"Minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet" - szól az egyik leghíresebb idézet az 1976-os év Forma-1-es világbajnoki versenyfutását bemutató Rush című filmből. Ez az időszak, a sokat emlegetett hőskor ott, a Forma-1-ben lezárult, és most már a tökéletes biztonsági feltételeknek köszönhetően Sebastian Vetteléknek nem kell minden versenyen farkasszemet nézniük a halállal. A motorversenyek viszont más lapra tartoznak, az utcai motorversenyek pedig végképp! "Minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet" - ez teszi olyan különlegessé a Makaó GP motoros versenyszámát. Emiatt néznek most Bitter Sándorra és társaira a helyiek is úgy, mint valami félistenekre.
A hősök kora nem járt le, csak épp ma már Makaóban kell keresnünk őket, és főként nem négy keréken - ami sokak szerint soha nem is volt ki nekik! -, hanem kettőn! Más világ ez nagyon, mint a modern Forma-1, és épp ezért a versenyre való készülődés is teljesen más légkörben zajlik a helyszínen. Rivalizálásról itt szó sincs a versenyzők között. Persze, a pályán mindenki győzni akar majd, de itt sokkal többről van szó egy egyszerű versenynél és holmi helyezéseknél. Aki itt van, és elindul ezen a versenyen, azt mind összeköti valami olyan bajtársiasság, amit a maiak közül talán csak Niki Lauda és egy-két hírmondónak maradt utolsó mohikán érthet meg. Itt mindenkinek kijár a tisztelet, mert mindenki a saját bőrét viszi a vásárra. Ismerik a veszélyeket, és mégis oda állnak a rajthoz. Sőt, ez élteti őket a legjobban, hónapok óta erre készülnek testben és lélekben is.
Most, az utolsó héten már együtt, a helyszínen hangolódnak az év megmérettetésére. Tisztelet, bajtársiasság, közös szenvedély és lélekrokonság köti össze mindannyijukat, és barátként, jó hangulatban töltik el a versenyig hátralévő napokat. A körítés is első osztályú - csillogás, rajongás és csodálat veszi őket körül bármerre járnak a városban. Minden, ami az igazi hősöket megilleti. Bitti a helyszínről jelentkezik.
Bitter Sándor #77
"Minden nagyon szuper, habár az út elég hosszú volt, összesen majdnem 24 óra alatt értünk ide Makaóba, a Rio Hotelbe. Mindig itt laknak a motorosok. A lábam nagyon megsínylette az utazást, és azt, hogy csak 5 órát aludtunk ma. Utána mentünk a pályára és a kis konténerekből kipakoltuk a 4 versenymotort, berendeztük a boxot és felrakta mindenki a megadott helyre a saját szponzorait. Nagyon nagy tisztelet övez minket, akármerre járunk. A helyiek istenítenek minket, motorversenyzőket. Nagyon jó a régi cimborákkal újra együtt lenni. Annyira jó a kapcsolatom versenyzőkkel és csapatfőnökökkel, hogy rengeteg új lehetőségről tudunk már most beszélni. Pedig a versenyig még jó pár nap hátra van. Ma este 7-kor welcome dinner van nekünk az egyik komoly hotelben. Mióta 2006-ban itt jártam, megváltozott minden. Komolyabb már Makaó, mint Las Vegas. Szerencsére a pálya ugyanaz és a versenyzők is olyan jó fejek, mint régen. Boldog vagyok, hogy itt lehetek. 7 óra az időeltolódás, ez kissé nehezíti a kommunikációt az otthoniakkal. Holnap a városban valami kiemelt helyen motorokkal ki leszünk állítva. Az összes csapat ott lesz, úgyhogy elég nagy felvonulás lesz, már alig várom."
