A CG901-es a Formula-1 egyik nagy sztorija, aminek azt a címert adhatnánk, hogy vissza a tervezőasztalhoz. Szinte hihetetlen, de a CG901-es két hét alatt eljutott a futamra nem kvalifikált státuszból a majdnem győztes konstrukció kitüntető címéig.
1990 júniusának végén, egy kellemes nyár kezdetén a Leyton House pilótái, Ivan Capelli és Mauricio Gugelmin nem tudták magukat kvalifikálni a meglehetősen hullámos aszfaltjáról híres Autódromo Hermanos Rodríguez versenypályán megrendezett Mexikói Nagydíjra. A CG901-es ugyanis nagyon problémás karosszéria volt, ami komoly fejfájást okozott egy fiatal főtervezőnek, akit Adrian Neweynak hívtak.
A türkiz és zöld színekben pompázó gép csak a harmadik Formula-1-es autó volt, amit Adrian Newey tervezett, de már számos olyan megoldás feltűnt rajta, ami a későbbiekben az alkotásait jellemezte. A pilóta kényelme csak másodlagos volt a csinos és szűk, aerodinamikailag hatékony karosszériában, amely a végső alakját sok órányi szélcsatornás munkát követően nyerte el, amit a csapat a Southamptoni Egyetem szélcsatornájában töltött. A végeredmény azonban nagyon trükkös lett a bátor pilóták számára, Capellinek és Gugelminnek bizony meg kellett küzdenie, és szenvednie az ultrakemény felfüggesztéssel, amelyre azért volt szükség, hogy megfelelő alapot adjon az igényes aerodinamika számára. A Mexikói Nagydíjnak otthont adó pálya azonban fájdalmasan göröngyös volt, a kemény beállítás miatt pedig a CG901-es ott egyszerűen vezethetetlen lett.
Valami tehát nem működött. Newey azt feltételezte, hogy a szélcsatornás adatokkal van a baj, amelyek sehogyan sem voltak összhangban azzal, amit a pilóták tapasztaltak a pályán. Az egyetlen lehetőség így az volt, hogy kiderítsék, hogy vajon a szélcsatorna pontos volt-e, és bizony nem volt az. A szélcsatorna belső burkolatában keletkezett apró vetemedés akusztikus rezonanciát okozott, ami elég volt ahhoz, hogy a küldött adatokban és ezáltal az autó teljesítményében is pontatlanság lépjen fel.
Nem volt mit tenni, Neweynak gyorsan el kellett készítenie az autó B változatát, ezért újrarajzolta az autó padlólemezét és jelentős mértékben módosította annak a kipufogó gázokkal etetett diffúzorát. Az új autó pedig a következő Francia Nagydíjon már be is mutatkozott.
Két héttel a mexikói kudarcot követően a fordulat hihetetlen volt. Az új aerodinamikai csomag csodálatosan működött a biliárdasztal simaságú Paul Ricard versenypályán, a csapat pilótái pedig nagyon ügyesen versenyeztek, egyikük sem állt meg ugyanis új Goodyear abroncsokért, miközben előttük mindenki szép lassan egyenként meglátogatta a bokszot. Ãgy Capelli és Gugelmin hirtelen az első két helyen találta magát, sajnos azonban a brazil autójával egy olajszivárgás végzett, így ő kiesett a második helyről.
Már csak három kör volt hátra, amikor azonban úgy tűnt, hogy a futamot vezető Capelli álomsztorija is véget ér az olaj pumpa törése miatt. Végül Capelli még célba tudta gurítani az autóját a győztes Alain Prost Ferrarija mögött és Ayrton Senna McLaren-Hondája előtt. A csapat azonban ekkorra Neweyt tette felelőssé a Leyton House problémái miatt, így kirúgták a fiatal tervezőt, aki nem sokkal később a Williamsnél talált magának munkát, ahol a következő szezonban már a bajnoki címért harcolhatott az újabb konstrukciójával.
Műszaki adatok Leyton House CG901:
Motor: 3.5 literes Judd EV
Elrendezés: V8
Teljesítmény: 640 lóerő
Sebességváltó: March 6 sebességes kézi
Tengelytáv: 291.5 centiméter
Tömeg: 520 kilogramm
Üzemanyag és olaj: BP
Gumiabroncs: Goodyear
Pilóták: Ivan Capelli, Mauricio Gugelmin
