Kétség sem fér hozzá, hogy 1961-ben a legnagyobb haszonélvezője az 1.5 literes motor formula bevezetésének a Ferrari volt. A hihetetlenül erős V6-os motorukat ugyanis ők már kipróbálták és tesztelték a Formula-2-ben. A konstruktőrök azonban a semmiből kiindulva nem végeztek jobb munkát, mint a Lotus.
A Type 21-es modell a Lotus alapítójának, Colin Chapmannek a víziója volt, és mint annyi más koncepció a saját generációjának mérföldköveként a következő Lotus uralom előfutárává vált. A cápa orrú Ferrari 156-ossal, vagy a testes Cooper T55-össel ellentétben a 21-es aerodinamikailag letisztult volt, egy kényelmes középmotoros autó, és ami fontos nagyon alacsony. Ez Chapman dizájn filozófiájából jött, miszerint arra kell összpontosítani, hogy csökkentsük a légellenállást és minimalizáljuk a súlyt. Ezért a pilóta mélyre került az autóban, és ami szokatlan volt abban a korban fekvő helyzetben ült, míg a négyhengeres Coventry Climax motort megdöntötték 18 fokban, hogy így még alacsonyabb lehessen a karosszéria, az első rugókat és a lengéscsillapítókat pedig a lengőkarokhoz rögzítették, hogy így kerüljenek ki a légáramlatok útjából.
A Lotus 21 májusban, a Monacói Nagydíjon mutatkozott be, ami egyszerre volt ígéretes és problémás. A feltörekvő sztár Jim Clark megmutatta az autó sebességét, amikor a 3. rajtkockát szerezte meg vele a futamra, a Ste Devote-ban azonban a szabadedzésen összetörte azt, de Clark sérülés nélkül megúszta a kalandot. A csapattársa Innes Ireland ellenben nem volt ilyen szerencsés. Miután nem ismerte az autó új ZF váltóját ezért rossz sebességfokozatot választott az alagútból kifelé jövet, így megérintette a falat és összetörte az autót, valamint a saját lábát is.
A futamon az üzemanyagpumpa hibája miatt Clark nem tudott az első helyekért harcolni, a Lotus azonban Rob Walker privát csapatában versenyző Stirling Mossnak köszönhetően az elődmodellel a Lotus 18-assal így is megszerezte az első futamgyőzelmét. Majd Moss a Német Nagydíjon a világbajnokság hatodik futamán a Type 21-es karosszériás Type 18-asával ismét győzni tudott.
Közben a világbajnokság második futama a Holland Nagydíj már a gyári Lotusoknak is sokkal gyümölcsözőbb volt. Clark a 11. helyről indulva végül a két Ferraris, Wolfgang von Trips és Phil Hill mögött a 3. helyen ért célba, sőt mi több a későbbi világbajnok Hill Ferrarijával élvezetes kerék a kerék elleni csatát is vívott. A skarlátvörös autó bár sokkal erősebb volt az egyenesekben, a kanyarokban azonban nem tudott mit kezdeni a zöld szörnnyel. Végül azonban Hill a skót előtt ért célba a 2. helyen, de Clark a verseny leggyorsabb körével bizonyította a Type 21-es sebességét.
Clark és a közben felépült Ireland a Francia Nagydíjon Reimsben ismét megmutatták a Lotus 21-es sebességét, amikor is a 3. és a 4. helyen értek célba, de úgy tűnt, hogy valószínűtlen az, hogy valaha is legyőzik a Ferrarikat az egyenesekben. Szerencsére azonban végül nem volt erre szükségük. Ireland két világbajnokságon kívüli nagydíjat is megnyert Solitude-ban és Zeltwegben, ahol nem indultak a Ferrarik, majd jött a szezonzáró Amerikai Nagydíj Watkins Glenben, ahol Ireland Dan Gurney Porschéja előtt 4.3 másodperccel megnyerte a versenyt, mert a Ferrarik, akik már begyűjtötték a világbajnoki címeket von Trips tragikus monzai halálos balesete miatt távol maradtak a futamtól.
A győzelem azonban így is a Lotus 21 érdeme volt, de a Lotus történelmében a 21-es modell csak előfutára volt a Formula-1 egyik legnagyszerűbb versenyautójának a Lotus 25-nek.
Lotus 21 műszaki adatok:
Motor: 1.5 literes Coventry Climax FPF S4
Teljesítmény: 150 lóerő
Sebességváltó: 5 sebességes ZF
Felfüggesztés: olajtöltésű rugók, lengőkarok
Súly: 425 kilogramm
Tengelytáv: 228.6 centiméter
Pilóták Jim Clark, Innes Ireland
