Mauricio Gugelmin
March
1989 - Francia Nagydíj
1989-es jelenléte a Paul Ricard versenypályán egy emléket juttat az ember eszébe, a drámai első kanyaros szituációt, amit ő okozott. Gugelmin azonban visszatért az újra rajtoltatásra és a verseny alatt megfutotta élete egyetlen leggyorsabb F1-es körét. A March vitathatatlanul versenyképes volt Franciaországban - bár annyira nem, mint a következő szezonban - Gugelmin pedig a tizedik helyről indulhatott csapattársát, Ivan Capellit is megelőzve. A versenyző szerencsétlenül járt, blokkolt kereke az első kanyarban és megütötte Thierry Boutsen Williamsét és mindkét Ferrarit is. A végeredmény piros zászló lett és újra rajtoltatták a mezőnyt. A napja azonban még nem ért ezzel véget, a bokszból újra nekivágott a küzdelemnek és a verseny során megfutotta élete első és egyben utolsó leggyorsabb körét.
Richard Attwood
BRM
1968 - Monacói Nagydíj
A Lotus 49 nem akármilyen versenygépnek számított 1968-ban. Graham Hill pole pozíciót szerzett a "™B"™ verziójával, 0,6 tizedet vert a második helyen végző Johnny Servoz-Gavinre. Attwood, aki megnyerte az 1963-as Monaco Formula Junior versenyt hatodik lett 1,4 másodperccel lemaradva Hill mögött. A verseny rajtjánál, a sérült Stewartot helyettesítő Servoz-Gavin megelőzte Hillt, Attwood maradt a hatodik. Később az élmezőnyből kiesett Gavin, Jo Siffert, Jochen Rindt és John Surtees is. 18 körrel a rajtot követően már csak öten köröztek a pályán. Attwood feljött Hill mögé a második helyre, de kilenc másodperccel lemaradt. Aztán egyre jobb köröket ment, folyamatosan közelítve meg a britet. Végül 0,1 másodperccel gyorsabb kört tudott futni, mint Hill pole pozíciót érő köre. A futamot mégis a második helyen fejezte be Hill mögött.
Gunnar Nilsson
Lotus
1977 - Belga Nagydíj
Mario Andretti zongoracipelőjeként a Lotusnál, 1977-ben Nilssonnak nem sok reflektorfény jutott. Egy trükkös esős-száraz-esős zolderi futamon azonban beírhatta magát a történelem könyvekbe. A szezon a hetedik fordulójához érkezett, Cloin Chapman pedig ismét minden figyelmét az F1-re fordította. Nilsson harmadik helyen kvalifikálta magát a futamra 1,81 másodperccel lemaradva a pole-t szerző csapattárs, Andretti mögött. Esős körülmények között rajtolt el a futam, Nilsson Andretti és John Watson mögött a harmadik helyen futott. A változékony időjárás sokakat megviccelt. Az amerikai és maga Nilsson is megcsúszott, majd Jody Scheckter tört az élre, de később ő is megcsúszott. David Purley-nek is esélye adódott az első helyen vezetni, de miután kiállt kerekeket cserélni Lauda vette át a vezető pozíciót. Ekkor Nilsson a hetedik helyen haladt. A svéd megelőzte Alan Jonest és Vittorio Brambillát is, majd kiment a bokszba esőgumikért. Ennek hála Nilsson ismét a harmadik helyre jött fel, majd Mass kiállása után már a második volt. Már csak Lauda haladt előtte a Ferrarival. Nilsson nyomást tudott helyezni az osztrákra és meg is tudta később előzni, ráadásul a leggyorsabb kört is ő autózta. Ez volt élete első F1-es győzelme és sajnos az utolsó is, hiszen 1978-ban végzett vele a rák.
Karl Kling
Mercedes
1954 - Német Nagydíj
1954-ben sokszor erősen meg lehetett kérdőjelezni a Mercedes pilóták képességét arra, hogy támogassák az első számú versenyző, Juan Manuel Fangiót. Ez persze később változott Stirling Moss érkezésével. Volt azonban példa rá, hogy Fangio nem volt egyedül a mezőny élén. Karl Kling együtt futott az argentinnal az 1954-es Francia Nagydíjon is, de minden bizonnyal hazai versenyén, a legendás Nürburgring Nordschleifén futotta élete versenyét. Több mint 300 ezren látogattak ki a helyszínre, a Mercedes pedig négy autóval képviseltette magát, ezekből három már nyitott, együléses versenygép volt. Kling, Hermann Lang és Fangio vezethette ezeket, míg a régebbi modell Hans Herrmannak maradt. Klingnek az utolsó, kilencedik sorból kellett rajtolnia, mivel korábban kilyukadt a tankja, a versenyen viszont kiemelkedőt produkált. A futam korai szakaszában a leggyorsabb kört is megfutotta, megelőzte Langot, majd Fangio után eredt. Sikerült is magához ragadnia a vezetést az argentin zsenitől, majd két körrel később felfüggesztés-probléma miatt visszacsúszott egészen a negyedik helyig.
