A szezon elején mindenki az ő teljesítményére volt főként kíváncsi. Moto2-es világbajnokként érkezett a mezőnybe, ráadásul két évvel korábban a 125-ösök között sem talált legyőzőre. Ãgéretes tehetségnél már akkor is több volt, s nagy eredményekre volt predesztinálva már csak azért is, mert a királykategória egyik legerősebb csapatához érkezett. A téli teszteken nem is okozott csalódást, főként Austinban produkált kiemelkedőt, amikor mindhárom nap leggyorsabbnak bizonyult, felülmúlva többek között sokkal rutinosabb csapattársát, Dani Pedrosát is.
Az évadnyitón Katarban rögtön dobogós lett a két yamahás mögött, majd jött a már említett amerikai aszfaltcsík, ahol pályafutása második MotoGP-s versenyén máris megszerezte első győzelmét. Utána is zsinórban szállította a pódiumokat, csak mugellói hibája lógott ki a sorból. Miután Assenben és a Sachsenringen két fő riválisa, Jorge Lorenzo és Pedrosa is lesérült, kíméletlenül kihasználta a lehetőséget, s négyszer intették le sorozatban elsőként. Ezzel az összetettben is az élre állt, s bár a szezon utolsó szakaszában a tavalyi világbajnok közeledni tudott hozzá (főként az újonc Phillip Island-i kizárása miatt), a valenciai szezonzáróra is éllovasként érkezett meg, 13 pontos fór birtokában.
A szombati időmérőn pályacsúcsot futva pole pozíciót szerzett, ám a rajt után a szokásoknak megfelelően lerajtolta őt Lorenzo, s még Pedrosa is elment mellette. Ő a harmadik helyről nézhette végig azt, hogy a vezető duó milyen kőkemény csatát vív egymással: a yamahás nem egyszer hozzá is ért a bajnokság harmadik helyén végző riválisához. Egyszer olyannyira kibillentek az egyensúlyukból, hogy Marc Marquez - mert hát természetesen róla van szó, ahogy gyakorlatilag a teljes szezonban végig ő szolgáltatta a központi témát - az élre is tudott állni, ám az akkor még címvédő honfitárs visszaelőzte.
A mindössze 20 éves spanyol ezután pedig semmit sem kockáztatva haladt egészen a célig, még a korábban a Lorenzóval vívott párbaja miatt visszaeső csapattársa is el tudott menni mellette, ám ez már nem számított, mert harmadik helye azt jelentette, hogy Kenny Roberts 1978-as diadalmenete óta először ismét újonc motoros ülhetett fel a sportág trónjára, aki emellett még Freddie Spencer 1983 óta fennálló rekordját is megdöntötte, s immár ő minden idők legfiatalabb világbajnoka a legnagyobb géposztályban. Csoda hát, hogy Marquez alig találta a szavakat a leintés után?
Marc Marquez, 3. helyezés, világbajnok
"Ez egy valóra vált álom! Talán kicsit korai is, mert nem számítottam erre az első MotoGP-s szezonomban! Nagyon jó érzés. Nem tudom leírni, mit érzek, hogy a saját szurkolóink előtt harcolhattam Jorgével és Danival - két versenyzővel a MotoGP történetének legjobbjai közül. Most csak szeretnék köszönetet mondani a Hondának, mindenkinek a csapatomból, mindenkinek, aki segített, a családomnak" ők mindig ott vannak, s nem tudom, mi mást mondhatnék még, mert annyira jó érzés!"
Dani Pedrosa, 2. helyezés
"Jól kezdtem, s láttam, hogy Jorge megpróbál nem túl gyorsan menni az elején, így megpróbáltam előretörni, de valahányszor megelőztem, ő visszatámadott. Kemény csatát vívtunk. Próbáltam változtatni az előzési helyeimen, szóval nehezebb volt visszakínálnia, de mindig megtalálta a módját. Néhányszor túl keményen is nyomta, s második alkalommal majdnem elestem a kettes kanyarban. Lorenzo stratégiája világos volt, de megpróbáltam az élre állni, s ő igen erősen küzdött. Jót csatáztunk, s kaptam tőle néhány érintést hátulról. Természetesen, amikor éreztem, hogy hozzám ér, össze kellett szednem a motort. Nem volt más választásom. Ez nyilvánvalóan jó tapasztalat a jövőre nézve."
