Dermesztő hidegre ébredt Jerez: otthon is becsületére vált volna a télnek a 2 fok. Ráadásul szél is jött, úgyhogy a hőmérséklet csak nagyon lassan kezdett el felfelé kúszni, ami meg is látszott a kezdeti munkakedven. Délelőtt 11-ig, ami majd két óra volt az értékes tesztidőből, a legtöbben csak két-három körre dugták ki az orrukat, inkább visszamenekültek a garázsba, illetve a jó meleg motorhome-be. A finn kollégák arcán azért még széles volt a vigyor, hiszen Räikkönen mellől ugyan kidőlt szegény Kovalainen, de sebaj, van másik: a Williamsnél ma kezdte meg a munkát az új tehetség, Valtteri Bottas, aki tavaly már a pénteki szabadedzéseken megmutatta, hogy tud nagyon gyors lenni.
Azonban a nagy szám Vettel megjelenése volt. Szegény Webber: kedden és szerdán, tanúsíthatom, szinte csak lézengtek a Red Bull motorhome-ja körül, ma aki élet és mozgott, ott tolongott. Ugyanez volt érvényes a Red Bull garázsára is, ahol - ennek köszönhetően - még szigorúbb volt a vesztegzár, a háromszoros világbajnok még vissza sem ért a helyére, már tolták a paravánt, nehogy, nehogy... A háromszorosra visszatérve: az osztrákok azért alaposan kihasználják a 2010/11/12 lehetőségét: a kinyomtatott Red Bull-kártyákon kizárólag Vettel szerepel, és azt hogy Gives You GIIIngs - immár így írják, mint ahogy én az előbb, a három első hely jelenként. Szóval van mire büszkének lenni, és mint jeleztem: Webber ebben a történetben sehol sem szerepel.
Azért, hogy Andalúziában még súlyosabb a gazdasági válság, mutatta a tribűnök látogatottsága. Barcelonában és Valenciában a főtribün szinte teljesen megtelik egy-egy tesztnapon is, a belépő 10 euró. Itt, ahol több mint 30 százalékos a munkanélküliség, alig-alig jelennek meg emberek a lelátókon. Az ugyan jellemző, hogy legelőször melyik nemzeti zászló kúszik fel a magasba? Hát, persze, hogy a finn!
Ma próbálta ki új munkaeszközét Jean-Eric Vergne, Esteban Gutierrez, a két említett finn fiú, és Charles Pic a Caterhamot, és hát vicces, hogy a Force India kénytelen a tesztiplótára hagyatkozni, mármint James Rositterre, noha ott ücsörgött nagykabátosan Paul di Resta is, eléggé fanyar ábrázattal. Bárki csapattagot kérdeztem, ki lesz a valódi második pilóta, csak a vállukat vonogatták.
Aztán ebéd után jött a meglepetés. A Mercedesnél lasagna volt, azt falatoztam, amikor észrevett Ross Brawn, akit tegnap nyaggattam az 1997-es Európa Nagydíjról való emlékeiről (Schumacher ütközése J. Villeneuve-vel). Brawn magához intett somolyogva. Majd ezt adta elő:
- Tegnap alig értettem, miről akar érdeklődni. Mi, 1997? Te jó ég, mikor volt az? Aztán este eszembe jutott az egész verseny... Tudja, a Forma-1-ben olyan sebességgel történnek a dolgok, hogy a fene sem emlékszik minden részletre. De erre..., nos, bevallhatom, hogy nagyon is emlékszem. Nagy változások voltak akkor a Ferrarunál, John Barnard távozott, én és Rory Byrne akkor jöttünk át a Benettontól. Harcoltunk a vb-címért, ami elúszott. És ez így ment még 98-ban, 99-ben is - a legvégsőkig versenyben voltunk, de mindig vesztettünk. Nem volt felemelő, de akkor is azt mondom, ma is, hogy büszkék lehettünk rá, amit Michaellel együtt elértünk. Nem nyertünk, és mégis...
- Itt azért adódik a kérdés, hogy az utolsó három évre mit mond akkor, amikor Schumacherrel nem hogy vb-címet, de futamot sem sikerült nyerniük...
- Mit mondhatnék? Elég ciki. Sokkal többet reméltünk, nagyon optimisták voltunk. Ezúttal nem sikerült.
- Akkor még egyet: Lewisnek mit tudott ígérni?
- Semmit. Illetve azt, hogy együtt sokat kell dolgoznunk. Ha nem lett volna ínyére, nem jön át hozzánk.
Szóval eddig Brawn régmúltról és közelmúltról, és a jelenről. És lehet, hogy kezdenek jó irányba menni a dolgok, elvégre Rosberg összeszedett egy képzeletbeli 2. helyet. De csak a remekelő Massa mögött. És tudnunk kell, hogy ezek az idők igazából semmit sem mondanak, vagyis nagyon relatívek.
A sikeren felbuzdulva én is új riportalanyt kerestem: Keke Rosberget. De az első repülő finn, nagyon kedvesen csak ennyit közölt velem. - Bocs, de én már nem adok interjút. Megfogadtam. Senkinek.
Szóval ez lett a jerezi három nap vége.
De jó volt ez így. A hosszú télben majdnem tökéletes.
