Steward
Varga Ákos
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. július 17. kedd
WEC

Alonsóék győzelmével indult a WEC szuperszezonja

Nagyot küzdött egymással a két Toyota a spái 6 órás futam végén, de Fernando Alonso végül behozta a #8-as autót az élen, így rögtön győzelemmel kezdte WEC-s karrierjét.

A #7-es Toyota büntetése (a bokszból kellett rajtolnia) miatt a japán gyártó #8-as számú autója és Sebastien Buemi indulhatott az élről a WEC-szezonnyitón és a svájci meg is oldotta az első kanyart, kivédekezte a két Rebellion támadását. Ezt követően már nem volt kérdés, Buemi szépen, fokozatosan otthagyta riválisait, egy óra elteltével már fél perces előnyben volt, közben a #7-es autó igyekezett átvágni a mezőnyön – nagyon úgy tűnt, hogy ha nem történik nagy fordulat, akkor Buemiék könnyed győzelmet szerezhetnek.

Az első óra végén aztán Harry Tincknell bukott hatalmasat az Eau Rouge-ban a Forddal és emiatt (ismét, mert korábban járt már a pályán) jött a biztonsági autó, de a pilóta szerencsére komolyabb gond nélkül megúszta az esetet, kiszállt az autóból és a takarítás után folytatódhatott a verseny. Még a zöld zászló előtt pilótát cseréltek az élcsapatok, érkezett Fernando Alonso, volt is egy melegebb pillanata a Kemmel után, közben pedig a körhátrányban lévő testvérautóval Kamui Kobayashi igyekezett felkapaszkodni. Alonso fokozatosan növelte előnyét és közel másfél óra után adta át az autót Kazuki Nakajimának, immár bő egyperces fórral.

alonsobuemi

Itt azonban következett némi dráma, Nakajima visszatért a bokszba, mert nem volt rendben a biztonsági öve, majd nem sokkal később hibázott és meg is pördült a La Source-ban, újabb értékes időt veszítve ezzel. Ezzel együtt közel egy perc maradt a #8-as előnye, mert mögötte is zajlottak az események és Kobayashi a #7-essel átvette a második helyet a Rebellionoktól – Neel Janiék #1-esével váltógondok akadtak, emiatt a #3-as Rebellion került dobogós helyzetbe.

Bő egy órával a vége előtt visszaült Alonso és visszaült Conway is, a köztük lévő egyperces különbség viszont eltűnt, amikor a dobogóért hajtó Isaakyan összetörte az SMP Racing autóját az Eau Rouge tetején. A takarítás után így ismét teljesen nyílt lett a küzdelem, alig hat másodperc volt Alonso előnye Conway előtt és maradt még 47 perc arra, hogy eldöntsék a dolgot és Conway hatalmas tempóban el is kezdett zárkózni, folyamatosan csökkentette a hátrányát Alonsóhoz képest. 

Bő húsz perccel a vége előtt előbb Conway, majd Alonso is meglátogatta a bokszot és ebből a spanyol jött ki jól: gyorsabban megoldották a kiállást, mint a #7-es, ráadásul Conwayt komoly forgalom is hátráltatta a kivezető körén, így ismét hét másodperc fölé nőtt a közöttük lévő különbség, pedig a kiállások előtt alig egy másodpercre olvadt a távolság. Conway aztán itt megint robbantott, alig két kör alatt utolérte csapattársát és már-már letolta a pályáról, de Alonso egyszer csak varázsütésre jelentősen emelni tudott a tempón és a hátralévő időben már nem történt változás: beállt a különbség szűk három másodpercre, Conway addig meglévő jelentős tempófölénye eltűnt és szépen bejött az első két helyen a két Toyota.

Így végül az Alonso-Buemi-Nakajima trió #8-as autója nyerte a futamot, így Alonso hét nap híján öt év után tudott ismét győzni autóversenyen: utoljára 2013. május 12-én, a Spanyol Nagydíjon pezsgőzhetett győztesen. A Conway-Kobayashi-Lopez trió lett a második a másik Toyotával, a dobogó alsó fokára a #3-as Rebellion állhatott fel, az LMP2-t a G-Drive Racing, a GTE-Prót a Chip Ganassi Racing, a GTE Amatőrt pedig az Aston Martin nyerte. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?