalán nem zavarja a programunkat.
