Ha a dolgok kedvezőbben alakulnak számára, ma Simon Pagenaud lehetne Franciaország zászlóvivője a Forma-1-ben, de támogatás híján, 2005 végén úgy döntött, hogy a tengerentúlra utazik, és ott próbál szerencsét. A gallok messze szakadt reménysége honfitársa, a Champ Car négyszer is megkoronázott királya, Sebastien Bourdais árnyékában kezdhette meg amerikai open wheel-pályafutását 2007-ben, és tíz év távlatából úgy látja, hogy teljesen kifizetődő döntést hozott. „Amikor elmentem az USA-ba, nagy volt a nyitottság a külföldiek felé, amelyet alaposan kihasználtam, ezért lehetek ma itt, IndyCar-bajnokként” – nyilatkozta a francia a Motorsport.com-nak.
„Ha Európában maradtam volna, talán mehettem volna még egy szezont a Formula Renault 3.5-ben, esetleg a GP2-ben, de nem mentem volna oda egy remek csapat nélkül. De ki tudja? Lehet, így sem működött volna. Akkoriban az ajtók zárva álltak a francia pilóták előtt, a Red Bull nem volt érdekelt Franciaországban, ezért egy másik utat kellett keresnem. Ez tette lehetővé, hogy a Peugeot-val rajthoz állhattam Le Mans-ban. Ha visszatekintek, semmit sem bánok, annál a csapatnál versenyzek, ahol gyerekkorom óta szerettem volna. Minden hétvégén pole-ért és győzelmekért harcolok, boldog vagyok, és nem akarok sehová sem menni” – tette hozzá.
Pagenaud úgy véli, keresve sem találhatna jobb gárdát magának jelenlegi alakulatánál, a Penskénél. „Egy igazi gyári csapatról van szó, olyan, mint a Peugeot volt Le Mans-ban. De akár említhetném a Ferrari Forma-1-es csapatát is, hiszen a cég 350 embert foglalkoztat IndyCar- és NASCAR-csapatainál. A Penskének 50 éves története és kivételes rekordjai vannak, Roger (a csapattulajdonos – a szerk.) pedig még mindig nagyon lelkes. Mindent tud a csapatáról, a vezetése kézzelfogható, hiszen mindig ott van a gyárban és a pályán” – mondta a francia, aki kitért az IndyCar-ban látható versengésre is. „Amikor megnézzük a 24 autós rajtrácsot, mindenki egy másodpercen belül van egymáshoz képest, míg a Forma-1-ben sokszor öt másodpercnyi különbség is lehet az első és az utolsó között.”
