"A Monza Concept a látomásunk az Opel jövőjéről"œ, mondta a márka igazgatója, Dr. Karl-Thomas Neumann. "Ugyanakkor régi hagyományt is folytatunk: a jövőbemutató tanulmánytervekét. Elvégre az Opel volt az első európai gyártó, amely egy autószalonon prezentált koncepcióautót a nyilvánosságnak 1965-ben."œ
Valamennyi német, sőt európai autógyártó közül az Opel mutat be legrégebb óta futurisztikus, innovatív ötletekkel teli koncepcióautókat a Frankfurti Autószalonon. Nem mindegyiken ugyan, de amikor igen, akkor olyat, amely a márka mérföldkövének, trendteremtőnek és iránymutatónak bizonyult. Ãme egy összefoglaló az elmúlt öt évtized terméséből.
Koncepcióautó - a sorozatgyártmány előfutára
Az első koncepcióautóval még a GM Design jelentkezett 1938-ban: a Buick "Y-Job"œ nem sorozatgyártásra készült, hanem új technikákat és formatervezési ötleteket mutatott be. Európában addig csak karosszéria-gyártók építettek és állítottak ki futurisztikus kocsikat, az autógyártók közül az Opel állt elő elsőként teljesen önállóan tervezett és épített koncepciójárművel. Ez volt az Experimental GT, az 1965-ös Frankfurti Autószalonon, a megfizethető, sportos álomautó mintapéldánya, amely egyaránt fellelkesítette a sajtót és a közönséget. Alig három évvel később megvalósult a jövő autója: 1968-ban futószalagra került az Opel GT, példát mutatva az egész ágazatnak.
Már 1969-ben következett az Opel újabb dobása, az Opel CD, egy telivér Gran Turismo, az Opel Diplomat technikájával. Ez sem maradt egyedi darab, mert továbbfejlesztve legyártottak belőle egy kis szériát. A kifutó hatvanas évek Opel koncepcióautói olyan sikeresek voltak, hogy hamarosan több más európai gyártó is elkezdett koncepcióautókat építeni, kiállítani.
Nem csak csodás autók, hanem technikai újdonságok is
Míg az Opel koncepcióautóinak első korszakában kizárólag erős érzelmi töltetű, elegáns kupék készültek, az 1973-as olajválság után már a fogyasztásra, az áramvonalazásra, a hatékonyságra és a biztonságra összpontosítottak. Ezeket érvényesítette az Opel GT2, amelynek futurisztikus ék alakja és tolóajtói az 1975-ös autószalon látogatóit kápráztatták el. Megelőzte korát az utastér is: kagylóülései habosított elemekből készültek, a vezetőfülke cserélhető, digitális kijelzős modulokból és fedélzeti számítógépből állt össze.
Következetes továbbfejlesztése a TECH 1 kísérleti autó volt, 1981-ben. Eleje és sima sziluettje már az öt évvel később piacra kerülő első Omega-nemzedéket vetítette előre, 0,235-ös légellenállási alaktényezője az áramvonalazás rekordjának számított. Hasonlóan jövőbemutató volt a digitális műszerezés, és az, hogy a fék, a gáz és a kuplung kivételével mindent elektronikus érintőkapcsolókkal kellett vezérelni.
A korai nyolcvanas években előtérbe kerültek a fiatalok, nők és városiak mobilitását megkönnyítő kiskocsik. Az 1983-as autószalon alkalmával mutatta be a márka a 3,41 méteres Opel Junior koncepcióautót, amely még az előző évben bevezetett első Corsánál is rövidebb volt 21 centiméterrel. Visszatekintve felfedezhetjük benne a teljesen személyre szabható városi kisautó, az ADAM elődjét. Utastere tele volt új ötletekkel, műszereit cserélni lehetett, üléshuzata hálózsákká változhatott, navigációs készüléke pedig abszolút futurisztikusnak számított - ami visszaköszön az internetre is bármikor rákapcsolódó ADAM felszereléseiben.
Ahogy egyre szigorúbbak lettek az európai emissziós normák (például az Euro 4, 2005-ben), az Opel fejlesztői a holnap tiszta, környezetbarát kisautójára koncentráltak. Munkájuk eredménye a mindössze 750 kilogrammos, extrém alacsony károsanyag kibocsátású G90 lett, amely az 1999-es autószalonon debütált. Neve programot fejez ki: könnyű szerkezetének, új generációs háromhengeres benzinmotorjának és 0,22-es alaktényezőjének köszönhetően csupán 90 gramm per kilométer volt a CO2-kibocsátás.
2001-ben az ötletes Frogsterrel mutatott fügét az Opel a hagyományos kisautóknak: a szokásos tetőt stabil, elektromos működtetésű rolóval helyettesítette. Ehhez járultak az egyenként átrendezhető ülések, úgyhogy gombnyomásra változott át a jármű roadsterré, kabrióvá vagy platóssá.
A két évvel későbbi, 2003-as Frankfurti Autószalon közönségének mutatott meg az Opel az Insigniával egy teljesen új járműkoncepciót. Többről volt szó, mint hogy az igényes tanulmányterv csupán a nevét adja tovább a márka 2008-ban bevezetett új csúcsmodelljének: formanyelve - akárcsak a Monza Concepté - komoly befolyást gyakorolt az eljövendő Opel széria gyártmányokra. Az Insignia tanulmány progresszív és elegáns megjelenéséhez olyan innovációk járultak, mint a fénydiódás világítás vagy a hátsó ajtók és a csomagtartó-fedél pantográfos mechanizmusa.
Mindennapi használatra alkalmas villanyautóval a 21. századba
A szüntelen törekvés a hatékonyság és a környezetvédelem javítására terelte a figyelmet a villanyautózásra. Ennek első mérföldkövét képezte egy újdonság 2007-ben: az Opel Flextreme Concept, innovatív E-Flex felépítéssel. Alapötlete, hogy kipufogás nélkül munkába járni tökéletes lehet a lítiumion-akku 55 kilométeres hatótávjával, majd beindul az áramfejlesztő dízelmotor, hogy kilométerek további százait tehessük meg. A cél 40 gramm per kilométeres, sőt még csekélyebb CO2-kibocsátás volt, ami megfelel 1,54 literes fogyasztásnak (a hatótáv-hosszabbítós járművekre vonatkozó európai ECE R101 menetciklus szerint). Frontgrafikájával és technikájával a Flextreme erősen befolyásolta a 2011-ben bevezetett Opel Amperát, amely Európában a "2012-es Év Autója" lett.
Az Opel egyelőre legutóbbi tanulmánya a 2011-es RAK e. Ez az intelligens könnyűszerkezetű kísérleti jármű minimális energiaköltséggel és attraktív formával tette lehetővé és megfizethetővé a villanyautózást a 16 év fölötti korosztálynak. Ami pedig a jövőbemutató koncepcióautók következő fejezetét illeti, gőzerővel dolgoznak az Opel Monza Concepten, amely 2013. szeptember 12-től lesz látható a 65. Frankfurti Autószalonon (sajtónapok: szeptember 10-11.). A Monza Concept az Opel startja az individuális, hálózatba kapcsolt mobilitás következő korszaka felé.