Henri Pescarolo
March
1971 - Olasz Nagydíj
Híressé sportautós karrierje tette, hiszen négy alkalommal is győzni tudott Le Mans-ban, Pescarolo F1-es leggyorsabb köre mégis talán az egyik leghíresebb a sportág történetében. Monzában járunk, 1971-ben. Pescarolo egy March volánja mögött versenyzett, a csapathoz pedig frissen érkezett egy bizonyos Frank Williams. Tizedik helyen kvalifikálta magát a futamra 1,37 másodperccel a pole pozíciót szerző Chris Amon Matrája mögött. A francia mégis varázsolt a versenyen, hiszen új körrekordot futott és 153,5 mérföld/órás sebességet mértek nála. "Abban az évben a March gyors pályákon elképesztően jó volt." A March 711-es a hűtő körüli borítás nélkül futott aznap, de Pescarolo szerint nem ettől volt kiemelkedően gyors aznap. "A hűtéssel adódtak gondok az autón, ezért Frank úgy döntött, hogy bizonyos helyeken leszedeti a karosszéria egyes elemeit. Később az autó felfüggesztése meghibásodott, ezért a pilóta feladni kényszerült a versenyt.
Mike Hailwood
Surtees
1972 - Dél-Afrikai Nagydíj
Könnyű elfelejteni, hogy az eredetileg fantasztikus motorversenyző Hailwood négykerekűek világába történő átlépése milyen nagyszerűen is sikerült. Talán pont azért, mert csapatfőnöke, John Surtees karrierjéhez azért nem volt hasonlítható. Kylamiban, 1972-ben Hailwood remek formát mutatott és negyedik helyen kvalifikálta Surtees versenygépét mindössze 0,4 tizeddel lemaradva Jackie Stewart pole idejétől. A skót vezette a futamot Denny Hulme előtt, Hailwood pedig Emerson Fittipaldival küzdött a pozícióért. Hulme-nak gondja akadt autója hűtésével, így Fittipaldi megelőzte és Stewart után eredt. Mindannyiuknál gyorsabb volt azonban Hailwood, aki a leggyorsabb kört is megfutotta, miközben megelőzte Hulme-t, majd elkapta Fittipaldit és elkezdte letolni a pályáról Stewartot. Eljött a lekörözések ideje, és Hailwood még mindig a Tyrrell fenekét tolta maga előtt, később viszont vissza kellett vennie a tempóból, hiszen a Surtees hátsó felfüggesztése meghibásodott. Szerencséjére azonban Stewart és Fittipaldi is feladta a versenyt, így Hailwood megszerezte a Surtees és saját maga első F1-es futamgyőzelmét. Még abban az évben, Monzában megismételte sikerét.
Marc Surer
Ensign
1981 - Brazil Nagydíj
A svájci pilóta, Surer abban az időben az F2 ünnepelt sztárjának számított. Megnyerte az 1979-es Európa-bajnokságot. 82 F1-es világbajnoki futamot futott, mégsem tudott viszont igazán berobbanni. Mint sokaknak korábban és később is, neki is rossz időjárási körülmények között sikerült a legkiemelkedőbben teljesítenie. Rióban, 1981-ben a 18. helyen végzett az időmérő edzésen. 3,5 másodperccel volt lassabb a győztes Nelson Piquet-nél. Ahogy elrajtolt a futam, leszakadt az ég. Az Ensign elkerült egy tömegbalesetet, melyben Gilles Villeneuve és Mario Andretti is érintett volt. Az első kanyart a kilencedik helyen fejezte be és folyamatosan araszolgatott fölfelé a mezőnyön keresztül. Surer megelőzte Keke Rosberget. A versenyt a Williams pilótái, Carlos Reutemann és Alan Jones uralták, miután Piquet úgy döntött a verseny elején, hogy slick gumikkal vág neki a küzdelemnek. Surer már John Watson McLarenét kerülgette közben az ötödik helyért. Féltávnál Watson megcsúszott és ezzel utat adott Surernek. Miközben Elio de Angelis Lotusát kergette, megfutotta a verseny leggyorsabb körét is, majd 14 körrel a leintés előtt a negyedik helyre zárkózott föl. Már nem volt ideje, hogy elkapja Riccardo Patresét és az Arrows, de így is csapata legjobb eredményét érte el a szezonban egy fantasztikus vezetéssel.
