A harmincas években a kor két nagy német autógyártója, a Mercedes-Benz és az Auto Union nemcsak a nagydíjakon próbálta egymást legyőzni, de presztízskérdést csináltak abból is, hogy melyikük tartja a sebesség világrekordját. 1937 októberében az Auto Union állt nyerésre, de mivel hallottak róla, hogy a Mercedes rekorddöntésre készül, úgy döntöttek, hogy megpróbálják tovább emelni a fennálló csúcsot. A rekordkísérletek helyszíne általában valamelyik frissen épített német autópálya lezárt szakasza volt.
Az Auto Union Luigi Fagioli 1937-es AVUS-i versenyen használt autóját építette át a rekorddöntéshez. Elsőként a motor hengerűrtartalmát növelték meg 6-ról 6,5 literre, melynek köszönhetően a teljesítmény 560 lóerőre emelkedett, majd az üzemanyagtank helyére egy 180 literes tartályt szereltek. Ebbe jég került, mely a motor működését hivatott biztosítani. Harmadsorban a karosszérián végeztek jelentős átalakításokat: az autó aljára például vékony "szoknyákat" illesztettek alumíniumból, nagyjából úgy, mint Colin Chapman Lotusán harminc évvel később. Csakhogy akkoriban még senki sem értett annyira az aerodinamikához, mint Chapman idejében, és ez végzetes hibának bizonyult"
Az első szélcsatorna tesztek 1937 decemberében mindenesetre biztató eredményt hoztak. Az 1:2,5-ös arányú modellen végzett kísérlet azt mutatta, hogy a légellenállás sokat javult az előző évi modellhez képest, és akár a 456 kilométer/órás sebesség is elérhető. Viszont arra is fény derült, hogy egy esetleges az oldalirányú szél kedvezőtlenül befolyásolja az autó stabilitását. Tovább rontott az autó egyensúlyán, hogy a beáramló levegő nem tudott távozni, ugyanis a padlólemezen lévő nyílásokat egy lemez segítségével elzárták. A rémisztő adatok ellenére az a döntés született, hogy az Auto Union részt fog venni a rekordkísérleten.
1938. január 28-án tehát Bernd Rosemeyer nekivágott, hogy új csúcsot állítson fel. Két bemelegítő futás után az igazi rekordkísérlet 11 óra 46 perckor kezdődött. A rajtot követően az ezüstszínű Auto Union 11:47"™18-kor futott át a mérési ponton, majd 11:47"™26-kor érte el az egy kilométert, mely 429,9 kilométeres átlagsebességet jelentett. A következő pont az elsőtől 1 mérföldre (kb. 1,6 kilométerre) helyezkedett el, a legendás pilóta azonban odáig már nem ért el"
A tragédia után nyomozás kezdődött. Az első feltételezések szerint az erős oldalszél okozhatta a lesodródást, melyet az a tény támaszt alá, hogy a baleset a Mörfelden tisztásnál történt, ahol az autó kikerült a fákkal övezett, szélvédett környezetből. Abban a korabeli források sem értenek egyet, hogy mekkora légmozgás volt tapasztalható az autópálya környékén, egyesek enyhe, mások erős szélről írnak. Az az Auto Unionnak is jól jöhetett volna, ha a szélsőséges időjárási körülményekre tudja fogni a balesetet, a szemtanúk azonban mást is észrevettek. Egy profi fotós, Alexander Büttner közvetlenül a végzetes rekordkísérlet előtt fényképet készített az autóról, melyen látszik, hogy a mindössze 1 milliméter vastagságú alumíniumlemezből készült oldalsó légterelő idom meggyűrődött. Ez azt igazolja, hogy a sebtében összetákolt Auto Unionról elkezdhettek leválni az utólagosan rácsavarozott alumíniumlemezek (melyek a légellenállás csökkentését szolgálták), így levegő áramlott az autóba. Ez pedig a lezárt kiömlőnyílásoknak köszönhetően nem tudott távozni, tehát az amúgy sem fényes stabilitás tovább romlott. Egy szemtanú, Otto Geyer szerint az autó már a bemelegítő futásnál is instabilnak tűnt, de Rosemeyer nem mondott le a harmadik kísérletről. Az Auto Union mindenesetre megpróbálta a szőnyeg alá söpörni a történteket, és nyilatkozatot írattak alá az összes jelen lévő dolgozójukkal melyben azt vallották, hogy az autó sértetlen volt a baleset előtt.
A tragédiát tehát feltehetően a gyenge karosszéria, a rossz stabilitás és a szél együttesen okozta. Elképzelhető, hogy az a padlólemezre szerelt lezáró elem elrepült, mely hirtelen megváltoztatta az autó viselkedését. Ez meglephette Rosemeyert, aki egyébként is az út bal oldalán haladt, hogy a tisztásnál esetlegesen érkező oldalszél ne tudja az autót lesodorni jobbra. Csakhogy az autó bal hátsó kereke lecsúszott az útról, a jobb oldaliak pedig a levegőbe emelkedtek. Rosemeyer tudta, hogy pár száz méterrel később egy felüljáró keresztezi az autópályát, így mindenáron megpróbálta visszaterelni az Auto Uniot az útra. A megcsúszó járművet azonban már nem tudta uralni és az jobbra kivágódott. A pilóta hiába volt a kor legnagyobb versenyzője, a fizika törvényeit ő sem írhatta felül. Mikor a segítség a helyszínre érkezett, az autó mellett fekvő rekorder szíve még vert, de pár perccel később végleg megszűnt dobogni"
