Steward
Admin
AJÁNDÉK DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2020. július 3. péntek
Bulvár

Öccse reméli, Niki Lauda békére lelt

A háromszoros világbajnok halálának évfordulója alkalmából megszólalt öccse, Florian Lauda, aki felidézte az utolsó személyes beszélgetésüket, és visszaemlékezett fivére utolsó heteire.

Épp egy hete emlékeztünk meg az egy éve elhunyt Niki Laudáról. A korábbi versenyzőt 2019. május 20-án, hosszas betegeskedés után tüdőproblémái vitték el. Az évforduló alkalmából az Österreich beszélgetett a háromszoros világbajnok öccsével, Florian Laudával, aki visszaemlékezett az egykori pilóta utolsó heteire. Sajnos személyesen már nem, csak telefonon tudta vele tartani a kapcsolatot.

 laude-portre-20171



„Olyan gyorsan történt. Fájt, hogy nem búcsúzhattam el tőle, de rendszeresen telefonáltunk egymásnak. Emlékszem, ahogy hallottam, mennyire köhög, kértem, hogy vizsgáltassa meg a tüdejét. De nem tette meg, inkább ment Ibizára. Mivel tanultam orvostudományt, aggasztott, hogy talán tüdőgyulladása lehet” – magyarázta az öcs.

Idővel azonban Niki számára is egyértelművé vált a helyzet súlyossága. A korábbi tüdőátültetés miatt óriási veszélyt jelentett rá, hogy ismét elkapott egy fertőzést. „Ismerve az egészségügyi helyzetét a tüdőátültetéssel együtt, valamint látva, hogyan alakult az állapota, világossá vált, hogy ezt nem fogja túlélni. Mégis mindenki reménykedett, hogy talán sikerül neki. Viszont sajnos az életben nem sikerülhet minden” – idézte fel a történteket a pilóta öccse, majd rátért utolsó személyes beszélgetésükre.

„A Luzerni szanatóriumban voltunk, pár héttel a halála előtt. Megkérdeztem, hogy érzi magát, mik a kilátások, mit csinálnak vele az orvosok. Problémát jelentett az is, hogy a sok fekvés miatt le volt gyengülve, és az izomzatot újra mozgásba hozni rendkívül nehéz, hiszen az is rossz, ha túl sokat mozog, de az is, ha túl keveset.

Niki Laudát kilenc nappal halála után helyezték végső nyugalomra egy bécsi temetőben. Öccse a búcsúzni érkezett tömeg láttán döbbent rá, mennyien szerették fivérét. „Az elképesztő együttérzés, amit a Stephansdomban tapasztaltam a temetésen. Akkor láttam csak, hogy milyen sok embert megérintett a testvérem. Azt gondoltam magamról, hogy érzelmileg stabil vagyok, de ott nem egyszer magukkal ragadtak az érzések. Ez persze természetes. Megható volt a temetés, és be kell valljam, szép volt. Eszembe jutnak a zenék: a kedvenc dalait játszották a templomban, ami nagyon meghatott. Aztán az is, ahogyan a kivonuláskor az emberek tapsoltak” – árulta el.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?