Marc Marquez gyors sikerei láttán nyilván sokakban felmerül a kérdés: minek köszönheti hihetetlen eredménysorát a MotoGP világába üstökösként berobbanó, és jelenleg újonc létére a vb-cím fő esélyesének számító spanyol fiatalember? Egy született zseni lenne vajon, amilyenből tízévente, ha egy születik? Vagy talán nem is ember, hanem a Honda legújabb szupertitkos robottechnológiája?
Erős a gyanú. Aztán megnézzük a Moto3 aktuális futamát, és látjuk, ahogy az öcskös, Alex Marquez állva hagyja a teljes vb-mezőnyt. Na, ez már nem lehet a véletlen műve, vessünk csak egy pillantást a "gyártósorra", ahonnan lejöttek ezek a srácok! A genetika műve lenne csupán? Vagy a jó neveltetésé? Netán a családi értékeké, a biztos és nyugodt, szereteten alapuló háttéré? Vagy ezeké így együtt? Juliá Marquez, az édesapa megpróbál választ adni a kérdésekre.
- Mit jelent önnek a két fia?
- Az én otthonomban fontos a család. Mi együtt csinálunk mindent, a feleségemet és a két gyereket is beleértve. Annyi időt töltünk együtt, amennyit csak lehet. Fiatal koromban szerettem eljárni bulizni a haverokkal, de mára ez megváltozott, és a legjobban otthon érzem magam, ha együtt a család.
- Mindkét fiú otthon él még önökkel?
- Igen, és nem azért, mert megkértem volna őket erre. De az elsőszámú törzsszurkolójuk a nagyapa, mivel kissrác korukban mindig ő vigyázott rájuk, amíg én és a feleségem dolgoztunk. Egyszer nem akart kijönni a versenyre, de Marc meggyőzte őt azzal, hogy "nagyapa, ha te kijössz megnézni, akkor megnyerem a világbajnokságot." És megnyerte, ez a 125-ös bajnoki címének évében történt.
- Milyenek voltak gyerekként? Sokat veszekedtek, vagy általában egyetértettek mindenben?
- Kisgyerekként folyton együtt játszottak, de mindig Marc volt a "főnök", mivel ő a nagyobb. Volt persze egy egészséges mértékű rivalizálás is közöttük, de amúgy mindig nagy volt az összhang. Vakon megbíznak egymásban.
- A motorsportokban a szülőket gyakran vádolják elfogultsággal, illetve azzal, hogy irányítani akarják gyereküket. ön hogy viszonyul ehhez a kérdéshez?
- Alex 17 éves, Marc 20, normális, hogy mindkettőjüknek megvan a maguk dolga az életben, és a saját lábukon állnak. Nem akarok túl sok határt szabni nekik, mert máskülönben hogy válhatnának felnőtt emberré? Marc az idősebb, ő a csapattal utazik, míg Alex velem. De utána a "kicsi" is a saját bokszába megy, és belekezd a saját munkájába. Ha a csapat profi, akkor semmi szükség arra, hogy én mondjam meg nekik, mit tegyenek. Elég, ha ott vagyok nekik közel, a bokszban. Csak hallgatok, és meg sem mukkanok.
- Soha nem aggódott, hogy bajuk eshet?
- Nagyon féltem őket, mert ez egy veszélyes sport. Amikor itt valaki elesik, az nem olyan, mint egy autóbaleset. Itt a pilóta a földre zuhan, és megüti magát. Én 50 éves vagyok, és tartalmas életet éltem, úgyhogy nem félek attól, hogy balesetet szenvedek vagy meghalok. De amikor egy fiatal srácnak eshet komoly baja, az más lapra tartozik, mert neki a legjobb éveit és az egész hátralevő életét tönkreteheti egy szerencsétlen bukás. Nehezen viselem, ha bárki, aki fiatal, megsérül, szóval ez nem csak a saját fiaimra érvényes.
- Soha nem próbálta őket egy másik sport felé terelni?
- Hány családot ér tragédia távol a versenypályáktól? Bárhol, bármikor beüthet a krach. Itt nyilván nagyobb a kockázat, de nem szeretnék félelemben élni.
- Hogy kezdődött ez az egész?
- Mindig is nagy rajongója voltam a motoroknak, még ha pályán soha nem is versenyeztem. Eljártam versenyeket nézni Assenbe, Doningtonba és Jerezbe is. Miután megnősültem, mindig egy bárban néztem a versenyeket. Aztán, miután Marc megszületett, a feleségemmel rendszeresen eljártunk motocross és enduro versenyekre a motorklubunkkal. Marc nagyon szerette ezeket a kirándulásokat, cumival a szájában nézte a versenyeket, csak mosolygott, és meg sem szólalt. Otthon persze mindig újrafutotta a versenyeket a saját pedálos játékmotorjával. Aztán egy nap kért tőlem egy benzines motort Befanára (ez egy Spanyolországban és Olaszországban elterjedt ünnep - a szerk.). Magától jött a gondolat, ezt én soha nem ültettem bele a fejébe.
- Sportos gyerekkora volt Marcnak?
- Mindig hétvégente edzett. Mindig arra neveltem, hogy hétfőtől péntekig a felnőttek dolgoznak, a gyerekek pedig iskolában vannak, mert nekik az a dolguk. Amikor kicsi volt, mindig használt motorral versenyzett, és panaszkodott, hogy a többieknek új van. Ez jót tett neki, mert megtanulta, hogy a nehézségeket legyőzve is gyorsabb legyen a többieknél.
- És most? Milyen személyiség ő?
- Marc mindig ugyanaz az ember marad, nem számít, hány bajnoki címet nyer. Tudja, hogy ugyanúgy veszíthet is, mint ahogy nyerhet. Egyszerűen boldog, amikor motoron ül, és egy versenypályán motorozhat. Ott mindene megvan, amire szüksége van!
Szóval, kell a genetika, a megfelelő neveltetés, a biztos és kiegyensúlyozott családi háttér, de nem árt azért egy nagyon fanatikus édesapa sem, aki nem irányítja, nem tolja erőszakosan gyermekét valamilyen irányba, csak hagyja, hogy felfedezze magának azt a világot, amibe beleszületett, és hogy az legyen, aki. Jól jön, ha van otthon kéznél egy báty vagy egy öcskös is, akit mindig lehet nyüstölni, hiszen így nemcsak a tehetség és a motorsportok szeretete, de a versenyszellem és az egészséges rivalizálás is jön magától, otthonról, a gyerekkorból!
Egyszóval, fontos a család. Higgyünk a spanyoloknak, mert nagyon esküdnek erre (gondoljunk csak a Nadal dinasztiára, és arra, hogy Rafael Nadal sikerei, pályafutása és élete mennyire a családja köré épül; 27 évesen még mindig szüleivel és a nagyszüleivel együtt él, és ez náluk nem ciki, sőt, teljesen szokványos) és az utóbbi évek sportsikerei azt mutatják, nagyot aligha tévednek.
Kellenek a jó utánpótlásképzések és pilótanevelő programok, de ahogy minden, úgy ez is otthon, a családban kezdődik.
