1950-es évek: Farina és Ascari (1952-1953)
Giuseppe Farina, a Formula-1 első világbajnoka 1952-ben Alberto Ascari csapattársa lett, akit abban az évben bajnokká koronáztak, a rákövetkező évben pedig Mike Hawthornnal kiegészülve Monzát kivéve az összes futamot megnyerték. Ascari ismét bajnok lett.
1960-as évek: Surtees és Bandini (1963-1966)
A korábbi gyorsasági motoros világbajnok John Surtees 1964-ben riválisai gondjait kihasználva szerezte meg a bajnoki címet. Csapattársa, Lorenzo Bandini is hozzátette a magáét, Ausztriában futamot is nyert, így a konstruktőri cím is a Ferrarié lett.
1970-es évek: Lauda és Reutemann (1977)
Az előző évi drámai vereség után Niki Lauda a nagy elemző, Carlos Reutemann oldalán szerezte meg karrierje második világbajnoki címét, a Ferrari pedig fölényesen nyerte a konstruktőrök versenyét zsinórban harmadszor.
1980-as évek: Villeneuve és Pironi (1981-1982)
Első közös évükben Villenuve alaposan megverte Pironit, de a bajnokságba nem tudott beleszólni a Scuderia. 1982-ben remek autójuk volt, ám Imolában megkeseredett a két versenyző kapcsolata, s a kibékülésre soha nem adatott lehetőség, hiszen Villeneuve a következő versenyhétvégén elhunyt...
1990-es évek: Prost és Mansell (1990)
Miután 1989-ben botrányos körülmények közt megszerezte a bajnokságot, Prost a Ferrarihoz igazolt, ahol a későbbi világelső Nigel Mansell lett a csapattársa. Az autó jobban feküdt Prostnak, s nagy csatára kényszerítette Sennát, sőt a Ferrari a konstruktőrök közt is fel tudta venni a versenyt a McLarennel. Mansellnek nem volt jó éve, szezon végén a Williamshez távozott.
2000-es évek: Schumacher és Barrichello (2000-2005)
A páros több mint 100 versenyt teljesített együtt, s ez idő alatt Michael Schumacher öt egyéni világbajnoki címet tett hozzá a meglévő kettőhöz. Barrichello tökéletesen kiegészítette őt, pontjainak köszönhetően a Ferrari mind az öt évben megszerezte a csapatok bajnoki címét is.
