Utoljára 2009-ben fordult elő, hogy egy pilóta ilyen elképesztő dominanciát mutasson, mint most Sebastian Vettel. A szezon elején a brit hétből hat versenyt megnyert, így tulajdonképpen már tavasszal bebiztosította karrierje első és máig egyetlen bajnoki címét. Ãm míg ma aligha jutna eszébe bárkinek Sebastian Vettelt azzal vádolni, hogy csak a szerencsének köszönheti küszöbön álló bajnoki címét, Button 2009-es diadalával kapcsolatban sokszor elhangzott ez.
A kritikák legnagyobb része azt veti Button szemére, hogy a bajnoki címet nem a többiekével azonos feltételek mellett szerezte, hiszen egy szabályértelmezési kiskaput kihasználva a Brawn GP-t az elhíresült kettős diffúzorral szerelték fel, ami óriási előnyt adott nekik az ellenfelekkel szemben a szezon kezdetén. Noha a szabályok a diffúzor magasságát egyértelműen meghatározták a szabályokban, a Brawn ezt kicselezve mégis nagyobb leszorítóerőt és tapadást tudott elérni az úgynevezett kettős diffúzor segítségével. Nem a Brawn GP volt az egyetlen istálló, akik e rendszer köré tervezték autójukat, hiszen a Toyota és a Williams is így tett, ám ők nem tudtak Buttonékhoz hasonló sikereket elérni - igaz, a Toyotának egy-két szép eredmény azért jutott. Mire a riválisok rájöttek, miből fakad a Brawn lehengerlő gyorsasága, Button már két győzelmen túl volt. Az ügyet sportbíróság elé vitték, ám az FIA szabályosnak ítélte a rendszert, így a Red Bullnak majd fél évig tartott a hátrány ledolgozása.
Azonban a diffúzor önmagában kevés lett volna a sikerhez. Ne feledjük, Buttonnek volt egy csapattársa, aki az övével teljesen megegyező autót vezetett - ráadásul a szezon elején egyáltalán nem volt semmilyen csapatutasítás a Brawnnál. A csapattárs pedig nem akárki volt, hanem a sokszoros futamgyőztes Rubens Barrichello, aki a Schumacher mögött másodhegedűsként eltöltött éveket követően bajnok akart lenni. Ãm kettejük közül Button bizonyult a sikerre éhesebbnek, ő állt készen arra, hogy az első hét versenyen úgy vezesse a Brawn 001-est, mintha sínen menne az autó - ő hat győzelmet, Barrichello három második helyet szerzett.
Attól a pillanattól kezdve, hogy Button a Williams színeiben húszévesen megérkezett a Formula-1-be, számos dicséretet kapott finom vezetési stílusa miatt, s azért, mert el tudja kerülni a bajt. Egy-két kivételtől eltekintve Button remek eredményeket ért el magasan jegyzett csapattársai, Trulli, Villeneuve és Barrichello, sőt később Lewis Hamilton ellenében is.
Igen, Button bajnoki címe szinte teljes egészében a Brawn első hét versenyen mutatott fölényén múlott, és futamot sem nyert a hátralévő tíz hétvégén. Ãm végig hatalmas nyomás alatt kellett teljesítenie, és csodálatosan szerepelt. Talán ha a szezon már akkor is 19 verseny hosszú, és nem csak 17, Vettel megelőzte volna őt, de ezzel lehet vitatkozni.
Viszont ha Button bajnoki címét a szerencsére fogjuk, akkor nem kellene ugyanezt mondani Nigel Mansellről, aki 1992-ben egy olyan elektronikával felszerelt álomautót kapott a kezébe, mint az FW14B, melyhez fogható előnnyel sem előtte sem azóta nem rendelkezett egyetlen versenygép sem?
A technológiai szempontból legfejlettebb sportágban a csapatok és a mérnökök folyamatosan a határokat feszegetik, próbálják kihasználni a kiskapukat, hogy előnyt szerezzenek az ellenfelekkel szemben. Ez mindig így volt, ma is így van. Ha Button világbajnoki címe kapcsán a szerencsét emlegetjük, nem csak az ő érdemeit csökkentjük, de a csapatét is, mely abban az évben mindenki másnál jobban végezte a munkáját, s annak megfelelően értelmezte a szabályokat.
